zene / előadás
2026. 02. 16.
Az Anima Musicae Kamarazenekar két tematikával, városokkal és vonósokkal üdvözli a tavaszt.
2026. 02. 12.
A perzsa királyi udvarban senki sem olyan, amilyennek lennie kéne: Darío szultán lágyszívű és halvérű, Benamor hercegnő vad és akaratos, a szultánt jobban érdeklik húga kérői, mint saját háremhölgyei, míg az ifjú hercegnő inkább szórakoztatja az epedező odaliszkokat, mint a kezéért versengő hercegeket. Pablo Luna 1923-as zarzuelája, a Benamor az elcserélt identitások keleti köntösbe burkolt, nemi és szexuális konfúziók sorát kiváltó komédiájával a farsanghoz méltó, fergetegesen szórakoztató kavalkádot varázsol a MusikTheater an der Wien színpadára.
2026. 01. 05.
Az alternatív zenei színtér egyik régi kedvence, Bérczesi Róbert „Robi”, ezúttal jazzes köntösben hozta el dalait. Bár régóta követem munkásságát, a formátum újszerű volt: a megszokott lendület helyett improvizatív, új hangszerelések és finom árnyalatok formálták a dalokat. A Hunniában megtelt terem, a finom hangszerelések és a közönség intimitása egyszerre hozta vissza a nosztalgiát és teremtett friss élményt – egy este, ahol a múlt és a jelen találkozott.
2025. 12. 29.
„A Megváltó megváltatott”, énekli Berlioz karácsonyi oratóriumának epilógusában, a gyermek Jézus egyiptomi megmenekülését követően az elbeszélő. A Nemzeti Filharmonikusok december 17-i előadása az átszellemült megváltásig nem, legfeljebb bágyadt révületig jut el a Krisztus gyermekkorával.
2025. 12. 12.
A „csendes zajként” leírt, experimentális poszt-folk világa a tőle megszokott finom, rétegzett formában bontakozott ki. A víz motívuma – Meggyesházi Éda munkájának állandóan visszatérő, egyszerre örök és változó kérdése – átszőtte a dalok hangulatát. A koncerten vele játszott Jakab Péter gitáron, valamint Király Márton dobon.
2025. 11. 30.
A cím nem csak a Nemzeti Filharmonikusok Nabucco-előadásának kimagasló színvonalára reflektál, hanem a kritikus faramuci helyzetére is, amikor akusztikailag korántsem előnyös helyzetből kénytelen végignézni egy koncertet.
2025. 11. 28.
Különös klasszicizálás vonult végig a Musikverein november 19-i koncertjének műsorán. A Bécsi Szimfonikusok és Marie Jacquot hangversenyén a letisztulás folyamata a klasszicizálás alig ismert, progresszív oldalát mutatta meg. Az est fellépői a romantika felől visszatekintő, és a klasszicizmussal előremutató műsor kapcsolati ritmusát kitűnően metrizálták az előadói gyakorlat minden szabályszerűségével és szabadságával együtt.
2025. 11. 14.
Mozart előtt és után: az Orfeo Zenekar Michael Haydn és Antonio Salieri Requiemjeit halottak napja alkalmából műsorra tűző koncertjéhez nem használt ugyan ilyen hatásvadász reklámot, de nehéz nem látni a bécsi klasszikusok zsenijének árnyát a két mester műve között.
2025. 10. 15.
Heo Yoon-jeong, a koreai hagyományos zene mestere október 6-án az Eiffel Műhelyházban mutatta be, miként fonódhat össze a tradíció a modern és kreatív zenei formákkal.
2025. 09. 29.
Eredetileg az Új Anya novemberében megjelenő albumáról szerettem volna írni: ismerve az együttes előéletét, biztos vagyok benne, hogy nagy dobás – műfajtörténeti esemény – lesz, kábé olyan távlatokkal, mint a néhai Bizottság zenekar Kalandra fel címmel megjelent lemeze úgy negyven éve. Azonban a lemezbemutató búcsúkoncert olyannyira a székhez szegezett, hogy fotózni is elfelejtettem, csak a ráadás számként megszólaló örökérvényű „Szabadságot Svájcnak!” szám alatt jutott eszembe, hogy kattintani is kéne, mert ebből bizony cikk lesz. És itt kérek elnézést a fotók minőségéért.
