zene / előadás
2008. 12. 08.
Ha egy opera 85 százalékban recitativóból áll, jó az esély arra, hogy unalmassá váljon a hallgató számára. Miért tudta mégis fenntartani a figyelmet Haydn L’isola disabitata-jában, illetve mi Vashegyi módszere, amitől a hallgató végig töretlen koncentrációval tud jelen lenni az egész előadás során?
2008. 12. 07.
Szomorú helyzet, amikor egy hangversenyen akarva-akaratlanul azon merengek, a főszereplő túlélte-e a viharos közelmúltját, termékeny-e jelene, és milyen jövő áll előtte. Az MR Szimfonikusok december elsején megtartott évadnyitó (!) koncertjén márpedig ezen tűnődtem, hiába igyeztek megbűvölni bizonyos romantikus boszorkányok.
2008. 12. 05.
A 20. születésnapját ünneplő hardcore alapcsapat egyenesen a gettóból, nem is akármelyikből, hanem a brooklyniből érkezik a Népligetbe büntetni. A büntetést azonban a hangmérnököktől kapjuk, a koncert háromszor szakad félbe.
2008. 11. 24.
Maradt annyi hallgató (az eredetileg zsúfolt teremben), hogy ne legyenek feltűnőek az üres helyek, amikor John Scofield-et a szorgos iparoslegényként leadott szűken másfél órás koncert után a közönség nem akarta leengedni a színpadról. A második ráadás után én sem bírtam maradni (de azt hiszem, nem sokról maradtam le).
2008. 11. 21.
Lukrécia meggyalázása Liviusnál megtörtént eset, Shakespeare-nél már jó adag irónia hatja át, a mindkét elődjétől kölcsönző Britten-operában pedig erkölcsi példázattá válik. De vajon hogyan értelmezte a meglehetősen összetett darabot Telihay Péter az Operaverseny és Fesztivál a Mezzo Televízióval szegedi döntőjében, az opera magyarországi bemutatóján?
2008. 11. 16.
November 12-én, a Papp László Sportarénában Jean-Michel Jarre feladta a leckét hangszínidomításból és közönségkontaktból. Ezek után, ha Michel valaha is belefárad a zenélésbe, még mindig elmehet tanácsadónak a "Hogyan legyünk dögösek hatvan felett?"-című férfirovatba.
2008. 11. 10.
Nagy esemény, ha olyan - európai szemmel egzotikus - országból érkeznek hozzánk zenészek, akik ebben a kultúrkörben is híresek produkcióikról. Az Egyesült Államokra ez persze nem áll, ám ha figyelembe vesszük azt, hogy az Inquisition zenészei kolumbiai bevándorlók, már más a helyzet. Budapest első latinos black metál eseményének lehettem szem- és fültanúja.
2008. 11. 06.
Nem is sejtettem, hogy milyen kalandokat jelent majd az Avalon Music Club megközelítése, de az hamar eldőlt, hogy három Anathema- és egy Danny Cavanagh-koncerttel (nem létező) szimatszatyromban nem fogok meghátrálni – valamiért ugyanis sokkal jobb látni őket, mint nem. Ez a „valami” a csapat hiteles jelenlétéből és egyszerűségében is magával ragadó zenéjéből tevődik össze, s alkot az pillanatot lényegivé varázsoló élményt – sokadszorra is.
2008. 10. 30.
Az utóbbi években a minimálzene legjelesebb élő képviselői jártak hazánkban (Steve Reich, Laurie Anderson, valamint Philip Glass), nem beszélve az egyébként rendkívül nagy hatású, ám hazánkban meglehetősen kevéssé ismert magyar zeneszerző, Ligeti György évente megrendezett (posztumusz) előadásáról. Már csak Michael Nyman hiányzott ahhoz, hogy teljes legyen a sor.
2008. 10. 27.
Energia, feszültség, ritmus, agresszió és regresszió: e szavakkal kiválóan leírható az EBM. Olyan zenei stílus, mely egyesíti az ipari zajzenék gépiességét a 80-as évek elektronikus punkzenéjével, majd táncolhatóvá tupírozza azt. A svéd Spetsnaz ezt hozta, és nem többet: pokoli elektronikus diszkót adott le.
