zene / előadás
2008. 10. 24.
A Havizaj névre hallgató zajzenei minifesztivál idén már 16. alkalommal került megrendezésre, s az est ezúttal a Gödörben kapott helyet. Nagy képmutatás lenne azt állítani, hogy a rendezvény ismertsége ezzel szintet ugrott, hiszen ugyanolyan családias hangulatban zajlott, ahogy eddig is. Ezúttal két ismertebb nyugat-európai előadó látogatott el hozzánk csalódás, illetve katarzis formájában.
2008. 10. 23.
Bármilyen kellemetlen, kénytelenek vagyunk azt leírni, hogy Szokolay Sándor Nagy Gáspár versciklusára komponált Október végi tiszta lángok című, 1956 emlékére írt gyászmise-oratóriuma gyönge. A zeneszerző a költemények legproblematikusabb mozzanatára: hamiskás patetikusságára oly mértékben ráerősített, hogy a végeredmény csaknem önmaga paródiája lett. Sajnos arra is újra rá kellett döbbennünk, milyen nehéz ma a nemzeti sorsfordulókat hitelesen megidézni.
2008. 10. 22.
Régóta köztudott, hogy norvég zenészek is léteznek a világon, és nem csak a klasszikus valamint popzene, hanem a jazz berkeiben is. Ezúttal egyetlen lemezkiadó, a Jazzland Records zenészei mutatkoztak be a Millenáris Teátrumban a BÖF New Jazz Update programján belül: hatalmas sikerrel és – legalábbis számomra – felemás utórezgésekkel.
2008. 10. 16.
2008. október 5-én és 11-én mutatta be az Operaház Beethoven Fidelióját. Nemrég még repertoáron volt ez az opera – nyilván más felfogásban. Vajon mit mutat meg Kovalik Balázs, miről szól most a mű?
2008. 10. 13.
“Black Curse Over Europe Tour” címen öt neves melodikus black metál formáció kezdte meg a körútját a kontinensen: vigyázat, a látszat csal! A feszülő bőrnadrág, a szöges bakancs, a kifestett arc és az okkult köntös mind a tudatalatti önmenedzsment adaléka. Nonkonform, mégis kommersz koncerten jártam.
2008. 10. 11.
A Nemzeti Filharmonikusok évadnyitó koncertjén majdnem csalódás ért: közepesen szürke Debussy után feleslegesen és károsan virtuóz Beethoven hegedűversenyt darált le Vadim Repin. A szünetben gyatra egészségi állapotomra hivatkozva már-már hazaindultam, ám érdemes volt kitartani, mert a második félidőben megszólaló Rachmanyinov-szimfónia nagy durranás volt. Pedig a ritkán hallható műtől nem csak én idegenkedtem a hangverseny előtt.
2008. 10. 09.
Különös koncertnek lehettek fültanúi a kortárs zene szerelmesei a Trafó nagytermében, szeptember 28-án. Az előadott művek jegyzékéből persze lehetett sejteni, hogy valami egészen különleges készül itt, azonban a valóság - úgy tűnik - még így is rácáfolt a legvérmesebb kortárszene-rajongók elvárásaira.
2008. 10. 07.
Jól ránk ijesztett Vásáry Tamás a 75. születésnapja tiszteletére rendezett koncert előtt: kedélyesen bekonferálta, hogy 40 fokos láza van. Ennek ellenére boszorkányosan zongorázott és szokott expresszivitásával vezényelt – az önfeledt ünneplést nem is a láz, hanem a közreműködők sodorták kis híján veszélybe.
2008. 10. 05.
Paparozzi kitűnően énekelt, technikailag tökéletesen adta vissza a Clayton-Thomastól megszokott dalokat, s ami ebből kimaradt (a rekedtes hangzása ellenére is tisztán csengő, magas felhangokban gazdag hangszín), az nem az ő kvalitását ócsárolta, hanem azt jelezte, hogy a pop-éneklésnek is vannak utánozhatatlan zsenijei.
2008. 10. 03.
Szeptember utolsó hétvégéjén immáron hagyományos „titok-koncert”-et adott a Budapesti Fesztiválzenekar. Igaz, most csak félig volt titkos: előre lehetett ugyanis tudni, hogy a hangverseny Alfred Brendel magyarországi búcsúfellépése lesz, és hogy Mozart c-moll zongoraversenyét játssza.
