bezár
 

irodalom

2021. 10. 24.
Lefektetett mintázatok
Horváth Györgyi a Változatok irodalomkritikára sorozat keretében
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A Változatok irodalomkritikára elnevezésű sorozat második vendége Horváth Györgyi kritikus, irodalom-, média- és genderkutató tartott előadást a Kis Présházban. A rövid elméleti ráhangolódást történeti és gyakorlati példák, majd közös beszélgetés követte.

Horváth Györgyi előadása sokban hasonlított egy egyetemi órához, amely elsősorban a feminista és gender tendenciák köré épült, mégis baráti légkör alakult ki. „Az ókori szónokoknak könnyebb dolguk volt, nem kellett mikrofont tartaniuk” – jegyezte meg a nyitógondolatok előtt.

prae.hu

A feminista- és genderirányzatok sokak számára ingoványos talajt jelentenek, gyökereik azonban az 1950-es, 60-as évek Amerikájáig, valamint az Egyesült Királyságba nyúlnak vissza, a szisztematikus, sztereotipikus módszereket és szerepeket kívánták maguk mögött hagyni. A téma és a definíció tisztázását követően az automatizmusok mindennapi megjelenése következett. Elsődleges szempontként Horváth Györgyi megfogalmazta, hogy a „nagyobb presztízsű” műfajokat, mint a regény vagy az eposz még ma is hajlamosak vagyunk inkább a férfi alkotókhoz kapcsolni. A publikációs lehetőségeket ugyan segítette az online tér szélesedése, de a lányregények vagy a gyerekirodalom kapcsán továbbra is a női szerzők számítanak elsődleges asszociációnak, ebben a vonatkozásban pedig könnyebb lehet számukra ezeken a területeken belépni a kánonba.

Horváth Györgyi előadása

Az előadás egyik legizgalmasabb pontja volt Ottlik Géza Iskola a határon és Szabó Magda Abigél című művének összevetése. Mindkét mű hasonló környezetben vázolja fel a cselekményt, problémakörei is rokonságban állnak egymással. Míg Ottliké a magyar irodalom alapművének számít, Szabó Magda könyve inkább a kultregény vagy a megfilmesítés kapcsán merül fel a legtöbb diskurzusban. A 20. századi női szerzők sorsát Horváth Györgyi úgy értékelte, mint az áthagyományozódás egyik kezdőpontját. Annak ellenére, hogy viszonylag kevés női szerzőt említenek a múlt századból, hatásaik meghatározóak voltak. Azt hiszem, mindenki számára meghökkentő újdonság volt, hogy Radnóti Miklós Kaffka Margitról írta egyetemi szakdolgozatát.

A kérdéskör egyik átfogó szempontja a szocializáció, melynek kapcsán elhangzott, hogy a nagy presztízsű irodalmi díjazottak sorában kevés női szerzőt találunk, mivel általában kiesnek a hatástörténetből. Ezeket a lefektetett mintázatokat – mint a női szerzőkhöz kapcsolt műfajok, jelzők – igyekezett új irányból megközelíteni az 1991-ben induló feminista kritikai irányzat.

Az előadás utolsó harmadában Horváth Györgyi néhány gyakorlati példával, a közelmúltban megjelent kritikákon szemléltette a női szerzőkhöz kapcsolt berögződések gyakran hangsúlyos jelenlétét, valamint azt, hogy ezekkel a korábban említett sztereotípiák még inkább erősödnek. A kiosztott szöveges példák közös olvasásából indult el egy, a témát továbbgörgető beszélgetés, melyben Horváth Györgyit a jelenlévők többek között az irodalomban ábrázolt női karakterekről, módszertani hibákról és hazai tendenciákról kérdezték. A beszélgetés végén az elhangzottakhoz Horváth Györgyi hozzátette, hogy annak ellenére, hogy mind hajlamosak vagyunk ilyen és hasonló gesztusokra, melyek a berögzött mintákat követik, igyekeznünk kell a kritikai szemléletet ezektől függetlenül, nyíltan és világosan érvényesíteni.

Meglepetést keltett az a megállapítása, hogy egy, az Élet és irodalomban megjelent Németh Gábor cikk kapcsán lezajlott "ridikül-vita" (melyben a szerző női kritikusok kapcsán a 'kiborul a ridikül' metaforát használta), Németh cikke nem található meg az interneten, de annak a lapszámnak a többi anyaga igen. A legújabb időszakból pedig Horváth elmondta, megütközik azon, hogy a szintén az Élet és irodalomban megjelent Milbacher Róbert cikk, mely az irodalom  bulvárosodása kapcsán annak "elnőklapjásodásáról" beszélhet anélkül, hogy bárki is tiltakozna az ellen, hogy a fogalom használata során Milbacher ismételten a női irodalom másodrendűségéből indul ki.

Horváth arra is utalt, hogy a szövegek szerkesztése során talán nagyobb érzékenységgel járnának el női szerkesztők, de ilyen a nagy presztízsű magyar irodalmi lapoknál még mindig kevés található.

A korábbi előadásról, melyet Márton László tartott, itt lehet olvasni.

nyomtat

Szerzők

-- Szabados Attila --


További írások a rovatból

Az Élet és Irodalom LXIX. évfolyamának 50. számáról
irodalom

Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 4. nap
irodalom

Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 2. nap
irodalom

Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 1. nap

Más művészeti ágakról

Görög tragédiák új fordításban: Oidipusz vagy Kreón?
színház

Autizmus, anyaság és transzcendens keresés Vajda Zoltán Richárd Gézagyerek-rendezésében
art&design

Szomatikus felfogás a képzőművészet és táncművészet határán
Műhelykonferencia a Pesti Vigadóban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés