Közleményük szerint Csernyus Lőrinc Makovecz Imre tanítványaként újító módon vitte tovább mestere építészeti és szellemi örökségét. Egész munkássága a magyar építő hagyomány és építészeti ornamentika természetes és modern tovább művelésének kiemelkedő példája - méltatták.

Csernyus Lőrinc 1961. június 7-én született Budapesten, 1986-ban a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Építészmérnöki Karán szerzett építészmérnöki diplomát. Az egyetem alatt megismerkedett Makovecz Imrével, és a magyar organikus építészettel, amelyet azóta is gyakorolt. Fő művei közé sorolhatók a csengeri Petőfi Sándor Általános Iskola, a herendi Porcelánmanufaktúra angyalos bejárati épülete és a makói kisváros összképét meghatározó középületei.

Pályáját végig követő önkormányzati és alapítványi megrendelésekkel párhuzamosan országszerte vállalt családi ház tervezési megbízásokat, akár újjáépítések vagy település-rehabilitációk során is. Épületei a földanyagból való elválás és formaadás harmóniáját eredményezik. Az építés tisztelete mentén kompromisszumkészségével erőfeszítéseket tesz erkölcsileg elavult házak felöltöztetésére. Építészeti munkái mellett Csenger főépítészévé vált 1987-ben.

Építészeti tevékenysége mellett nagy szerepet töltött be az életében a tanítás is, a Vándoriskola vezetőjeként, a BME Szerves Építészet tantárgy előadójaként és a Waldorf iskolák építészettörténet és vizuális kultúra oktatójaként.

Alkotó emberként pályáját végigkísérték az egyéb társművészetek is, főleg a zene. Népzenész barátai közül is kiemelkedő szerepet foglalt el Kiss Ferenc, az 1992-es Sevillai Világkiállítási Magyar Nemzeti Pavilon programzenéjének szerzője, akivel sikeresen szervezte minden évben a Héttorony Fesztivált a Kárpát-medence kulturális városaiban.

Csernyus Lőrincet a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti - áll az összegzésben.

Borítókép: Farkas Éva Erzsébet / Facebook