bezár
 

art&design

2013. 01. 13.
Színnek való vidék
Erdélyi Gábor: Élek (My Edges)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Színnek való vidék Erdélyi Gábor festményei üresek, nem ábrázolnak semmit, nem szólalnak meg, és ráadásul szürkék is – valami mégis történik rajtuk. Az Élek című kiállítás (a Neon Galéria válogatása az életmű utóbbi néhány évének alkotásaiból) megpróbál újabb összefüggéseket mutatni a monokróm festészet és Erdélyi Gábor művészete között.
Erdélyi ugyan közel két évtizede foglalkozik a monokróm festészet alapkérdéseivel, festészetében a monokróm mégsem vegytisztán jelenik meg. Minimalista kompozícióit sokszor ezért is nevezik megfontoltan monokróm jellegűeknek. A most kiállított művek központi témája a címben megfogalmazott él-probléma, ami egyrészt vonatkozhat konkrétan Erdélyi kiállított festményeinek éleire (My Edges), tágabb értelemben pedig a kerettel – mint a képek elemi részével – foglalkozik.

Az értelmezés dimenzióit a képek között elhelyezett két installáció szélesíti. Erdélyi Gábor felületei egyenletes szürke árnyalataikban töretlenek – tóvíznek tűnnek. A festmények némaságát tükrözi az az installáció, amely egy fémedényben festékbe merülő krétadarabokból áll. Párbeszéd szürke festmények és két installáció között, amelyek szintén szürkék, illetve több festmény dobozszerű üvegkeret alatt található. A bezárt képek jól körülhatároltságuk révén kubusszerű hatást keltenek, és a tér szubsztanciális részét képezik.
Nincs címe, 2011 (akril, vászon, 40x30)Erdélyi Gábor művei messziről egyszínű felületeknek tűnnek. A kivitelezés elfedi a vásznak festői gesztusait: a kézmozdulatok, az ecsetnyomok ki vannak rekesztve. Ez a radikális monokrómizmus a festmények szélein sajátos eljárással társul, amit nevezhetünk akár kirojtosodásnak is, persze adornói felhangok nélkül – bár zárójelesen tegyük hozzá, a széleken túlburjánzó festéket miért is ne tekinthetnénk apró szobrászműveknek is akár. A több rétegben felvitt festéknyomok, festékfoltok autonóm egységét képezik a képtárgynak.

Már-már úgy tűnhet, hogy a színek túlcsordulása ornamentális karaktert kölcsönöz a műveknek, mégsem egészen ez történik. A képszélek változatos megjelenési formái, az intenzív optikai hatást keltő színek és a különböző kiterjedések a keret öntörvényűségét demonstrálják. A képek ereje abban a feszültségben van, ahogyan a kétféle esszenciális festői megfogalmazásmód konfrontálódik egymással. A faktúra eltérő jellegeinek egy képen való megjelenítése rámutat a művész alapvető vonzódására az elemi folytonossághoz és a végletes fragmentáltsághoz.
kiállítás enteriőrA felület ilyen fajta átlényegülése megnyitja az utat a művészetelméleti kérdések felé is. A témát ismerjük: milyen viszony húzódik a festmény és környezete között, hogyan definiálható a keret maga. Erdélyi egykori tanára, Károlyi Zsigmond a kiállítás megnyitóján a keretértelmezés ambivalens jellegéről beszélt: általánosan úgy gondolható el a keret, mint ami határol és védi a képet a külvilágtól, ugyanakkor éppen a keret az, ami kifelé nyitja meg azt, ezért a kép legsérülékenyebb részének tekinthetjük.
Nincs címe, 2011 (olaj, vászon 30x25)Erdélyi képeinek bizonyos értelemben nem kerete, hanem sokkal inkább széle, pereme, kerülete van. Olyan határról beszélhetünk, ami nem korlátok közé szorítja a művet, hanem éppen kiterjeszti – a képek tulajdonképpen a falra vetülő árnyékukban folytatódnak. Ennek a területnek a hangsúlyos megjelenítése valójában a képtárgy elemi összefüggéseit veti fel, és felfüggeszti a kép síkfelületként való értelmezését. Erdélyi a kétdimenziós vizuális hatáshoz hozzárendeli a taktilis jelleget, tehát a tapintás érzékét. A festék anyagiságának érzékeltetése egyszersmind a léptékekkel való játék is, a képeket messzebbről, azután pedig közelebbről kell megnéznünk – nem véletlenül idézte Károlyi Zsigmond éppen Pilinszky sorait: "mindene olyan óriás, mindene oly parányi".

Erdélyi Gábor Élek (My Edges) című kiállítása a budapesti Neon Galériában tekinthető meg 2012. december 13-tól 2013. január 25-ig.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Simon Bettina --


További írások a rovatból

art&design

Mizújs, magyar design? Mizújs, magyar design?
10+1 design kísérlet a Fészek Galériában
art&design

A felhő mögött – A digitális technológia anyagiságáról A felhő mögött – A digitális technológia anyagiságáról
Beyond the Cloud című csoportos kiállítás: Schneider Ákos megnyitóbeszéde
art&design

Egy androgün reggele Egy androgün reggele
Avagy a WOFT: Lair című kiállításról az FKSE pincéjében
art&design

Agyagba szőtt víziók Agyagba szőtt víziók
Rozsda Endre Vallaurisban készített kerámiái és azok hatása az életműben

Más művészeti ágakról

irodalom

Hogy érvényes maradjon Hogy érvényes maradjon
Tóth Réka Ágnes volt a Kötetlenül sorozat nyolcadik vendége
Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Táncház, vendégmunkás, indián Táncház, vendégmunkás, indián
Interjú Korniss Péterrel külföldi kiállításokról, sikerekről, változó világunkról és a magyar fotográfia nemzetközi megítéléséről
irodalom

Drámák tollal, vitriollal Drámák tollal, vitriollal
Márton László: Bátor Csikó, Kalligram Kiadó, Budapest, 2021.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés