bezár
 

irodalom

2014. 11. 10.
Az izgalmas, ami most történik
Totth Benedek Holtverseny című regényének bemutatója, 2014. november 5.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Nem lett volna képes olyan regényt írni, amiben nem szerepel mobiltelefon, indokolta Totth Benedek, hogy miért a mai tizenévesek életét és nem saját kamaszkorát ábrázolta első, Holtverseny című regényében. A könyv bemutatóját a Kazimírban tartották, a szerzővel valamint Dragomán Györggyel és Krusovszky Dénessel Szegő János beszélgetett.  

Azt mondják, nem meglepő, ha egy műfordító idővel saját regénnyel jeletkezik. Mármint nem meglepő, ha ezt nagyjából öt-hat lefordított kötet után teszi, Totth Benedek azonban kicsit tovább várt, s mintegy harminc fordítás után érte utol a végzete. Holtverseny című regénye egy vidéki város versenyszerűen úszó fiataljainak világában játszódik, s mint ahogy a beszélgetés során kiderült, van olyan aspektus, ami révén határozottan összekapcsolható a könyv írójának műfordítói tevékenységével is. 

Totth elmondta, leginkább az érdekelte, hogy mivel a fordítói munka révén sokféle, egymástól nagyon is különböző hangon kell megszólalnia, vajon képes-e megtalálni a saját hangját. Így lett aztán a mai kamaszok nyelve a befutó, ami egyébként műfordítóként is a legkönnyebben ment neki. Totth ugyanakkor hangsúlyozta, nem szociográfiai igénnyel írt regényről van szó, nem végzett előtanulmányokat a mai tizenhat-hét évesek életmódjáról és nyelvhasználatáról, amit erről tud, azt a mindennapokban megtapasztalva is össze lehet szedni.

Szegő János, Krusovszky Dénes, Totth Benedek, Dragomán György és Orosz Dénes

Dragomán György szerint -  aki Krusovszky Dénes szerkesztő mellett a készülő regény egyik első olvasója volt -, a történet játszódhatna akár egy lengyel kisvárosban is, annyira nincs túlzsúfolva a helyhez kötődő referenciákkal. Ugyanakkor a popkulturális utalások révén (pl. melyik sorozatot nézik éppen, milyen számítógépes játékkal játszanak, hányas verziójú eszközökön) valamennyire beazonosítható, mikor játszódik a történet.

Szóba került, Totth miért nem saját  kamaszkoráról írt. Az egyik legerősebb érvnek az tűnt, hogy számára túl modoros, sőt "poros" szöveg lenne az, amelyben nem szerepel mobiltelefon. Márészt nem akarta a saját történetét megírni - bár az sem elhanyagolható tény, hogy ő maga is úszott gyerekkorában  -, szerinte sokkal érdekesebb a mai kamaszok életéről beszélni. Szegő János ennek kapcsán emlegette fel a regény komplexitását, nem egyszerűen egy kalandregényről van szó, a kötet többféle zsánerrel dolgozik, s azon túl, hogy egy látlelet a mai tizenévesek életéről, tartalmaz általánosabb értelemben vett emberi jellegzetességeket is. 

A mai kamaszok élete többek között azért is érdekes, mert sok mindenben  - a hétköznapi digitális eszközök használatának tekintetében mindenképp - gyakorlatilag  felnőttebbek a felnőtteknél, ugyanakkor mégis jó adag infantilizmus konzerválódik ebben az életformában. Szegő szerint mintha ezt a kettősséget az a motívum is felerősítené, hogy  a történetben sportolókról (azaz erős, izmos fiatalemberekről) van szó. A sport még abból az aspektusból is szóba került, hogy bár erről a könyvről szólva elsődlegesen inkább a brutalitás ábrázolását lehet kiemelni, a szerzőnek az uszoda világa, az edzések, a rendszeres korán kelés, stb. alapvetően pozitív élmény volt, egyfajta biztonsági háló, a hely, ahol vigyáztak rájuk. Totth szerint a hosszútávúszás és a műfordítói munka egymáshoz nagyon is hasonló tevékenységek.    

Az egyedin túli általánosra hívta fel a figyelmet Krusovszky Dénes is, aki szerint két nagyon fontos csapdát sikerült a szerzőnek elkerülnie. Egyrészt a nyelvezet nem nehezedett rá a mondanivalóra, Totth nem követte el azt a hibát, amibe például azok a tanárok is beleesnek, akik  úgy akarnak lazák lenni, hogy erőltetetten igyekeznek átvenni a gyerekek beszédmódját, másrészt bár alapvetően karaktertípusokból indul ki a szöveg, a figurákat mégis sikerült Totthnak egyedivé, plasztikussá formálnia.

A beszélgetés végén szó esett arról is, hogy küszöbön áll a könyv megfilmesítése is, jelenleg egyik fontos kérdés, hogy az egyes szám első személyű elbeszélő hangot milyen filmes eszközzel lehet a legjobban visszaadni. A könyvbemutató során ezt a hangot mindenesetre Orosz Ákos színművész személyesítette meg, hiszen az ő felolvasásában hallhatott a közönség részleteket a regényből. 

Fotó: Ficsor Zsolt

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Pethő Anita --


További írások a rovatból

irodalom

Az ökológiai doboztól az emberisten víziójáig Az ökológiai doboztól az emberisten víziójáig
Kovács Gábor Szegedi Egyetemen tartott technológiakritikai előadásáról
irodalom

Amikor már lilul az arcod Amikor már lilul az arcod
Halász Rita: Mély levegő, Libri Kiadó, 2020
irodalom

Tudás, internet és hálólét Tudás, internet és hálólét
Informatórium – A tudomány tudománya című tudománynépszerűsítő programsorozat a Szegedi Tudományegyetemen
Informatórium – A tudomány tudománya című tudománynépszerűsítő programsorozat a Szegedi Tudományegyetemen

Más művészeti ágakról

8. Budapest International Documentary Festival
gyerek

Vidéki James Bond szeretetlukakkkal Vidéki James Bond szeretetlukakkkal
Interjú Adamik Zsolttal
színház

Három magányos szív Három magányos szív
A Hatszín Teátrum Hárman a padon című előadásáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés