bezár
 

art&design

2016. 03. 17.
RobOtto és a mozdulatlan robotok
Interjú Szabó Ottó aka RobOtto szobrászművésszel
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Szabó Ottó, azaz RobOtto szobrász Magyarországon él és alkot. Önálló és csoportos kiállításai egymást követik. Budapesti és vidéki kiállítóhelyeken, színházakban is találkozhatunk alkotásaival. Minden egyes művének története van és ezek az izgalmas szobrok, installációk, bábok interpretációk nélkül is beszédesek.

RobOtto János Vitéz című kiállítása március 8-án az Epreskertben, a Parthenon-fríz Teremben nyílt meg. Azokat a szobrait láthatjuk a tárlaton, amelyek a tavaly bemutatott János vitéz bábelőadásra készített Somogyi Tamás rendező felkérésére a győri Vaskakas bábszínháznak. A kiállítás március 26-ig tekinthető meg. (Remélem egy budapesti színháznak is megtetszenek a bábok, és elhívják a fővárosba a produkciót.) A tisztán képzőművészeti Settler / Telepes című installációja Paks után Budapesten is látható volt a közelmúltban az ENA Underground kiállítóterében. Ottóval egy szerda esti sör mellett beszélgettünk a kiállításairól és az itthoni művészberkekről…

PRAE.HU: Az Epreskertben sokan ott voltak a megnyitón. Milyen érzés volt az egyetemen kiállítani? Hogy gondolsz vissza az Epreskertben töltött évekre?

Nekünk nagyon jó volt az Epresben a lét mindig. Most is klassz volt visszamenni. Nagyon örülök, hogy mesterek, diákok és sok külsős is kíváncsi erre a kiállításomra is.

János Vitéz, Győri Vaskakas Bábszínház / Díszlet és bábok: RobOtto

PRAE.HU: Az Everybody Needs Art új helyén egy parkolóból lett galériatérben, az ENA Undergroundban volt a másik kiállításod, ahol nemrég volt a finisszázs. A mennyezetig érő Telepes szobrait, hogy vittétek le? Mennyi idő volt az installálás?

Szétszerelve, darabokban vittem le mindent, és három napig tartott az összeszerelés. Ebben a térben ez a munkám jól működött, csakúgy, mint Pakson.

PRAE.HU: Hogyhogy Paks?

Pakson születtem, és mint paksi művészt felkértek, hogy csináljak egy kiállítást. Amikor megkaptam a meghívást, láttam, hogy a kisebb szobraim elvesznének a nagy hangárban. Ekkor született a Telepes gondolata nagy objektekkel.

PRAE.HU: Milyen élmény volt Pakson megmutatkozni? Milyen volt a fogadtatása a kiállításnak?

Nagyon élveztem a paksi kiállítást. Viszonylag kevés időm volt, négy hét alatt született meg a Telepes világa. Örülök neki, hogy a szakma mellett sok gyerek is látta a szobrokat. Mind értették és élvezték. Jó kritikusok, szerették volna, amit én is nagyon szeretnék, hogy megmozduljanak a szobrok.

RobOtto: Peaceful things in times of war, ENA Viewing Space / fotó: Weber Áron

PRAE.HU: Esetleg egy animációs filmben?

Igen, ezen már gondolkoztam én is. Kész ötletek vannak a fejemben, és ezekről már egy operatőr barátommal is beszélgettünk.

PRAE.HU: Jó lenne egy RobOtto-film. Mondtad, hogy négy heted volt Pakson, de ez alatt a kivitelezést értetted vagy a tervezést is? Hogy dolgozol?

Mindig van a zsebemben egy jegyzetfüzet, folyton eszembe jut valami, azt lerajzolom, aztán ezekből a „hülyeségekből”, mert folyton hülyeségek jutnak eszembe, lesz valami.

PRAE.HU: Történettel és karakterrel rendelkező szobrok lesznek! Mikor kezdtél el szobrokat készíteni?

Középiskolás koromban, de azok még jobbak voltak. Most már lehet, hogy túlgondolom őket.

RobOtto: Telepes, Paksi Képtár / fotó: Véssey Endre

PRAE.HU: Szerintem működik. Én azokat a szobraidat láttam először az ENA Viewing Space-ben – ami Budapest egyik legizgalmasabb kiállítótere –, amiket a londoni operaházi munkád ebédszüneteiben csináltál. Milyen volt Londonban? Visszamennél? Vagy most jó itthon?

Nagyon jó volt kint, minden nap biciklivel jártam dolgozni, a kanálisok mentén, jó volt a társaság, és a feladatok is inspiráltak. Viszont végig egy saját helyről álmodtam, ami most megvan nekem Budafokon. Szeretek ott dolgozni. Alakul a közösség is, bár amiatt, hogy kicsit kiesik a hely, és mindenki dolgozni jár ki, keveset lógtunk együtt. De jön a jó idő, és ki lehet ülni a napra. Jó most itthon, úgy dolgozom, ahogy mindig is akartam. Máshogy gondolkozok itthon, emlékszem, ahogy a londoni életérzésre folyamatosan rárakódtak a helyi hozzáállásokból adódóan a szürkébb és kellemetlenebb részek a mindennapokra, de ezen könnyen túl lendülsz. Szerintem jó itthon alkotni. Ha már tudod, hogy mit szeretnél, milyen közönségnek szeretnéd megmutatni, úgy könnyebb.

PRAE.HU: Kíváncsiak rád itthon, és sok egyéni kiállításod volt az elmúlt évben. Már az egyetemen kialakult benned az igény, hogy részt vegyél kiállításokon, vagy ez csak később került fókuszba?

Körösényi Tamás mesterem nagy hatással volt a munkáimra, és ő volt az, aki mindig feldobott egy-egy témát, ami alapján kiállításra kellett készülnünk. Az, hogy mindannyian ugyanazon kulcsszavak mentén indítottuk a gondolatmenetet, inspirálta az egész társaságot. Színvonalas kiállításaink voltak már az egyetemen is.

Fejlécfotó: Weber Áron

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Kókai Zsófia --


További írások a rovatból

Interjú Tero Kuitunen tervezővel, a Wild at Heart című kiállítás kurátorával
art&design

Ne legyen diszkrét Ne legyen diszkrét
Bob Dylan: „Életem az utca, ahol járok" / Reök-palota, Szeged
Kőteleky Aywee munkáját a világ legjobbjai között tartják számon
art&design

A gyűjtő mint művész? A gyűjtő mint művész?
A Mai Manó Ház Erik Kessels több élete című kiállításáról

Más művészeti ágakról

színház

8in1 élmény 8in1 élmény
Textúra a Szépművészeti Múzeumban
irodalom

Egy óra Zemlényi Attilával Egy óra Zemlényi Attilával
A Csonthéj című verseskötet bemutatója
Beszélgetés Martina Matlovicovával a Virányosi Közösségi Házban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés