bezár
 

irodalom

2019. 12. 09.
A mindenség ernyőjére kivetítve
A Kortárs folyóirat, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Veres Pálné Gimnázium közös Ottlik-regénykonferenciája
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Ottlik Géza Iskola a határon című nagyregénye, a magyar posztmodern próza első kilométerköve 1959-ben, épp 60 éve jelent meg. Ahogy 2012-ben, az író születésének centenáriumán is számos konferencia és megemlékezés volt, úgy ez az év sem múlhatott el újabb találkozások, eszmecserék nélkül. A regényt középpontba állító konferenciát november 29–30-án rendezték meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Sophianum épületében. A konferencia keretében sor került egy díjátadásra és egy könyvbemutatóra is, az azt követő vasárnapon pedig a középiskolásoknak kiírt Ottlik-némafilmverseny eredményeit hirdették ki Veres Pálné Gimnáziumban.

A rendkívül gazdag konferencia három szervezője – Hernádi Mária, Korda Eszter és Osztroluczky Sarolta – jó érzékkel rendezték szekciókba a beérkezett absztraktokat, így az előadásblokkokat követő összevont vitasávokban élénk és gyümölcsöző beszélgetésekben tudtunk együtt gondolkodni az adott sávokban felmerülő kérdéseken.

A két nap programja összesen 9 szekcióba került: I. Hang, kézjegy, kultusz, II. Város, történelem, szemlélet, III. Társas jelenlét, IV. Jelenlétélmények, V. Képi és írott jelenlét, IV. Narráció, VII-VII. Párhuzamok kapcsolódások 1-2., IX. Előtörténet és recepció.

A sokszínűséget egyrészt a témák és megközelítések gazdagsága okozta (az Iskola szövegszintű értelmezésein, korábbi értelemzések tovább- és újragondolásán túl hallhattunk még kontrasztív elemzéseket, nyelvészeti megközelítéseket és a kultuszt a hozzáférhetőséggel párhuzamba állító vitákat is). A másik ok az előadók sokfélésége volt: térben, korosztályban és foglalkozásban is sokfélék voltunk – Budapest három egyeteme is képviseltette magát (PPKE, KRE, ELTE) és számos előadó érkezett vidéki egyetemekről (Nyitráról, Pécsről, Szegedről, Szombathelyről); együtt gondolkodhatott itt (a teljesség igénye nélkül) több saját Ottlik-kötettel rendelkező irodalmár (mint Fűzfa Balázs, Hörcher Ferenc, Korda Eszter és Kelecsényi László), a tudóstanár Arató László, az Ottlik-kutatással is régebb óta foglalkozó nyelvész Tátrai Szilárd és a legfiatalabb kutatónemzedék tagjai is (Hende Fruzsina, Gagyi Miklós, Sárközi Balázs és Tarnai Csillag).

A konferencia első programja a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Toldy Ferenc-díjának átadása volt, amelynek kutatói kategóriában odaítélt kitüntetését idén az Ottlik-kutatás egyik legjelentősebb alakja, Fűzfa Balázs vehette át. Sebők Melinda kiemelte laudációjában, hogy Fűzfa Balázst életműve sokszínűsége miatt akár a másik két (közművelődési és tanári) kategóriában is díjazhatták volna. Az átadót követően Fűzfa kezdte meg az előadások sorát, aki a Kulka János felolvasta hangoskönyvet elemezte mint hangregényt – szó esett a két narrátori szólam elkülönbözéséről vagy el nem különbözéséről, a tájszólásokról és a kicsavart nevek kiejtéséről.

A következő két előadás Ottlik felértékelődését vizsgálta: Kelecsényi László a könyvaukciókon előkerülő dedikált Ottlik-könyvek árfolyamáról mesélt, egyúttal kiemelte, hogy komoly licitemelő tényező lehet a dedikációk címzettjének ismertsége is; Mekis D. János a kultusz anomáliáit, az elfedő kultikus olvasatot és a felejtés ellen dolgozó kultikus gesztusok szükségességét emelte ki. A második szekcióban Szávai János, Arató László és Hörcher Ferenc járták körül az Iskola a határon történelemszemléletét és az elhallgatott dátumok szerepét (a regény két legfőbb idősíkja a trianoni országszakadás és az 1956-os forradalom megtorlása után játszódik). Szávai Jánosnál felmerült, hogy érthető-e a külföldi olvasónak ez a fajta beágyazottság, hogy okozhatja-e ez a megértésdeficit a nyugati recepció hiányát. Arató László egy keveset emlegetett monográfia, a Jakus Ildikó és Hévizi Ottó írta Ottlik-veduta értelmezéseire hívta fel figyelmünket, amely a regényt szökések és nyomozások történeteként pozícionálná újra, amely értelmezés felülírná a sztoikus végkicsengést, helyébe pedig egy nagyon is tragikus olvasatot helyezne. Hörcher Ferenc Kőszeget mint egy a mohácsi veszteség utáni csata helyszínét helyezte a középpontba, az ostromállapotot mint létformát vizsgálta.

Tátrai Szilárd Gereben Énok az elbeszélők életében és szólamaiban elfoglalt helyét elemezte, nevének előfordulását az Iskola mellett a Továbbélőkben is megfigyelte, egyúttal egy félmondat helyes értelmezésével leleplezte, hogy az egyenruhája nélkül is identitását megőrző növendék a későbbiekben is Bébéék barátja maradt. Papp Kinga határsértő gesztusokat emelt ki és az erőszak nyelvi leképeződéseit vizsgálta meg, Farkas Edit pedig a nők megjelenését és szerepét elemezte – részben szövegszintű, részben életrajzi alapon.

A Jelenlétélmények szekciójában Hernádi Mária kereste a szereplők lelkének útját önmaguk felé, a „néző én”-be való visszatérés pillanatait, egyúttal az érzetek leírásának szerepét a belső út kirajzolásában. Majd Kelemen Pál helyezte az ottliki hóesést új perspektívába a német irodalomból vett példákkal szembeállítva – Stifter két novellájának és Thomas Mann A varázshegyének nézte meg egy-egy behavazott jelenetét, annak élményvalóságát. Végül két testpoétikai megközelítés következett: Tarnai Csillag a testtechnikákba rejtett szabadságot és a bahtyini karnevál Iskola-beli érvényességét emelte ki, én pedig Foucault biopolitika és Kristeva abjekt fogalmai mentén olvastam újra test és hatalom viszonyát az Iskola a határonban.

A nap végén bemutatták Kelecsényi László második Ottlik-tanulmánykötetét az Ideje van. Ottlik-tanszerláda című változatos kiadványt. A szerzővel Hende Fruzsina beszélgetett.

Kelecsényi László: Ideje van. Ottlik-tanszerláda

A második nap reggelén Szeretz György a korábban már Korda Eszter kutatásainak is középpontjában álló beemelt grafikus képekhez próbált újabb értelmezési síkokat hozzáadni. Majd Osztroluczky Sarolta a regény írásjeleneteit faggatta, írásjelenetek és íróeszközök sorát végigkövetve elemezte a regény narrációs struktúráját és önértelmező gesztusait, szerzőváltások és címzettváltások érzékeny szövetét mutatta fel. Benyovszky Krisztián pedig a különféle idegennyelvű (a svéd, a holland és az orosz) kiadások borítóit értelmezte először a képek felől a szöveg felé haladva, majd megfordítva a regény felől értelmezve a borítókon feltűnő arcvonásokat, mimikákat.

A Narráció szekcióban Kovács Ágnes az írói alaphelyzet önleírását vizsgálta meg, a kettős narráció játéka mellett Szeredy szerepét faggatta. Benda Mihály Ruth Moser és Maurice Merleau-Ponty műértelmezései felől olvasta újra az Iskola a határon csendjeit, elhallgatásait. Majd a ki nem mondás kérdéskörét folytatva Baráth Mihály a látszólagos szövegekről, a nyelv elégtelenségéről beszélt – arról, hogy az ottliki szöveg hogyan is válik az elbeszélés nehézségeinek illusztrációjává.

Horváth Csaba

A két, párhuzamokat mutató szekcióban először Horváth Zsuzsa elemezte az Iskola és Kaffka Margit Hangyabolyának kronotoposzait és közösségi gesztusait, majd Korda Eszter vizsgálta meg a bébéi-medvei mondatokat és metaleptikus váltásokat Mária A gyertyák csonkig égnek nézőpontváltásaival összeolvasva. Bokányi Péter egy olyan regényt mutatott be, amelynek Ottlik nagyregénye több szempontból is előszövege, előzménye – Sajó László Írottkő című regényét, amely egyrészt az azóta gyógypedagógiai intézménnyé alakult kőszegi iskolaépületben játszódik, másrészt több ponton idéz hosszabban az Iskola a határonból. Nagy Edit Kertész Sortstalanságát állította párhuzamba az ottliki regénnyel: a nézőség, az idegenség, a távolságtartás kérdéseit járta körül. Horváth Csaba azt vizsgálta, hogy nevelődési regénynek tekinthető-e az Iskola, hogy van-e tényleges fejlődés a karakterek jellemében – összességében úgy vélte, hogy a nevelődés az olvasás irányával ellentétes és talán tényleg feleslegesek voltak a viszontagságok. Ezután pedig a doktorandusz Sárközi Balázs fejtette ki a nyelvi‑egisztenciálontológiai jellemzőket Pilinszkynél és Ottliknál.

Nagy Edit

A konferencia zárásaként olyan fontos kérdéseket gondolhattunk át Gagyi Miklóssal, minthogy milyen módon volt az 1959 előtti novellisztika előtanulmánya az Iskolának; majd Hende Fruzsinával az Ottlik-kutatás jelenlegi irányvonalai kerültek terítékre – hogyan hatottak a jubileumi rendezvények a recepcióra, és mintha körbeértünk volna, vissza Mekis D. János előadásához, ismét szóba került a kultikus gesztusok sora (az Esterházy-rajzlap kortárs interpretációján át a Kortárs folyóirat emléknapjaiig), amelyek ébren tartják a regényről való beszédet is. Urbanik Tímea előadásában egy Iskola-olvastatási gyakorlatról számolt be, amelynek során Kamarás István Olvasó a határon című könyvében leírt olvasásszociológiai kísérletét csinálta végig hallgatók egy csoportjával.

A korábbi értelmezésekhez érdekes adalékokat adtunk hozzá a vitasávokon átnyúló párbeszédekben is: például, hogy pontosan miért Szeredy a hallgatója mindezeknek, hogy hogyan lehetett Medvéből negyedéves korára minden lázadása ellenére szakaszparancsnok, és hogy hogyan viszonyul egymáshoz a növendékek fölött álló két hatalmi egység – a hivatalos és a Merényiék-féle elnyomás.

A konferencia egyes előadásai olvashatóak lesznek egy 2020 első felében megjelenő Iskolakultúra számban, összességük pedig reményeink szerint az év vége felé vagy 2021-ben tanulmánykötet formájában lát majd napvilágot.

Fotó: Bach Máté

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Mosza Diána --

Az ELTE irodalomtudomány doktori iskolájának doktorandusza. Kiemelt kutatási területe a vizuális narráció és a testpoétika, korábban Ottlik Géza Iskola a határonjával foglalkozott. Jelenleg a narratológia és a test összefüggései állnak érdeklődése homlokterében, mellette pedig igyekszik képben lenni a kortárs magyar lírában és prózában. 


További írások a rovatból

irodalom

A Szép hűtlenek alkonya A Szép hűtlenek alkonya
Nádasdy Ádám: A csökkenő költőiség. Tanulmányok, beszélgetések Shakespeare és Dante fordításáról, Magvető Kiadó, Budapest, 2021.
irodalom

Egyenlő távolságra mindenkitől Egyenlő távolságra mindenkitől
Berta Ádám: Magamat rajzolom középre, Cser Kiadó, Budapest, 2021.
irodalom

Valami frappáns cím Valami frappáns cím
Mondatok a csodálkozásról – B) kritika
irodalom

Hazugság és valóság, valóság és művészet, művészet és élet Hazugság és valóság, valóság és művészet, művészet és élet
Kritikaírással foglalkoztak az ELTE Press Műhely sorozat második rendezvényén

Más művészeti ágakról

színház

Jurányi - Betekinteni egy beláthatatlant Jurányi - Betekinteni egy beláthatatlant
Egy független színházi alkotóbázis hétköznapjai
art&design

Mizújs, magyar design? Mizújs, magyar design?
10+1 design kísérlet a Fészek Galériában
Beszámoló a 11. Frankofón Filmnapok programjáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés