bezár
 

irodalom

2011. 07. 30.
Engedjétek hozzá/juk a gyeremeke/iteket!
Műút Szöveggyár tábor Miskolcon – hangulat/jelentés
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Engedjétek hozzá/juk a gyeremeke/iteket! Van egy házunk Boldogkőváralján, tornác, kőfalak, lavórbanmosdás. Nem voltunk négy éve, aztán eszembe jutott, hogy kellene már. Vilmos azt mondta, segít szerezni piktort. Szerzett, az pedig vakolt, festett, a rácsos kaput nyilvánvaló-zöldre. Állítólag most nem omlik semmi, lehet ott lakni. Lehet, állítólag, ezt kell megnéznem, mert végződtek a munkákkal, átvenni. Meg a szilvát összegyűjteni cefrének. Útba esik Miskolc.
Először eszembe se jut: Műút Szöveggyár, mit nézzek. Tábor, tizenévesek, nekem elég a tábor itthon, sakk-, cincér-, úszó-, jó-jó, ez irodalom, de akkor is. Akkor se. Az első Facebook-bejegyzésnél épp csetelek, amikor felugrik, Uuuuuuuu jaaajjj nagyon zsiiir Miskolc ;) – lájkolom. A másodiknál már, Kint esik, bent ülünk a gyárban a galérián, filmet nézünk, pokróc, soksoksok ember, nagy nevetés ja meg boldogsaaaaaag:)) – irigy vagyok. Ezért érdemes lájkolni, mert nemsoká megjelenik az üzenőfalamon, Gyere Miskolcra Rita:):). Na jó, benézek, ha már útba esik.

Irodaház volt valamikor – így alakul az entrée-m –, átvágok a vaskalapácsos domborművel, falra festett öntödei munkással és megkapó penésztenyészettel színezett üres szobákon, fotel, abból azért maradt még egy csomó, és lakkjatört pozdorja íróasztalok. A gyárudvar szép, vannak mókusok. Vastörmelék-szállító-vödör a szemetes. Asztal körül padok, padokon a srácok k. kabai lóránt körül. Zemlényi Attilával ők hívták magukhoz a gyermekeket. Jöttek is jó sokan a nem szegény Zsuzsik táborozni. Írni. Író-, költőgyerekek. Találkozni, hallgatni, kérdezni. Minden napra jutott nekik egy megtapogatható, megszagolható, elhihető művész. Élő, nem tankönyvbéli halott. Jenei László, Lakatos István, feLugossy László és Sopotnik Zoltán fogtak varázspálcát, amivel fölpiszkálták a leplet, fátylat, kinek mije van: magukról, másokról, az alkotásról, a létezésről, a válaszokról, amire lehet.

Egy csarnok, ahol bringások röpülnek a levegőben, ott, abban a teremben van egy szivacsgödör. Több méter mélységnyi szivacs, és van hozzá ugródeszka, fogod magad, és vetődsz. Aztán benne is maradhatsz éjszakára, beszélgetsz, közben kuckózol, az meg idomul hozzád. A falakon graffitik,
A beteg kisfiú, róla szól a legenda, vers-legenda, klipet forgatnak minden nap. A kölykök verseikhez most képeket tesznek. Kitalálják a helyszíneket, uzsonnaidőben forgatnak. Még otthon mesélek fiaim kung-zuh játékáról, hörcsög szortiment, nyifognak is, Szőcs Petra kameraszemmel látja, hogy az de milyen jó lenne. Eszembe jut, elviszem mind a négyet, maguktól bolyongó ostoba, kedves állatok, illenek majd az egyik szöveghez. Figyeljetek, ilyenek egyikéhez: „Fekete vászon. Vérvörös cseppek. / Kis sárga lángok. Vajon mit festett? / Nem szürke a kép. Hisz sosem volt az.” /Filó Mariann/, „a csonkot benőtte a szőr. / hiába az összes bizonytalan mozdulat. / elhagyott dögkút a köldök, / benne csak szösz és törmelék, / így már senki sem emlékszik az elszakadásra.” /Spitzner Péter/, „tudjam is én mit gondol- / ni — elnémulni párszor — / s eltáncolni sehová- / tól sehováig százszor” /Luterán Lajos/, „Fejét hátra hajtva / Némán ordítja kerek szája / Bánatában nincs senki mása” /Tomori Eszter/.

Erdély Miklós-szeminárium, Kísérleti és határműfajok, műfajköziség, Műhelymunka és kortárs, kortárs, kortárs minden mennyiségben. Minden nap filmvetítés, méghozzá ilyenek: Sztalker, Harcosok klubja, Psyché, Barfly, 12 majom és ez is:
 
Vörös téglás épületek, mindkét szemére vak kiscica, félmeztelenül zsírpapírról ebédelők, gyombenőtte sínpár – ez nem tábor. Ez tényleg az I. sz. Óvóhely. Lélekmegóvóhely.
 
 
 
 
 
 
 
 

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Vécsei Rita Andrea --


További írások a rovatból

Magyar költők amerikai antológiájának bemutatója
irodalom

Ki a német ma? Ki a német ma?
Ingo Schulze íróval a különböző mércékről, az irodalom szerepeiről és a történetmesélésről beszélgettünk
Informatórium – A tudomány tudománya című tudománynépszerűsítő programsorozat a Szegedi Tudományegyetemen

Más művészeti ágakról

gyerek

Minden idők macskáiról Minden idők macskáiról
Lovász Andrea (szerk.): Macskák mesés könyve, Cerkabella, 2021
8. Budapest International Documentary Festival
színház

Száz év, egy dráma Száz év, egy dráma
Páros interjú Rák Katival és Czető Bernát Lászlóval


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés