bezár
 

irodalom

2013. 04. 20.
Három szerző, ha egy kiadó asztalához ülnek
Márai Sándor terem, április 19.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Három szerző, ha egy kiadó asztalához ülnek A Palatinus Kiadó három új könyvet jelentetett meg az idei Könyvfesztiválra: G. István László Hármasoltárok című verseskötetéről, Balázs Attila Pokol mélyén rózsakert című regényéről és a Szilágyi Zsófia által szerkesztett 20. századi magyar novellák, 1921–1938 című kötetről a szerzőkkel Reményi József Tamás, a kiadó vezetője beszélgetett.
Nincs közös nevező, a bemutatott könyvek semmilyen szempontból nem kapcsolódnak egymáshoz, indította a beszélgetést Reményi, akire hamarosan rácáfolt Balázs Attila, saját könyvéről beszélve. Ahogy G. István László Hármasoltárok című új kötetének versei valamiféle abszurd hitből táplálkoznak, céljuk “átfordítani az abszolút megváltatlan helyzeteket valamiféle reménnyé", fő kérdésük, hogy hogyan lehet a borzalomban az Istent dicsőíteni, a végső dolgok legmélyére menni, úgy a Pokol mélyén rózsakert című regény is egy tragédia mélyén keres magának epikai anyagot és inspirációt, dacolva az ismerethiánnyal és a borgesi világkönyvtárat is megidéző internetes folklórral, amely az Eduardo Rózsa Flores és Magyarosi Árpád bolíviai meggyilkolásának hírét sokszor értetlenkedő-sértő hangnemben kommentálta.

Balázs Attila tehát hasonló szerkezetet működtet új könyvében, mint előző, Kinek Észak, kinek Dél című regényében, de az fontos különbség, hogy míg ott a tágan értett haza fogalmát járta körbe (különös tekintettel Újvidékre, annak történetére és mítoszaira), most egy térben-kultúrában távoli ország történelmébe ásta bele magát, egészen a spanyol hódítók előtti időkig, hogy személyes ismerősének, Eduardo Rózsa Flores alakjának szubjektív, ám elfogult ítéletektől lehetőleg mentes megidézésére tegyen kísérletet. A szerző elhárította az esetleges vádakat: nem bulvárkönyvet írt, személyesen érintette meg a tragédia, és fontosnak tartja a főszereplőire való emlékezést. Ugyanakkor a regény nemhogy nem tartja meg az események időrendjét, de kifejezetten szövevényes, mint a bolíviai dzsungel: a létfilozófiai lenyomatként is működő kollázstechnika kitartó olvasói munkát kíván, akárcsak előző kötete esetében.

G. István László költészetét Reményi József Tamás az utóbbi évek verstermése alapján látta beérkezettnek, amit nemcsak a Füst Milán-díj jelez, hanem a Marno Jánostól idézett jellemzés is: eszerint a szerző nem kerüli ki az “intellektualitásnak sivatagait, meddőhányóit, épp ezekből nyeri kincseit". A korábbi, sötét tónusú kötetek után az új könyv világos, színeiben is derengő, és ez a tisztaság irányába mutató tendencia a versek tétjeinek kikristályosodását is mutatja. G. István László ciklusos építkezését, szerkezetekben való gondolkodását szerényen jellemezte, önmagát passzív alannyá redukálva: “Történik velem a szerkezet" – mondta, kiemelve a tudatos és tudattalan szövegalakítás közötti dinamika fontosságát. A tehetetlenség, a véletlen szerepe sem elhanyagolható, a költő nem tudja, melyik versterepből válik szövegei számára otthonos közeg, mely megírt versrészleteket kell végleg a kukába dobnia. Különösen nagy egzisztenciális nyomatékot adott a Hármasoltárok című kötetnek egy mondat: “amikor ezt írtam, két évig alig tudtam kimenni az ajtón." A “merész, orcátlan beszéd" (Borbély Szilárd jellemzése) a Védőbeszédek című, most készülő ciklusban is folytatódhat.

Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, a 20. századi magyar novellák, 1921–1938 című antológia szerkesztője a huszadik század első felének novellisztikájáról, elrejtett-elfedett prózahagyományokról és az iskolai szöveggyűjtemények szűkös világán túl feltáruló gazdagságról beszélt: az általa válogatott szövegek a társadalmi osztályok közötti nagyfokú mozgásra, az emancipációra, a női szerzők helyzetére is reflektálnak, olyan témákra, amelyek a korszak kanonikus novelláiban nem vagy nem hangsúlyosan jelennek meg. Noha elfeledett tartománynak tűnik ez a közeg, valójában saját korukban nagyon fontosnak számítottak olyan szerzők, mint amilyen például Kádár Erzsébet, aki a Nyugat novellapályázatát nyerte, számos nagyágyút legyűrve. Ahogy Szilágyi Zsófia megjegyezte, a most megjelent novellagyűjteményben békésen megférnek olyan írók, akik egy kávéházi asztalhoz nemigen ültek volna le – de ilyen balesetek mindig előfordulnak, ha egy korszakot reprezentáló válogatás készül: épp ez mutatja a “korszakok" egységes, homogén tárgyalásmódjának tarthatatlanságát.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Pogrányi Péter --


További írások a rovatból

irodalom

Hiszek az ihletben Hiszek az ihletben
Interjú Térey Jánossal
Interjú Marék Veronikával a meseírás művészetéről, a példaképekről, a gyerekirodalom helyzetéről és a siker titkáról
irodalom

Fejnehéz éjszakák Fejnehéz éjszakák
André Aciman: Nyolc fehér éjszaka. Ford.: Rácz Judit. Athenaeum Kiadó, 2018.
irodalom

Emlékezés, élmény, tapasztalat és psziché Emlékezés, élmény, tapasztalat és psziché
Európai Elsőkönyvesek Fesztiválja, 2019. 04. 27.

Más művészeti ágakról

építészet

Hatalmas méhkaptárra emlékeztető építmény New Yorkban
Thomas Heatherwick nagyot álmodott
Interjú Halász Glória filmrendezővel nyitottságról, szerzőiség és hitelesség egyensúlyáról, valamint az önmagunkba vetett hitről
Interjú Marék Veronikával a meseírás művészetéről, a példaképekről, a gyerekirodalom helyzetéről és a siker titkáról
Kemény Lili: B monitor című darabja az Ódry Színpadon


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés