bezár
 

színház

2014. 02. 06.
Gyúródeszka, Don-kanyar és sárga csillag
A borbély - Tolnai Ottó műve alapján borotválás részben
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Gyúródeszka, Don-kanyar és sárga csillag Az esti Kossuth Lajos utcában, mint egy akváriumban, szürkésfehér neonfényben gyűltünk szeánszra a Katona József Színház, a Mozgó Ház Alapítvány, az Orlai Produkciós Iroda és a Természetes Vészek Kollektíva közös előadására. A fenti felsorolás jóval hosszabb volt, mint maga a színészlista, melyen egyetlen név szerepel, Bán Jánosé. Ő a borbély. Ő viszi el a balhét.
Szkéné színház
Nem könnyű egyedüli színészként ott állni a színpadon szemben a testközeli vizslató szemekkel. Akkor sem, sőt talán akkor még inkább nem, ha a szöveg nem túlzottan filozofikus vagy irodalmi, inkább meglehetősen mindennapi és egyszerű, néhol szándékosan kicsit bugyuta. Pedig A borbély című monodrámán átvonul a közelmúlt. A közelmúlt egy borbély szemüvegén át. Tolnai Ottó Végeladás című művét Imre Zoltán és a rendező, Hudi László dolgozták át. Az eredeti Tolnai-darab tizenhét éve ment Kecskeméten a Katona József Színházban. Most a mi borbélyunk, bár a múltat idézi, a múltban él, reflektál a mára is rendesen. Például a XXI. századi budapesti belváros okos- és buta telefonjaival készülnek házi használatra a szokatlan előadásról a felvételek.

Első pillanatban tényleg meglepő a helyszín, mely a múltat is idézi, de ezzel a nyitott kisszínházzal itt vagyunk a mában is. A félhomályos szürke térben egy 1950-60-as évekbeli fodrászüzlet belső terét alakították ki hajszárító burával, régi, foghúzásra is alkalmas eszközökkel, mosdótállal, fodrászszékkel, a falakat beborító szürke polcrendszerrel. A polcokon ott állnak a befőttes üvegek, de bennük nem befőttet, hanem eleinte ... nem tudni, mit látunk. S miközben Bán János kiszól, bevon, interaktívvá igyekszik tenni külső-belső közönségét (többször is reflektál a kintről becsodálkozókra), két-három generáció sorsát, történetét vázolja fel. Igaz, inkább csak kiemel részeket ebből a nyomorodott kis kelet-közép-európai múltból, a Don-kanyarból haza kúszóktól az itthon sárga csillagot viselők sorsáig, Holzer bácsitól a szemben lakó Terikéig, akinek bizony szokatlan kérései voltak borotválás ügyben.

Ma már nem is lenne olyan szokatlan ez, na de nem erről kéne szólnia ennek A borbélynak. Nem is csak erről szól. Akkor viszont miről? Előkerül a nagymama gyúródeszkája, volt feleségek egy-egy ruhája. Öreg borbélyunk hajakat és más leborotvált, levágott szőrzetet gyűjt. Na, ezeket tárolja a befőttes üvegekben. És most lemondana mindenről, kiárusítana, de valahogy úgy, hogy inkább ő fizet. Végül is a borotválásért sem kér pénzt, inkább még pálinka kóstoltatásával toldja meg a szolgáltatást. Igaz, ő is stikában hörpöl a dugi verzióból, merthogy ő 50 éve nem iszik... De kell bizony a bátorítás mindkét félnek az élesedő borotva mellé.

Tolnai Ottó Végeladásában neve is van a borbélynak, Csömöre. Itt még nevét is elveszti, ő csak "a borbély". Borbély, aki nem dauerol, nem bodorít, nem vág frufrut, sassonról még csak nem is hallott, melír és főn sem jöhet nála szóba. Tolnai darabjában kiürül a tér, elfogynak az élet felhalmozott kellékei. Itt csak utalást kapunk erre. Ott állnak a laboratóriumi fényben, az akváriumszerű térben a szürke polcokon az átlátszó üvegekben a hajak, a szőrgumók. És bár némelyik új polcra kerül, helyet cserél, de maradnak. Néha bizony kicsit feszengünk, de nem csak a szőrös sztorik miatt. Nem kellemes találkozni a múlt kis és nagy mocskával még felidézve sem.

A főhős valószínűleg pánikban van, még játszaná szerepét, a borbélyt, de már tudja, nem sok van hátra. Miközben tárgyaitól szabadulna, személyes sorsa kisebb-nagyobb történéseit veszi számba. De talán – és ez az ő baja – itt még a végső elszámolásnál is inkább bele-bele legyint a dolgokba, ahelyett, hogy egyszer legalább tényleg számot vetne a sorsával, elhagyott, talán megölt asszonyaival, szüleivel, nagyszüleivel, meg nem született gyermekével. A darab legvégén vált át Bán János hangja valami másba. Kicsit együgyű, dolgos emberünk ekkor már búcsúzik mindentől. Itt jönnének végre a gondolatok, a dráma, a mélyebb tartalom.
De itt véget is ér az előadás. Bán János kabátot vesz, és a szöveggel együtt távozik. A pesti éjszakában még az utcán állók újra rácsodálkoznak a múltból itt maradt borbély szövegelésére. Mi pedig várnánk, hogy az egyre halkuló felerősített hang tulajdonosa most mondjon valami útravalót, vagy legalább jöjjön vissza. De nem. A taps csak nekünk, magunknak szól bátortalanul, kicsit megkönnyebbülve. Ennyi volt? Borbélyunk bölcselete, hogy hogyan kell a szőrszálak irányát megtalálni, vagy hogy hogyan kell egy női testrészt, idomot finoman megszabadítani a nem kívánt szőrtől. Erre mondják, hogy történelem alulnézetben?  Én soha nem akartam történelmet csinálni – mondja ki az előadás vége felé a borbély. Sokan így vannak ezzel. A történelem azonban itt van, itt és most, akarjuk, nem akarjuk. Ja, és van aki csinálja is.

Egy gregorián ének, a Dies irae hangjai erősödnek fel a halkuló szöveg mellett. Így mégis, távoztunkban kicsit elemelkedhetünk az itt és mosttól.


A borbély (Borotválás részben)

Tolnai Ottó Végeladás című művét átdolgozta: Imre Zoltán és Hudi László

Játssza: Bán János

Katona József Színház, Természetes Vészek Kollektíva, Mozgó Ház és Orlai Produkciós Iroda közös produkciója

Rendező: Hudi László

Bemutató: 2014 február 2.

Fotó: Dömölky Dániel
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Baróti Éva --


További írások a rovatból

színház

Hősök, árulók, bohócok: Coriolanus és a művészet egyesítő ereje Hősök, árulók, bohócok: Coriolanus és a művészet egyesítő ereje
Az ukrán Ivan Franko Nemzeti Drámai Színház vendégjátéka a MITEM-en
Kulturális szabadegyetem: experimentális színház
Székely Csaba-darab a Budapesti Tavaszi Fesztiválon
színház

Színházi kaleidoszkóp Színházi kaleidoszkóp
Recenzió a Színház és társadalom című kötetről

Más művészeti ágakról

építészet

A modernizmus és a múlt illúziója A modernizmus és a múlt illúziója
Építészeti körtúra az ezerarcú Barcelonában
építészet

Hatalmas méhkaptárra emlékeztető építmény New Yorkban
Thomas Heatherwick nagyot álmodott
irodalom

Jó lenne érteni egymást Jó lenne érteni egymást
Interjú Nényei Pállal Az irodalom visszavág 3. – A hit fényétől az ész világosságáig megjelenésének apropóján


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés