A hamarosan felavatásra kerülő 16 ezer négyzetméteres parkos terület Párizs nyugati határán, a Porte Maillot nevű metróállomás közelében található. A tér elnevezését még 2008-ban kezdeményezte Jérome Dubus centrista képviselő.

"Nagyon örülünk, hogy a párizsi főpolgármester teljesítette kérésünket annak ellenére, hogy azt a többségből egyesek nem támogatták, hiszen csak a zöldek és a szocialisták egy kisebb része állt az ellenzék mellé a kérdésben" - olvasható a centristák közleményében.

A baloldali képviselők azért nem támogatták az ellenzék javaslatát, mert szerintük Szolzsenyicin "nyíltan antiszemita" és "meglehetősen homofób" volt.

Szolzsenyicin saját gulagbeli élményeiből merítve írta meg azokat a jelentős műveit, amelyek révén már életében klasszikussá vált. Kiszlovodszkban kozák értelmiségi családban született 1918-ban. Harcolt a második világháborúban, a frontról egyik gyerekkori barátjának írt levele miatt 1945 januárjában letartóztatták és nyolc év munkatáborra ítélték. A büntetés letelte után egy vidéki iskolában matematikát tanított. Külföldön 1962-ben vált ismertté, amikor a Novij Mir című irodalmi folyóiratban megjelent az Ivan Gyenyiszovics egy napja című regénye, amely ugyancsak a Gulagról szól.

Az irodalmi Nobel-díjat 1970-ben kapta, az 1973-ban írt A Gulag szigetvilág miatt 1974-ben megfosztották szovjet állampolgárságától és száműzték. Két évet Európában töltött, majd az Egyesült Államokba költözött családjával. Műveit a gorbacsovi peresztrojka idején kezdték csak kiadni Oroszországban.

Szolzsenyicin 1990-ben tért vissza hazájába, Moszkvában élt 2008 augusztusában bekövetkezett haláláig. Élete végén egyre kritikusabb volt a nyugati világgal és a posztszovjet Oroszország fejlődésével szemben, s a hagyományos morális értékekhez való visszatérést sürgette. Vlagyimir Putyin támogatói közé tartozott, akiben az önmagára büszke és erős Oroszország megtestesítőjét látta.