A Lili Marleen című slágert Lale Andersen énekesnő tette ismertté, később Marlene Dietrich is énekelte. A második világháborúban mindkét fél katonái énekelték, tetszett Hitlernek is, aki állítólag azt mondta: "Ez a dal mindnyájunkat túlél". John Steinbeck szerint "ez volt a nácik egyetlen pozitív hozzájárulása a világhoz".

A dal egy 1939-ben kiadott lemez B-oldalán jelent meg először Lale Andersen előadásában, és csak 700 példány fogyott el belőle. Sikertörténete 1941-ben kezdődött, amikor a belgrádi német katonai adó sugározni kezdte a frontra. A katonák tömegesen kérték és akkor született meg a mítosza. Később már német adók is játszották, akár naponta harmincszor is hallani lehetett a slágert, a katonák pedig csaknem egymillió köszönőlevelet írtak Lale Andersennek a dalért.

A dal szövegét egy Hans Leip nevű fiatalember írta 1915-ben, aki egyesítette benne annak a két lánynak a nevét, akik tetszettek neki: Liliét, egy zöldséges lányáét és egy Marlene nevű ápolónőét. Művéhez később írt még két versszakot, amelyben a szerelme után sóvárgó katona már halott. Érdekes, hogy ez a két versszak a különböző verziókban nincs mindig benne. A dal megzenésítője, Norbert Schultze a náci párt tagja volt, "bombás Schultzénak" nevezték, mert előszeretettel komponált harci indulókat.

Jean-Pierre Guéno francia történész könyvet írt a Lili Marleenről és kutatásai alkalmával rábukkant egy eddig még soha be nem mutatott verzióra. Az elfeledett változat zenéjét nem Norbert Schultze, hanem Rudolf Zink írta. A Zink-féle Lili Marleen sokkal szomorkásabb, mint a Schultze által írt, "feszesebb" változat, amely nem sokkal később vált híressé - olvasható a Der Spiegel német hetilapban.

A dal mítoszáról 1981-ben készített filmet Rainer Werner Fassbinder német rendező Lale Andersen önéletrajzi írása alapján.