Ez az év a búcsú esztendeje Alfred Brendel számára: Budapestre Nagy-Britanniából érkezik, innen Zürichbe megy. Sorra fölkeresi Európa jelentős zenei központjait, Moszkvát, Berlint, Madridot, Lipcsét, Frankfurtot négy kedves szerzője: Haydn, Mozart, Beethoven és Schubert műveivel. Végül december 18-án a bécsi Musikvereinsaalban lép pódiumra, ezután végleg visszavonul a nyilvános koncertezéstől.

Budapestre mindig szívesen jött, legutóbb 2005 februárjában adott szólóestet, majd a Közép-Európai Egyetemen Esterházy Péterrel folytatott beszélgetést az akkori Európáról és benne a zene szerepéről. 

Azért is érezhette magát otthon Budapesten, mert tipikusan közép-európai személyiség: 1931-ben Wiesenbergben született, a város ma Csehországhoz tartozik. Kora gyermekkorát Zágrábban töltötte, hat éves volt, amikor a család Grazba költözött.

Különös életpályát tudhat magáénak - olvasható a Budapesti Fesztiválzenekar koncertajánlójában -, évtizedekig semmi nem utalt arra, hogy valamikor a kritika és a közönség a XX. század második felének egyik legnagyobb formátumú muzsikusának fogják tekinteni. Gyermekkorában csak rendszertelen zenei képzésben részesült. A háborúban 14 évesen lövészárkot ásott, fagysérülést szenvedett. 
 
Az áttörést a ,70-es évek elején egy londoni Beethoven-koncert hozta meg, másnap három nagy lemezkiadó kínált neki szerződést. Brendel Londonba költözött, ahol a mai napig él, és ha késéssel is, kezdetét vette az egyik legfényesebb szólista-karrier. Elsőként készítette el Beethoven zongoraműveinek hangzó összkiadását. 

A budapesti búcsúhangversenyeken Mozart c-moll zongoraversenyét adja elő, a további műsor meglepetés. 

"A c-moll koncertet mindig par excellence tragikus darabnak éreztem. A lassú tétel témáiban néhány hihetetlenül óvatos, nüansznyi változtatás, a megvilágítás parányi elmozdítása is elegendő. Aki ehhez még hozzátesz valamit, az egyéb gonoszságra is képes" - nyilatkozta egyik életút-interjújában Alfred Brendel.