A lap online kiadásában hétfő este megjelent kritikájában Stephen Brookes arról írt, hogy egy 90 perces szólóhegedű-előadás "bármely hegedűs számára a kötéltánchoz" fogható feladat, mert nemcsak "a koncert dallamának, harmóniájának és ritmusának súlyát kell egyedül elbírnia", hanem annyira "lenyűgözően kell játszania, hogy elenyésszenek a szólóforma korlátai". A szerző szerint ez nagyszerűen sikerült a magyar virtuóznak.
    

Brookes jellemzése szerint Baráti "jóformán mozdulatlanul", a világot kizárva, lehunyt szemmel merült el a szonátákban, a zene pedig, a művész "showmanséget" nélkülöző félrehúzódásának köszönhetően "váratlan erővel" tört elő a két Eugene Ysaye-műből, amelyeket "rendkívüli intenzitással" és majdnem zenekari terjedelmű hangzással szólaltatott meg.
    

Az Ysaye-darabok "megkapó" interpretálását követte a hangverseny "súlypontja", Bach 2. d-moll partitája. A szerző szerint Baráti "mesterien" adta elő a "talán a legnagyszerűbb szólóhegedűre írt művet".
    

Bartók Szólószonátáját "Baráti olyan éleslátással és értéssel játszotta, hogy a közönség hosszas álló ovációban tört ki, visszahozva őt egy ráadásra, Paganini Capriccio No. 1 című darabjának előadására" - méltatta Brookes a magyar muzsikust.  
    

Baráti Kristóf az MTI-nek nyilatkozva elmondta, hogy Washington észak-amerikai koncertkörútjának negyedik állomása volt. Előzőleg, január 13-án a West Palm Beach-i Kravis Centerben, január 15-én Torontóban, január 16-án a bostoni Harvard Musical Association koncerttermében lépett fel. Január 20-án, kedden Harrisburgben, 21-én, szerdán pedig a New York-i Carnegie Hallban ad koncertet.
    

"Szólóhegedűre eleve nincsen túl változatos és túl nagy repertoár, azonban ez a három szerző a hegedű három annyira különböző aspektusát mutatja be - miközben nagyon jól kapcsolódnak is egymáshoz -, hogy azt hiszem, nagyon kerek műsort lehet belőlük összeállítani" - mondta az előadóművész turnéja programjáról.
      

Azzal kapcsolatban, hogy melyik hangzásvilágban érzi magát a legjobban, úgy fogalmazott: nem helyezné egyiket sem a másik elé. "Bach talán az alapját jelenti mindenfajta hangszeres polifón játéknak. Ysaye hat szólószonátájának nagyon egyedi hangzásvilága van: 20. századi, de képes beleszőni a zenéjébe a posztromantikus hangulatot. Bartók pedig saját műveiből és minden korábbi szólóhegedűs műből tudott meríteni, nem beszélve a rengeteg népzenei hagyományról, és ezeket mind bele tudta sűríteni a szólószonátájába" - hangsúlyozta a hegedűművész.
    

Baráti Kristóf elárulta, hogy óriási lehetőségnek tekinti, és izgatottan várja a Carnegie Hall-beli fellépést, de "ugyanazzal a hozzáállással, alázattal" készül a koncertre, mintha bárhol máshol játszana a világon.
    

A bachtrack.com összeállítása szerint 2014-ben Baráti Kristóf volt a világ legkeresettebb hegedűművésze. A magyar virtuóz tíz esztendeje a Chicagói Stradivari Alapítvány Stradivari-hegedűjén játszik, amely 1703-ban készült.