Bús János hadtörténész, a téma kutatója az MTI-nek elmondta: hatszázezerre becsülik azoknak a számát, akik katonaként vagy leventeként Magyarországról Nyugat-Európába kerültek a második világháború utolsó éveiben, közülük mintegy 300-350 ezer fő esett a nyugati szövetségesek - Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország - hadifogságába.

A Magyar Királyi Honvédség tisztjei általában törekedtek arra, hogy ne a szovjetek előtt tegyék le a fegyvert, azonban így is 300 ezer magyar került Európa nyugati felén a Szovjetunió fogságába, részben a megszállási zónák határainak változásai miatt - tette hozzá.

A hadifoglyok ellátása, főleg a kezdeti időszakban, rendkívüli nehézséget rótt a nyugati szövetségesekre, előfordult, hogy egy-egy fogolytábor lakóinak száma rövid időn belül százezresre nőtt. Az amerikaiak például Ausztriában úgy próbálták orvosolni a helyzetet, hogy a foglyokat a helyi közigazgatás gondjaira bízták.

"A körülmények szempontjából óriási különbséget jelentett, hogy valaki angol, amerikai vagy francia hadifogságba esett" - hangsúlyozta Bús János, hozzátéve, hogy a legrosszabb helyzet nyugaton a francia fennhatóságú fogolytáborokban alakult ki, ahol sokakkal végzett éhhalál és az ivóvíz hiánya miatti kiszáradás. Ezekbe a táborokba jóvátételi munka végzésének indokával került számos magyar.

"A helyzet érdekessége, hogy Magyarország nem állt közvetlen hadi állapotban Franciaországgal, nem folytattunk ellenük semmiféle háborús tevékenységet, sőt, a háború évei alatt a náci Németországból megszökött francia hadifoglyokat Magyarország befogadta és tisztességesen gondjukat viselte egészen a német megszállásig" - mondta el a kutató. A Magyarországon raboskodó franciák közül többen később felléptek a magyarok elleni embertelen bánásmód ellen hazájukban.

A nyugaton fogságba esett magyarok egy kisebb csoportja, köztük sok fiatalkorú levente Belgiumba került a háború után, ahol háborús jóvátételként szénbányákban kellett dolgozniuk, gyakran igen sanyarú körülmények között. Az angol hadifogság ezzel szemben elviselhetőbb volt, ezekben a táborokban az őrök többnyire betartották a szabályokat és enni is rendszeresen kaptak a foglyok.

Nyugat-Európában 1948-ig működtek hadifogolytáborok, nagyjából százezer főre lehet becsülni azoknak a magyaroknak a számát, akik nem tértek haza a hadifogság után. A visszatérő "nyugatosokat" a magyar hatóságok ideiglenesen politikai szűrőtáborokban helyezték el, ahol szigorúan ellenőrizték a múltjukat - magyarázta Bús János.

A második világháború lezárásának hetvenedik évfordulója alkalmából a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA), valamint a HM Zrínyi Média együttműködésében készült, Szögesdrót mögött Nyugat-Európában című 52 perces dokumentumfilm hétfőn 22 óra 25 perctől lesz látható a Duna csatornán.

Az MTVA tájékoztatása szerint a közmédia stábja olyan egykori fogolytáborok helyszíneit kereste fel, ahol magyar katonák éltek gyakran sanyarú körülmények között. Bár az esetek többségében kedvezőbbek voltak a feltételek, mint a keleti fogságban, de nyugaton is meg kellett küzdeni az életbemaradásért, ami sokaknak nem sikerült, ők Ausztria, Németország, Belgium vagy Franciaország katonatemetőiben leltek örök nyugalomra. Például a híres Mont-Saint-Michel közelében található Huisnes-Sur-Mer katonai temetőben, amelyről kevesen tudnak Magyarországon és ahol még magyar televíziós stáb sem járt eddig annak ellenére, hogy százhatvan honfitársunk a La Manche-csatorna partján lévő helyen nyugszik.