A csütörtöktől látogatható nagyszabású tárlaton - amelyet tíz évig tartó előkészítés előzött meg -, 162 festményt, rajzot, kéziratot, szobrot és egyéb műtárgyat állít ki a Louvre. A mester mintegy húsz festményéből csak 11 látható a kiállításon, de mindegyiket kiemeli a köré elhelyezett többi alkotás, amelyek rá is világítanak a nagy művek keletkezésének történetére.

"Leonardo semmit nem publikált, nagyon keveset festett, a festményei befejezetlenek. Az emberek mégis el voltak bűvölve. Az élete is ilyen volt" - mondta a francia hírügynökségnek Vincent Delieuvin, a kiállítás egyik kurátora.

A 2020. február 24-ig megtekinthető tárlatra eddig 180 ezer jegy kelt el, és a Tutanhamon egyiptomi fáraó sírkamrájából származó kincsekből összeállított, szeptemberben bezárt vándorkiállítás után - ami 1,42 millióval új rekordot jelent a franciaországi időszaki tárlatok látogatottságában - az év legjelentősebb múzeumi eseményének ígérkezik Párizsban.

A Mona Lisa, Leonardo da Vinci leghíresebb műve és a Louvre egyik legemblematikusabb műkincse nem látható a kiállításon, de a látogatók a tárlattól néhány lépésre megtekinthetik a múzeum leglátogatottabb termében (Salle des États).  

Az életmű-kiállítás egy pedagógiai és szórakoztató forgatókönyv alapján épül fel: az uralkodók által védelmezett és ünnepelt itáliai mester sokrétű, és saját korában is sokat kommentált személyiségén keresztül invitálja utazásra a látogatót, aki megismerkedhet mindazzal a sok legendával és könyvvel, amelyek Leonardo da Vincit az életében övezték. Nemcsak a mester alkotásai, hanem számos egyéb korabeli rajz és dokumentum, a reneszánsz más alkotóinak Leonardo da Vincihez kapcsolódó remekművei is láthatók a tárlaton, amely egy virágzó korszakot idéz meg több mint félévszázaddal ezelőtt Firenzében, Milánóban, Mantovában, Velencében, Rómában és végül Franciaországban, ahol Leonardo da Vinci élete végét töltötte.

A kiállítás egyik különlegessége, ahogy infravörös reflektorok segítségével bemutatja a festmények alkotásának különböző szakaszait. Leonardo ugyanis egy-egy témáján 15 évig is dolgozott és aztán befejezetlenül hagyta őket. Mindegyik festmény egy-egy utalásokban, szimbólumokban, művészi válságok nyomaiban gazdag önálló történet, amelyben minden gesztus vagy akár egy ujj ábrázolása is külön jelentéssel bír.

A Louvre egyik célja bemutatni, hogy a festészet az egyik legjelentősebb, nem pedig másodlagos kifejezési forma volt Leonardo da Vinci számára: a tudományos kutatásainak vizuális megjelenítése, nem pedig fordítva. Zseniális és utópisztikus tudósként mindenre kíváncsi reneszánsz ember volt, és arra kereste a választ, hogy mi is az élet. Ennek a kutatásnak a lehető legpontosabb megjelenítését adta a rajzaiban és a festészetében a kiállítás szervezői szerint.

A tárlatot egyébként diplomáciai konfliktus előzte meg Franciaország és Olaszország között. A Rómában augusztusig hivatalban lévő kormány elutasította ugyanis a korábbi kormány egyezségét, amely szerint az évforduló alkalmából engedélyezik Leonardo da Vinci leghíresebb rajzának, a Vitruvius-tanulmánynak kölcsönadását Franciaországnak. Az új kormány végül békülékenyebb hangnemet ütött meg Franciaországgal, és a velencei Galleria dell"Accademia féltve őrzött kincse megérkezett Párizsba. A tárlatra egyébként más olasz múzeumok, brit gyűjtemények, köztük a királyi gyűjtemény, valamint a szentpétervári Ermitázs és a New York-i Metropolitan Múzeum is kölcsönadott műveket, de a lengyel kormány nem engedélyezte a Hölgy hermelinnel című híres festmény Párizsba szállítását a Krakkói Nemzeti Múzeumból.

Kép: Culture Trip