Lehet-e egy múzeum karanténban? Nem lehet, mivel minden egyes műtárgya képes az embereket térben és időben is bármilyen karanténból kimenekíteni. Továbbá azért sem lehet, mert a múzeum nemcsak épület – azaz nem csupán kiállítótér, raktár és munkahely – hanem gondolkodás- és látásmód is egyszerre, egy olyan komplex feladatrendszer, amelynek számos eleme bárhol elvégezhető. 

A múzeum tehát folyamatosan az életünk részét képezi. Velünk van, amikor otthonainkba zárkózva kulturális tartalmakat fogyasztunk, és akkor is, amikor a karanténból kiszabadulva a természetben időzünk. 

Ennek alapgondolata mentén a Néprajzi Múzeum társadalmi múzeum lévén elkezdett „karantén nyelven” gondolkodni. Megpróbálja észrevenni, és dokumentálni a szemünk előtt átalakuló hétköznapi, tárgyi világokat, és azt, hogy a múzeumi szakember más szemmel tekint a múzeumi tárgyakra is, legyenek azok az egykori járványok emlékét őrző-, már változásban lévő-, vagy éppen most születő tárgyak. 

„A múzeum új házi videosorozatának darabjai ezekről a kérdésekről szólnak. Meg persze rólunk, múzeumi szakemberekről, akik úgy próbálunk szabadulni a karanténból, hogy múzeumi témává, és így feladattá tesszük azt. És persze a múzeumhasználókról, akik a filmeket nézve segítenek nekünk végiggondolni: Lehet-e egy múzeum karanténban?” – mondta Schleicher Veronika gyűjteményi főosztályvezető.

A sorozat első részében, melynek címe A közös víz és közös bögre, Földessy Edina, az Afrika gyűjtemény kurátora személyes élményein keresztül mesél az arab világ közösségi vízivás szokásáról és annak tárgyairól. A következő kisfilmekben lesz még szó arc- és testtakarásról, a türelem tárgyairól, a miniatürizált világról, az otthoni múzeumról és a közös gondolkodásról is. A heti rendszerességgel megosztott videók a múzeum honlapján, illetve Etnotube Youtube csatornáján lesznek elérhetők, ahol számos archív felvétel és kisfilm is várja az érdeklődőket.