A nyolcadik kerület a kétezres évek óta sok változáson ment keresztül; ennek egyik legfontosabb állomását a Józsefvárosi Önkormányzat és a Főváros által 2005-ben elindított, a Mátyás teret és környékét magába foglaló Magdolna Negyed Program (MNP) jelentette. A Magdolna negyed a második világháború után épület és lakásállomány romlás, és a terület társadalmi leértékelődése miatt, valamint az 1990-es lakásprivatizáció következtében válságos állapotba került, így a terület rehabilitációja szükségessé vált. A közterek megújítása mellett az integrált szociális városfejlesztési programnak része volt többek között a helyi közösség katalizálása is. A környék lakóinak bevonásával létrehozott új vagy megújult terek a negyed identitás-formáló helyszíneivé váltak. A mai napig tartó városrehabilitációs program fontos részét képezte a Kesztyűgyár Közösségi Ház megalapítása és a Mátyás tér felújítása.

A kiállító művészek részint azt vizsgálják, hogy milyen volt a városrehabilitációt megelőzően Középső-Józsefváros: vajon mesélhetnek-e ugyanúgy a kerület lakóinak az életéről a tűzfalak és a közterek, mint a társasházak közös terei, a közös udvarok? Stalter György fotói a Magdolna negyed épületeinek a városrehabilitációt megelőző állapotait rögzítik, olyan köz- és privát tereket, amelyek mára átalakultak, egyes részei pedig teljesen eltűntek. Oláh Norbert festményein olyan tűzfalak jelennek meg, amelyek a Teleki tér és a Déri Miksa utca könnyen beazonosítható, ikonikus részei. Bár a kerület lakóit nem láthatjuk, a tűzfalak hasonlóan őrzik a múlt eseményeit, mint Stalter művein megjelenő épületrészek. Kautzky Sára köztéri alkotásának célja (a Kesztyűgyárhoz hasonlóan) egy közösségi platform kialakítása: interakcióra hívja azokat, akik a Mátyás téren sétálnak. Hozzá hasonlóan a közösen használt terekről szóló diskurzus megteremtésére tesz kísérletet a Női tekintetek Józsefvárosban művészeti projekt is. A részvételi projekt során az alkotók azokat a nőket szólították meg, akiknek valamilyen emlék-, és élménybeli kapcsolatuk van Józsefváros különböző tereivel, utcáival. A szubjektív térképkészítés szervezői Donáth Anna Róza, Thury Lili és Tóth Eszter, akik maguk is kötődnek Józsefvároshoz: éltek, dolgoztak, buliztak itt.

A csoportos kiállítás célja a párbeszéd megteremtése Józsefváros tereiről – a folyamatosan változó, mégis jól ismert fizikai helyről, amely azáltal lesz időbeli is, hogy az itt élők visszaemlékeznek rá, mesélnek róla, kapcsolódnak: megmelegednek a tűz mellett.

A négyzetes kép forrása:
A kiállítás sajtóanyaga
© Csordás Eszter