Az Újhold folyóirat körül kialakult, Rilkében gyökeredző, majd Weilből ihletődő, misztikus egzisztencialista Pilinszky-líra mindmáig meghatározó hangja a magyar irodalomnak.

Azonban amennyire közvetlenül éri e költészet megszólító ereje az olvasót, annyira nehezen hozzáférhető hatásának működésmódja az irodalomtudomány számára. Hogy miként érdemes mégis tudományos eszközökkel megközelíteni Pilinszky költészetét, arról Horváth Kornélia és Hafner Zoltán irodalomtörténészekkel, Lator László költő-irodalomtörténésszel és Hernádi Mária teológus-irodalomtörténésszel beszélgettek a lap munkatársai.

Interjút készítettek továbbá Szabó Balázs és Tamás Benedek zenészekkel – könnyűzenei versfeldolgozásaikról. Szintén az oeuvre utóéletébe nyújtanak betekintést, amikor annak a Kurtág György-interpretációkban, illetve az angol nyelvben – a Ted Hughes-féle fordításokban – és a kortárs magyar költészetben – Tandori Dezső és Takács Zsuzsa műveiben – való tovább éléséről közölnek cikkeket.

Pilinszky elhivatottan kutatta az evangélium ontológiai és esztétikai összefüggéseit, ezért a „vallásos metafizika” kérdéskörének önálló fejezetet szenteltek összeállításukban. Az életmű sokszínűségét a drámaírói és a publicisztikai munkásság, a szerző személyét pedig a kéziratos és tárgyi hagyaték áttekintésével mutatják be. Az interjúkat és tanulmányokat Pilinszky által kedvelt képzőművészek munkái és az ő szellemiségével rokon kortárs alkotások kísérik.

A borító Schmal Károly "Békéscsabai Alkalmazott Grafikai Biennálé Plakátkiállítása ‘78" (1978) című plakátjának részlete alapján ismét Zámbó Gergő munkája.

A négyzetes kép forrása: IM