A gyűjtemény régizenei források egyik legjelentősebb közép-európai kollekciója a XVI–XVII. századból. A gyűjtemény a felvidéki Bártfa Szent Egyed-templomának virágzó egyházzenei gyakorlatát dokumentálja, s a nemzeti könyvtár Színháztörténeti és Zeneműtárának legkorábbi összefüggő állományrésze.

A gyűjtemény létrejötte Bártfa virágkorára tehető, amely az XVI. század közepétől a XVII. század végéig tartott. Ekkorra a város gazdasági helyzete igen kedvező volt, mivel azon kereskedelmi útvonal mentén feküdt, amely a Keleti-tengert a Fekete-tengerrel összekötötte. Az evangélikus hitű városi polgárok gyakran tanultak német egyetemeken, elsősorban Wittenbergben. A fejlődés meghatározó alakja volt Leonart Stöckel (1510–1560), aki wittenbergi tanulmányai során személyes kapcsolatot alakított ki többek között Luther Mártonnal. Stöckel 1539-ben lett a bártfai iskola vezetője, és tevékenységével nemcsak az oktatás színvonalát emelte, hanem közvetlen hatást is gyakorolt a Szent Egyed-templom nemzetközi szinten is kiemelkedő zenei gyakorlatára is.

Az OSZK gyűjteményébe 1915-ben került a templom kottatárából származó anyag. A korabeli kéziratos és nyomtatott szólamkönyvek a XVI–XVII. századi énekes többszólamúság fénykorából, több mint ötezer németalföldi, német, itáliai és felvidéki művet őriztek meg. A kompozíciók jellemzően szólamkönyvekben maradtak fenn, ám a korszak hangszeres és vokális zenéjének töredékei is megtalálhatók szólamok és tabulatúralejegyzések formájában.

A most közzétett kéziratos állományrészben harminchárom jelzeten található, hetven szólamkönyv olvasható. Több olyan ritkaságnak számító kompozíciót is tartalmaz, amely kizárólag itt, a Bártfai gyűjteményben maradt fenn. A legrégibb kéziratok egy részét Wittenbergben, illetve Wittenberg környékén jegyezték le. Az év második felében várható a húsz jelzetből álló nyomtatott anyagrész online publikációja.

Rózsa Dávid, az OSZK főigazgatója hangsúlyozta, hogy a több mint két és fél ezer kottakézirat online közzététele jelentős szakmai mérföldkő, amely új dimenzióba helyezte a közös európai kulturális örökséget.  A XVI–XVII. századi zenei kultúra dokumentumai évszázadokon át rejtve maradtak, gyakran viszontagságos körülmények között őrizték meg, s most a gondos feldolgozó munka és a digitális technológia révén válnak a szélesebb közönség és a nemzetközi kutatói közösség számára is hozzáférhetővé.

Novák Irén művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkár kijelentette, hogy a komolyzene a nemzeti identitás és a kulturális örökség szerves része, amely a nagy magyar zenegyűjtők munkásságán keresztül napjaink zenei életét és a zenei oktatás alapját is képezi, miközben a magyar komolyzene nemzetközi szinten is versenyképes kulturális értéket képvisel. Hangsúlyozta, hogy a kulturális kormányzat többszintű támogatási rendszerekkel segíti a komolyzenei élet fejlődését, és örömmel támogatja az ehhez hasonló kezdeményezéseket.

Laskai Anna, az OSZK Színháztörténeti és Zeneműtárának osztályvezetője beszélt a kéziratos gyűjteményrész zenetörténeti jelentőségéről. Első alkalommal történt meg, hogy az autopszia (a kötetek kézbevétele) alapján történjen a gyűjtemény műszintű feldolgozása, a folyamat közel egy évig tartott. Az osztályvezető kitért az állományrész restaurálási folyamataira is, a töredékes kötetek értelmezhetőségének ellentmondásait, a szerzők beazonosíthatóságának problematikáját, valamint a kötetek speciális notációját emelte ki.

További információ a sajtó képviselői számára: oszkpress@oszk.hu.

Fotókredit: Országos Széchényi Könyvtár