Tíz évvel ezelőtt kapta meg a Ludwig Múzeum a mindenkori Velencei Biennálé magyar jelenlétének szervezését, ami a múzeum profilja és missziója szempontjából egyaránt testhezálló feladat volt – idézte fel a kiállítást bemutató sajtótájékoztatón Fabényi Julia, a múzeum igazgatója, a biennálé nemzeti biztosa szerdán Budapesten.

Kiemelte: az intézmény célja, hogy mindig egy valódi, minőségében és közlendőjében is érvényes projektet tudjon felépíteni. Elmondta, hogy a feladatot a múzeum minden alkalommal együttműködésben valósítja meg az alkotóval vagy alkotócsoportokkal és a kurátorral.

Koronczi Endre húsz éve foglalkozik a lélegzet mint láthatatlan életerő vizsgálatával és bemutatásával, "módszerét nevezhetjük a fordított performansz műfajának is, ahol az aktőr a láthatatlan energia, a művész pedig annak mindössze dokumentátora" – fogalmazott az igazgató.

"A vizuális kereteket messze kifeszítve, de mindannyian ennek az akciónak a szereplői vagyunk, tehát lélegzünk, sóhajtunk, és másodpercenként leheletet adunk ki magunkból, tehát Koronczi Endre gyűjtése egyfajta leheletmúzeum, amiben életünk folyamán megörökítővé válunk" – mondta Fabényi Julia. Hozzátette, az idei biennálé fő üzenete az elcsendesedés és a meditatív figyelem.

Az In Minor Keys címmel szervezett nemzetközi kiállítás tragikus hirtelenséggel elhunyt kurátora, Koyo Kouoh szándéka volt az is, hogy a visszavonultságban és háttérben élő művészeknek is teret adjon a központi pavilonban, ezért erősen fókuszált az afrikai és a dél-amerikai művészekre, akiknek munkássága még ma is nagyon erősen összefonódik a természetközeliséggel.

Vincze Máté, a Kulturális és Innovációs Minisztérium közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes-államtitkára felidézte, hogy Magyarország a kezdetektől része volt a Velencei Biennálé történetének, hiszen harmadikként épített pavilont Velencében. Tárlatai azóta is nagy népszerűségnek örvendenek, a nemzetközi sajtó és a közönség körében egyaránt – emelte ki. Mint mondta, ez "valószínűleg most sem lesz másként", hiszen a kozmikus lehelet egy nagyon összetett és különleges fogalom, ennek a komplexitását pedig csak a legnagyobb művészek és a legjobb kurátori koncepció képes bemutatni.

Cserhalmi Luca, a tárlat kurátora úgy fogalmazott: alapvetően nem csak műtárgyakat, hanem egy gondolatot, egy fogalmat állítanak ki. Arról a mindent átható és mindent láthatatlanul összekötő közegről, anyagtalan anyagról szeretnének beszélni, amely folyamatosan körülvesz bennünket és mégis kevéssé reflektálunk rá. "Erre a hétköznapi, és mégis annyira meghatározó, fontos, láthatatlan jelenségre szeretnénk ezzel a projekttel fölhívni a figyelmet úgy, hogy kikerüljön a természettudományos megközelítésnek a narratívájából" – fogalmazott a kurátor. Hozzátette:Koronczi  Endre folyamatosan megújuló művészeti attitűdjében az egyik legizgalmasabb, hogy egy vizuális művészeti ágon keresztül beszél és gondolkodik egy láthatatlan anyagról, és hangsúlyos eleme a kiállításnak, hogy hogyan lehet bemutatót építeni valami köré, ami tulajdonképpen láthatatlan.

A kiállítás alapja egy fiktív kutatás, amely a világ egészét kitöltő légmozgás megjelenési formáit tárja a közönség elé. A három installációból álló műegyüttes a légáramlás reprezentációjának művészeti lehetőségeit vizsgálja, miközben párhuzamot állít a fizikai jelenség és az anyagtalan szellemi világ között. A projektben a tudományos kutatások logikája és a művészi hozzáállás, a különféle metaforikus, fogalmakat összekapcsoló gondolatok egyaránt megjelennek. A tárlat egy konceptualista, ideiglenes alkotásokból felépülő mű, amely felhívja a figyelmet a környezet intuitív megtapasztalásának összetettségére. Ennek részét képezik a 200 éves Magyar Tudományos Akadémia műemlék épületének a padlózatából kibontott szellőztetőrendszer elemei, a legfontosabb sóhaj megtalálását célzó, egy éven át tartó sétáról készült videóinstalláció, valamint a pavilon lélegző fala.

Ezt egészíti ki a műveket teljessé tevő akusztikus elem, Balogh Máté zeneszerző kompozíciója, amely a transzcendens világ és a természet kölcsönhatásait vizsgálja. A projektben meghatározó a lassúság, a megfigyelés és az elvont, asszociációs gondolatok ötvözése. A kiállítás költői, filozofikus nyelvezete mellett szorosan kapcsolódik a kortárs környezetesztétikai és környezetpszichológiai diskurzusokhoz is.

Koronczi Endre 1968-os születésű, Budapesten élő interdiszciplináris alkotó, az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Média és Design Intézet egyetemi oktatója. Művészetét konceptuális gondolkodás és poétikus érzékenység jellemzi. Munkáiban az emberi kapcsolatok, a hétköznapi helyzetek és az érzelmek dinamikáját vizsgálja. Évtizedek óta tanulmányozza szabadtéri kísérletek és kiállítótéri modellek segítségével a légáramlás megjelenítésének művészi lehetőségeit.

A kiállítás Velencében május 6-án nyílik, a közönség pedig május 9. és november 22. között tekintheti meg a nemzetközi kiállítás más tárlataival együtt.

Képek: Fidelio.hu, Csatlós Judit / Ludwig Múzeum / A művész jóvoltából