A tárlat a két alkotó 1977 és 1990 között létrehozott közös performanszaira fókuszál, amelyek a korszak meghatározó, nemzetközi visszhangot kiváltó művészeti eseményei közé tartoztak. A művészpáros eredetileg festőként végzett, innen ered a kortársak által használt "festők színháza" elnevezés – emelte ki a sajtóbejáráson Fehér Dávid.

A kurátor elmondta: a performanszok sajátos, köztes műfajt képviseltek, amely a festészetet, a színházat és a hagyományos performanszművészetet ötvözte, miközben különféle műfajokat – a klasszikus zenétől kezdve az alternatív rockon, az irodalmi és mitológiai utalásokon keresztül a kabaréig – egyesített. Hozzátette, hogy az alkotásokra jellemző ironikus, játékos hangvétel és sajátos humor a korszakban szintén újszerűnek számított.

Fehér Dávid hangsúlyozta: a kiállítás hiánypótló vállalkozás, mivel Böröcz és Révész performanszai a magyar performanszművészet kiemelkedő példái, amelyek Észak-Amerikában és Németországban is bemutatkoztak, valamint szerepeltek a kasseli Documentán is. Mint megjegyezte, a tárlat létrehozását hosszas kutatómunka előzte meg, amelyben Kergyó Zsófia kurátorasszisztensként, Balázs Kata pedig szakértőként vett részt.

A kurátor egyebek mellett arra is kitért, hogy a performanszok dokumentálása külön kihívást jelentett: az adott időben lezajló eseményekből fennmaradt felvételek, fotók és művészportfóliók szolgáltak a bemutatás alapjául.

A kiállításon a művészek kollázsokkal gazdagított portfóliói és Makky György dokumentumfotói mellett olyan felvételek is láthatóak, amelyek közül több korábban nem volt hozzáférhető. A kiállítás részeként emellett például Böröcz András helyspecifikus installációja is látható, amely a performanszok díszleteire reflektál.

Fehér Dávid hozzátette, hogy a tárlat bemutatja a performanszokhoz kapcsolódó képzőművészeti munkákat is. A két alkotó ugyanis az előadásokkal párhuzamosan olyan műveket – papírmunkákat és plasztikákat –, is létrehozott, amelyek vagy közvetlenül az élő művészeti eseményekhez kapcsolódnak, vagy azoknak a motívumkincsét viszik tovább.

Böröcz András és Révész László László performanszaiban gyakran olyan egyszerű tárgyak is motívumként jelennek meg, mint például a gyufa, a dinnye, a gömb, a gyertya, a rúzs vagy a hanglemez, amelyekből aztán komplex vizuális konstellációk épülnek fel – hívta fel a figyelmet a kurátor.

Böröcz András a sajtóbejáráson felidézte: alkotótársa, Révész László László halála személyes motivációt adott a közös munkák bemutatásához. Mint mondta, együttműködésük "szinte szimbiotikus" volt, és a korszak kulturális közegében egyszerre tartoztak a tiltott és tűrt kategóriába. Hozzátette: a performansz számukra ugyanakkor a szabadság és az önkifejezés terepét jelentette.

Kiemelte Erdély Miklós szerepét is, aki az INDIGO csoport vezetőjeként ösztönözte a fiatal művészek kísérletezését és nemzetközi kontextusba helyezte munkájukat.

Baán László, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója a megnyitón hangsúlyozta: a tárlat átfogó képet ad a művészpáros munkásságáról, és egyben a múzeum történetéhez is kapcsolódik, hiszen az intézmény adott otthont 1982-ben Böröcz András és Révész László László Jubileum című performanszának, amelynek bemutatására a kiállítás keretében is hangsúlyt helyeztek.

Az intézmény a tárlathoz kapcsolódóan május 6-án a Múzeum+ est keretében kerekasztal-beszélgetéssel és Böröcz András Paletták című performanszával várja a látogatókat.

A kiállítás augusztus 23-ig látható a Magyar Nemzeti Galériában.

Képek: Magyar Nemzeti Galéria hivatalos weboldala