Az egyetem közleménye szerint az idén húszéves jubileumát ünneplő elismerés azok előtt tiszteleg, akik munkásságukban a társadalmi érzékenységet, a jövő iránti felelősséget és az alkotói kísérletezés nyitottságát képviselik, tovább örökítve Moholy-Nagy László szellemiségét.

A díjátadót május 11-én rendezik meg, az egyetem tavaszi címátadó ünnepségével egybekötve. Az esemény így nemcsak a két alkotó életművét méltatja, hanem arra is alkalmat teremt, hogy az intézmény újrafogalmazza Moholy-Nagy örökségének mai jelentőségét - írták a sajtóanyagban, amelyben azt is felidézték, hogy a MOME 2006-ban, a díj alapításával egy időben vette fel Moholy-Nagy László nevét.

A jubileumi évben a díj két, egymással párbeszédbe állítható alkotói pályára irányítja a figyelmet. Bár a díjazottak különböző generációkhoz tartoznak, eltérő kulturális közegből érkeznek, és más formanyelveken szólalnak meg, alkotói szemléletükben közös az a mód, ahogyan a jövő kérdéseihez viszonyulnak. Válságos helyzetekre reflektálva sem kínálnak leegyszerűsítő válaszokat: olyan alkotásokat hoznak létre, amelyek dialógust kezdeményeznek a természeti és társadalmi környezettel; míg Dénes a remény erejét hangsúlyozza, Fudzsimoto a jövőbe vetett optimizmust - jellemezték a két művész munkásságát az MTI-nek küldött dokumentumban.

A tájékoztatás szerint Dénes Ágnes univerzális szemléletű alkotói munkássága, nagy léptékű, tereket és tájakat újraértelmező művei a Föld sérülékenységére, az emberiség felelősségére és a humánum erejére irányítják a figyelmet. Alkotásaiban integrálja az emberi és a nem emberi alkotóelemeket, a matematikát és a képzőművészetet.

Fudzsimoto Szu építészeti gyakorlata ezzel párhuzamosan a természeti és az épített környezet közötti viszonyt vizsgálja. Új térélményeket létrehozó épületei az emberi lépték, az élhetőség és a közösségi tapasztalat jelentőségét hangsúlyozzák, az átmeneti terek kialakításán keresztül reflektálva az emberi test és az építészet kapcsolatára.

A MOME szerint a díjazottak kiválasztása egyaránt tükrözi az intézmény nemzetközi beágyazottságát és magyar kulturális gyökereit. Mint írták, a természethez való viszony, az épített környezet felelőssége, valamint a társadalmi érzékenység mindkét életműben meghatározó, és az egyetem értékrendjének is alapját képezi.

Dénes Ágnes New Yorkban él és dolgozik. Az 1960-as évektől kibontakozó, sokrétű alkotói gyakorlatában tudomány és művészet szorosan összefonódik: munkáiban a filozófia, a matematika, a nyelvészet, a pszichológia, a történelem, a szociológia, a költészet és a zene szempontjai egyaránt jelen vannak.

Vizuális kutatói és alkotói munkássága az írástól, a rajztól és a szobrászattól az installáción és a performanszon át a nagyszabású environmental művekig terjed. A művészettörténetben az environmental art egyik úttörő alakjaként tartják számon.

Legjelentősebb munkái közé tartozik a Rice/Tree/Burial (1968), amelyet gyakran az első ökológiai szemléletű, helyspecifikus köztéri műként említenek, a Wheatfield – A Confrontation (1982), egy búzamező, amely Manhattan szívében, a város pénzügyi negyedének közvetlen közelében növekedett, a több mint tízezer fával megvalósított finnországi Tree Mountain – A Living Time Capsule (1982–1996), valamint a The Living Pyramid különböző változatai.

A magyar közönség a Ludwig Múzeum 2008–2009-es életműkiállításán, az acb Galéria 2018-as és 2023-as tárlatán, valamint a szintén közreműködésükkel készült 2025-ös, a Szépművészeti Múzeumban bemutatott kiállításon ismerhette meg átfogóbban munkásságát.

Fudzsimoto Szu a kortárs építészet egyik meghatározó nemzetközi alkotója, a Sou Fujimoto Architects alapítója. Munkáiban az építészetet nem elsősorban radikális beavatkozásként, hanem a meglévő természeti és épített környezet lehetőségeire érzékenyen reagáló gyakorlatként értelmezi.

Tervezői gyakorlatában lakóházak és középületek egyaránt szerepelnek; épületeire a könnyedség, az áttetszőség, a kísérletező téralkotás és az emberi lépték iránti érzékenység jellemző, a helyi sajátosságok és klimatikus viszonyok figyelembevételével. Legismertebb munkái közé tartozik a Final Wooden House Kumamotóban, a londoni Serpentine Gallery Pavilion (2013), a budapesti Magyar Zene Háza, valamint a montpellier-i L’Arbre Blanc.

Fotó: mome.hu