„Ez egy komédia formába öntött satyricum román a tudományok barátságtalanjai eránt.”

(Csokonai)

Profil

A Pannon Egyetem Humántudományi Karán működő Sziveri János Intézet Közép- és Kelet-Európai Irodalmi és Társadalomtudományi Kutatóközpont [a továbbiakban: Sziveri Intézet] a vezetésem alatt a korábbiakhoz képest profilt váltott. 2019-ben azzal a feltétellel vettem át az intézetet, hogy a saját kutatási területemhez kapcsolhassam annak programjait. Ehhez igazodva az országhatáron belüli és határon túli magyar irodalmi kapcsolatokkal, valamint a magyar és az európai irodalom/kultúra közötti kölcsönhatások vizsgálatával foglalkoztunk, jelentős részben a 20. század első évtizedeinek történelmi/eszmetörténeti kontextusában. A profilváltásra azért is kerülhetett sor, mert a korábban Veszprémben őrzött Sziveri-hagyaték időközben (a vajdasági magyar költő özvegyének döntése értelmében) átkerült a Kertész Imre Intézetbe, ahol zajlik annak feldolgozása, illetve programokat is szerveznek Sziveri kultuszához kapcsolódóan. Emellett azonban létezik külön Sziveri János-díj is, melyet 1991-ben a Sziveri János Társaság tagjai alapítottak. A díjkiosztást régebben Veszprémben tartották, ám – mint ahogy a Facebook-ról értesültem róla – 2019 után már Budapesten a Nyitott Műhelyben, illetve a Kis Présházban rendezték.

A vázolt körülmények arra késztettek, hogy kezdeményezzem a veszprémi intézet átnevezését, de többedik alkalommal sem jártam sikerrel. Az indoklás először az átnevezéssel járó jogi procedúrára vonatkozott, majd később, a feletteseim cserélődésével, egyszerű „nem” lett a válasz. Akadt, aki arra is utalt, hogy az „én korszakom” majd arról lesz nevezetes, hogy „azokban az években” – az egyébként szintén a Vajdasághoz kötődő – Csáth Géza és Kosztolányi munkássága került fókuszba. Bevallom, én akkor tudok igazán szívvel-lélekkel dolgozni, ha szellemileg és lelkileg egyaránt azonosulhatok a feladataimmal, Sziveri Jánost pedig (legfőként a lázadása miatt) bármennyire is szimpatikus karakternek tartottam, nem sikerült magamévá tenni azt a fajta vajdasági identitást, amellyel csak az rendelkezhet igazán, akit a gyökerei földrajzilag is oda kötnek.

A Sziveri Intézet működése tehát összességében kétféle tevékenységet ölelt fel a 2019 és 2026 közötti időszakban: értékőrzés tudományos alapkutatásokkal (filológia, irodalomtörténet), valamint tudománynépszerűsítés, utóbbi révén pedig részvétel az országos kortárs irodalmi-kulturális közéletben.

Munkatársak, infrastruktúra, marketing, finanszírozás

Munkatársak, infrastruktúra, marketing és a finanszírozás kérdéseiben mindössze annyit osztanék meg (a Pannon Egyetem belső ügyeinek védelme és az aláírt titoktartási szerződésem miatt), amennyit bármely nyilvános, hivatalos honlapon is viszontláthat az érdeklődő. Munkatársunk nem volt túl sok, és egyikőnknek sem volt kizárólagos feladata a Sziveri Intézetben végzett munka. Miután az intézet nem számított külön szervezeti egységnek – jelenleg is a PE Humántudományi Kar Magyar és Alkalmazott Nyelvészeti Intézete alá tartozik –, nem volt önálló munkatársi gárdája sem. A szakmai vezetést és a marketingfeladatokat magam láttam el, akik pedig az alkalmankénti feladatok elvégzését segítették, és akiknek köszönettel is tartozom, az alábbi kollégák voltak: Fekete Richárd (kutatóként), Kellerné Kovács Dominika (adminisztrátorként), György Norbert (technikusként), Hömöstrei Péter (grafikusként); korábban pedig Fónagy Réka és Keszte Bálint (szintén grafikusként).

Az első időszakban egy, az intézethez hivatalosan nem tartozó kollégával közös tanári szobában működtünk; majd a Pannon Egyetem Könyvtár és Tudásközpont biztosított részünkre irodákat (először két kisebbet, majd egy nagyobbat); végül pedig a Humántudományi Kar épületébe kerültünk vissza, ahol egy könyvtár- vagy klubszobaként funkcionáló teremben kaptunk helyet, és ahova már a programokat is sikerült fixen megszervezni. Működésem során többször felmerült, hogy közelebb vihetnénk a belvároshoz az irodalmi esteket, ám ez az ötlet nem vált valóra, tekintettel a magas bérleti díjakra (az EKF az árakon csak még többet lendített). Mindez sajnos a részvétel rovására ment; Veszprém nem az a város, ahol az emberek munkaidő után örömmel vesznek részt irodalmi eseményeken, pláne, ha egészen a város széléig kell elmenniük… (A Humántudományi Kar az ún. felső kampuszon, azaz a Nemesvámos felé vezető útszakasz közelében, a Vámosi úti temető távolabbi szomszédságában helyezkedik el.) A kis létszámú közönség problémáját ellenben a covidjárvány sikeresen megoldotta: 2020-ban ugyanis elkezdtük videóra is rögzíteni a beszélgetéseket és a vendégelőadásokat. Később egyértelműen láttuk, hogy míg a helyszíneken mindössze 10-15 fős közönséggel számolhatunk, a világhálón 300 és 700 közötti nézőszámokat értünk el. A Facebook-statisztikák alapján a közönség 70%-a általában budapesti volt, 20% körül a nagyobb vidéki városokból (pl. Szeged, Debrecen, Pécs), 15% a határon túlról (mind a vajdasági vonatkozás, mind a Kosztolányi- és a Csáth-témák okán elsősorban Szabadkáról), a maradék 5% pedig Veszprém városából követte az eseményeket.

Kutatásainkról, programjainkról, illetve a Sziveri Intézet mindennapjairól tájékoztatott pár éven keresztül a saját költségemen finanszírozott honlapunk (https://www.sziveriintezet.com/), melyet anyagi okokból egy idő után töröltem; valamint folyamatosan frissülő Facebook-oldalunk (https://www.facebook.com/sziveriintezetpannon) és Instagram-fiókunk, melyek közül utóbbit a felmondólevél kézhezvételét követően szüntettem meg. Terveztem továbbá a honlapunk angol nyelvű változatát is elkészíteni, tájékoztató anyagokkal, hogy szélesebb, nemzetközi közönséghez is eljuthassunk.

Miután a Sziveri Intézet önálló költségvetéssel nem rendelkezett, külső forrásokra igyekeztem támaszkodni, illetve amit magunk (sok esetben a tanítványaimmal) meg tudtunk oldani, azt vagy saját költségen valósítottuk meg, vagy szakmai partnereink önkéntes segítségnyújtásával. Az utóbbi években vendégeink már honorárium nélkül érkeztek, útiköltségüket is maguk fizették. 2019-ben még Veszprém Város Önkormányzatától megkaptuk azt az évi juttatást, ami az érkezésem előtti költségkeretet biztosította. 2020 és 2022 között a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. két esetben is támogatta a programjainkat, valamint az Európa Kulturális Fővárosa projekt keretének terhére Veszprém Város Önkormányzatának támogatása is megérkezett a 2021. őszi időszakra. Később (már Csáth és a Kosztolányi család irodalmi hagyatékának megvásárlását követően) külön kérvénnyel fordultam a Pannon Egyetemért Alapítványhoz, ahonnan 2023-ra kaptunk annyi támogatást, hogy négy irodalmi estet meg tudtunk valósítani. A felsoroltak szerényebb összegek voltak, reális tervezésen alapultak, így a működésünkhöz elegendőnek bizonyultak. (Az adatok nyilvánosak, a világhálón is hozzáférhetőek.) 2024-től azonban már csak önerőből tudtunk tovább dolgozni; többek között egy MMA-pályázatot is elbuktunk.

Szabadegyetem

A Sziveri Intézet szabadegyetemi programsorozata a szakmai közönséget (hazai és határon túli bölcsészkutatókat), PhD-hallgatókat (magyar nyelvterületeken), fiatal egyetemistákat, valamint az érdeklődő művelt nagyközönséget egyaránt igyekezett megszólítani. Törekvéseinkben kifejezetten hasznunkra vált a technika: az online közvetítések révén bárki megtekinthette az egyes programokat. A videók a Facebook élő online adást követően szerkesztett változatban is felkerültek mind a YouTube-felületére, mind a Sziveri Intézet honlapjának Videótárába, lehetővé téve ezáltal az értékmegőrzést, a visszakereshetőséget és a hivatkozhatóságot. A felmondásom kézhezvételét követően külön tárgyalásokat kezdeményeztem annak érdekében, hogy ezeket az anyagokat egy saját YouTube-felületen, rendszerezve is közzétehessem, természetesen a megfelelő hivatkozásokkal. Jelen pillanatban, amikor ezeket a sorokat írom, a 26-ból 12 videó áll rendelkezésemre, de az engedélyt mindegyikre megkaptam már a Kar dékánjától.

A következőkben tételesen is szeretném ismertetni, milyen szabadegyetemi programokat sikerült megvalósítani. 2019 szeptemberében – kapcsolódva az előző évek tradíciójához, s egyúttal biztosítva a folytonosságot is – a névadóra emlékeztünk egy kortárs, zenés irodalmi est keretében. Az Irodalmi Jelen című művészeti portál (és nyomtatott folyóirat) főszerkesztőjét, Böszörményi Zoltánt, a versrovat vezetőjét, Varga Melindát, valamint két fiatal költőt, Kopriva Nikolettet és Pejin Leát láttuk vendégül.

Októberben két további programot szerveztünk: elsőként Bónus Tibor, az ELTE BTK docense tartott vendégelőadást, aki Kosztolányi Dezső publicisztikáját vizsgálta. Szoros szövegolvasó módszerrel érzékeltette az eredetileg napisajtóban megjelent szövegek retorikai bravúrjait, igazolván, hogy Kosztolányi újságírói munkássága szépirodalmi szinten mozog. Ugyanebben a hónapban látogatott el a Pannon Egyetemre Bollobás Enikő, az MTA akkor újonnan kinevezett levelező (azóta rendes) tagja, aki a „Black Mountain College” elnevezésű, amerikai szabad művészeti iskoláról beszélt. A nevezett intézmény számos európai emigráns alkotónak adott otthont, jelentős szellemi tőkét képviselve (és egyúttal közvetítve) a tengerentúlon/tengerentúlra. 2019 novemberében Gilbert Edit, a Pécsi Tudományegyetem docense beszélt A Mester és Margarita című regényről. Előadásában érintette az orosz szerző, Bulgakov politikai üldöztetésének kérdését, a szovjet cenzúra akkori gyakorlatát, illetve a regény összetett jelentésrétegeit: a filozófiai és a teológiai áthallásokat, kitérvén az esetleges taoista értelmezési lehetőségekre is.

A járványhelyzetre való tekintettel az eredetileg 2020 tavaszára tervezett programokat őszre halasztottuk, s először a Sziveri Intézet történetében, online formában valósítottuk meg azokat. Az első videó a „Magyar kultúra Macedóniában, macedón irodalom Magyarországon” – műfordítások és kultúraközvetítés címet viselte: a virtuális kerekasztal-beszélgetésen Czinege-Panzova Annamária műfordító, a szkopjei Szt. Cirill és Metód Egyetem korábbi lektora, valamint Zlatko Panzov műfordító, az ELTE BTK Szláv Tanszékének lektora vettek részt. Az eszmecsere folyamán szó esett olyan magyar irodalmi alkotásokról, amelyeket a meghívott vendégek fordítottak macedónra – kortárs és klasszikus művek egyaránt, Kosztolányitól Hamvason át Szécsi Noémiig –, valamint arról a kultúraközvetítő misszióról, melyet Macedóniában folytatnak a magyar irodalom és művelődés alaposabb megismertetéséért. Emellett kortárs macedón műveket ültetnek át magyar nyelvre, melyeket idehaza mutatnak be, segítve a kulturális párbeszéd még erősebb kialakulását.[1]

A második felvétellel a trianoni békediktátum százéves évfordulójához kívántunk kapcsolódni. Győri Szabó Róbert politológus, történész, a Győri Egyetem docense volt vendégünk, aki „Trianon után” – a magyar külpolitika évszázados dilemmái címmel tartotta meg történettudományi kutatásaira alapozott előadását. Áttekintésében vázolta azokat a döntéshelyzeteket, amelyekkel a magyar politikai elitnek szembesülnie kellett az első világháború utáni időszakban, illetve szólt Trianon előzményeiről (az Osztrák–Magyar Monarchia időszakának vonatkozó kérdéseiről), valamint annak napjainkig ható következményeiről. 

A harmadik és egyben utolsó felvétellel egy egész napra tervezett workshopot igyekeztünk pótolni, mellyel már az őszi szüreti időszakhoz szerettünk volna kapcsolódni. Hátterül a Balaton-tematikát választottuk, mellyel már a 2023-as „Európa Kulturális Fővárosa” projekthez (EKF, Veszprém–Balaton) is terveztünk csatlakozni. Az együttműködés végül – a többszöri bemutatkozás és ötletelés ellenére – nem valósult meg, amiből azt a következtetést vontuk le, hogy nem sikerült közös metszéspontokat találniuk a szervezőknek a Sziveri Intézet profiljával. A fentebb vázolt koncepció jegyében lett tehát a harmadik felvétel címe „Balaton és borkultúra” – őszi workshop, mely három rövidebb előadást tartalmazott Bónus Tibor (Legenda és mítosz a Balaton irodalmi reprezentációiban – Eötvös Károly, Térey János) és Kovács Gábor (Gárdonyi Géza és a Balaton) irodalomtörténészektől, illetve jómagamtól (Balaton-metaforák Cholnoky Viktor és Kosztolányi Dezső egy-egy novellájában). Mindegyik előadás igazolta, hogy a Balaton mint téma számos vetülettel bírhat, és az egyes irodalmi művekben más és más értelmezési lehetőség merülhet fel. A Balaton-felvidék irodalmi megjelenítésével kapcsolatos eredmények további kutatásokra sarkallhatnak, sőt, tudományos igénnyel bíró kiadványok létrehozását is szorgalmazhatják. 

2021 februárjában az MTA Nők a Kutatói Életpályán Elnöki Bizottság tagjait láttuk vendégül, a járványhelyzet miatt szintén csak online formában. A Nők a tudományban elnevezésű programon Bollobás Enikővel, a Bizottság elnökével, irodalomtörténész-amerikanistával, valamint az ugyancsak amerikanista Cristian M. Rékával, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezetőjével beszélgettünk. Szót ejtettünk a nők csekélyebb arányszámáról a tudományos életben, ennek okairól, illetve a múltban jelentős szerepet vállaló és komoly tudományos eredményeket elért kutatónők életpályájáról, végül az MTA bizottsága előtt álló akkori kihívásokról. 

2021 márciusában még ugyancsak az online tér nyújtotta keretek között sikerült megvalósítani azt a programot, amelyen Kovács Gáborján művelődéstörténész, a Pannon Egyetem HTK docense beszélgetett Székely Csaba erdélyi drámaíróval, „Mi értelme van a kortárs drámának?” címmel. A beszélgetés – mint a cím is jelzi – a kortárs dráma helyzetével foglalkozott, a színpadi követelményeknek való megfelelés kérdéseivel, a közönség igényeihez való alkalmazkodás dilemmájával, sőt, a határon túliság kulturális perspektívájával is, a mozgástérrel és lehetőségekkel, nem mellőzve a határon belüli fórumokkal történő kapcsolatfelvétel említését sem.

2021 áprilisában került sor a „Jó versei teszik a poétát” – beszélgetés Kaffka Margitról és Kosztolányi Dezsőről elnevezésű online irodalmi estre, ahol Parádi Andrea, az MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos titkára, a Trianon100 – Édes Anna című kiállítás kurátora volt a vendégünk. Irodalomtörténetről és kortárs kulturális folyamatokról egyaránt szó esett, de természetesen a nevezett kiállításról is, melynek keretében Kosztolányi regényvilága elevenedett meg a 20. század első évtizedeinek kontextusában, különös tekintettel a trianoni tragédiára. 

2021 októberében láttuk vendégül G. Tóth Franciskát, a MNMKK Babits Mihály Emlékházának irodalmi muzeológusát, s egyben az ott (Esztergom, Előhegy) látható kiállítás kurátorát. A meghívott szakember „kertem az egész táj” – Babits Mihály esztergomi évei címmel tartotta meg előadását, olyan fényképes dokumentációt felvonultatva, mely kuriózum-számba menő felvételeket tartalmazott a Babits-családról. Zárásként az előadó kitért arra az életrajzi epizódra is, amikor Kosztolányiék meglátogatták Babitsékat, hogy aztán Visegrádra menjenek tovább. Az akkor már halálos beteg Kosztolányi ott és akkor ismerkedett meg élete utolsó szerelmével, Radákovich Máriával. G. Tóth Franciska, aki kultuszkutatással is foglalkozik, fel is kereste azt az újságíró-üdülőt, ahol az irodalomtörténeti jelentőségű találkozás megtörtént, és veszprémi látogatásakor megfogalmazta azon kérését is, miszerint a meglehetősen elhanyagolt állapotban lévő épületet ne engedjük át az enyészetnek, hanem keressünk közös megoldást arra, hogy az ingatlant emlékhellyé lehessen nyilvánítani. 

2021. november 30-án Sándor L. István színikritikus, színháztörténész volt a Sziveri Intézet vendége, aki színházi szakmai tevékenysége mellett az Ellenfény című tánc- és színházművészeti folyóirat alapító-főszerkesztője, valamint a Selinunte Könyvkiadó vezetője. A járványhelyzet miatt korlátozott számú közönség jelenlétében megrendezett, valamint online élőben is közvetített, „Lehet-e/érdemes-e színházról írni?” címen futó eseményt Kovács Gáborján moderálta, aki ötletgazdája is volt az estnek. A színház- és művelődéstörténész docens nem utolsósorban arról faggatta vendégét, hogy mennyiben lehet írott szóval összefoglalni egy komplex színházi produkciót. Elméleti és gyakorlati kérdések tehát egyaránt felvetődtek, valamint Sándor L. életpályájának állomásaira is külön reflektáltak a beszélgetőpartnerek. Szó esett a Kádár-korszak kultúrpolitikájáról, méghozzá a Katona József Színház megalakulásának, illetve ‘70-80-as évekbeli működésének kontextusában. A beszélgetés végül kitért napjaink könyvkiadásának nehézségeire is, köztük a covid alatt jellemző papírhiányra, a nyomdaköltség megnövekedésére, egyes terjesztő-könyvkiadók egyeduralmára, illetve a kisebb tudományos-művészeti kiadók fokozatos ellehetetlenülésére.

A 2022-es tavaszi időszakot a Nyugat folyóirattal kapcsolatos legfrissebb kutatásoknak szenteltük, Nyugat-estek című előadássorozatunkra a korszakkal foglalkozó legelismertebb irodalomtörténészeket hívtam. Az első vendég Szénási Zoltán volt, az (MTA, majd ELKH, majd HUN–REN, majd) ELTE HTK Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa, a Babits Mihály verseinek kritikai kiadását végző kutatócsoport vezetője, aki Egy klasszikus modern életmű rétegei: Babits Mihály címmel tartotta meg előadását. 

Második alkalommal Szajbély Mihály, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának professzor emeritusa, Csáth Géza életművének évtizedek óta kutatója érkezett Veszprémbe, akinek előadása Az életrajzírás lehetőségei és elméletének alakulása (A háttérben: Csáth Géza) címet viselte. Az alapos ismertetőt követő beszélgetés során azon tanakodtunk, hogy vajon mennyiben kellett azonos vagy legalábbis hasonló kutatásmódszertannal számolni a két unokatestvér (Csáth és Kosztolányi) életrajzának megírásakor, illetve mennyiben sikerült rehabilitálniuk ezeknek a biográfiai köteteknek (is) a műfajt a posztmodern elméleteken edződött hazai irodalomtudomány berkein belül. 

A harmadik estre Kőbányai János, a Múlt és Jövő Kiadó vezetője, az azonos című folyóirat újraalapító-szerkesztője, író, szociológus és fotográfus érkezett, akinek előadása A Múlt és Jövő, a Nyugat és a modern zsidó kultúra megteremtése címet viselte. Vendégünk a magyar zsidóság történelmét is érintette, valamint a 20. század eleji asszimilációs törekvésekről adott összefoglalást.

Végül, de nem utolsó sorban pedig Tverdota György, az ELTE BTK professzor emeritus-a, a József Attila Társaság elnöke, József Attila monográfusa tartott előadást A Nyugat második nemzedéke címmel. Beszélt a nemzedékváltás általános problémájáról az irodalomban, illetve József Attila alakjának jelenlegi megítéléséről, utalva azokra a kultúrpolitikai kérdésekre, amelyek sokáig meghatározták a költő munkásságának fogadtatását. 

címmel szervezett rendezvénysorozatot (nota bene: a címet még a PKÜ-féle Sanctum sorozat előtt kitaláltuk, tehát nem ők adták az inspirációt, hanem egyrészt a kéziratos hagyaték „mint olyan” megnevezése, másrészt a latin nyelv mint az értékőrzés metaforája), melynek alapját az intézetben folyó – és a Pannon Egyetem által megvásárolt Csáth-, Kosztolányi- és Faludy-hagyatékokkal kapcsolatos – irodalomtörténeti-filológiai kutatómunka képezte. Elsőként október elején hallgathattunk meg egy vendégelőadást a Faludy György-hagyatékhoz kapcsolódva, Poe százados és Whitman őrnagy találkozik Babilónban – Történelem és anekdotikusság Faludy György életrajzi regényében címmel. Vendégelőadónk Kisantal Tamás irodalomtörténész, egyetemi docens volt, aki a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karáról érkezett Veszprémbe; míg a házigazda Fekete Richárd egyetemi docens (PE HTK) volt, a Faludy-anyag feltárásával megbízott kutató. A programot követően lehetőség nyílt a rendezvénynek is helyet adó Pannon Egyetem Könyvtár és Tudásközpont Muzeális Különgyűjteményében őrzött kéziratok és fényképfelvételek megtekintésére, valamint az ottani munkatársak által vezetett könyvtárlátogatáson való részvételre. 

Második alkalommal, október 18-án Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész, az SZTE JGYPK egyetemi docense volt vendégünk. Az est témája ezúttal Kosztolányi Ádám elfeledett munkássága volt – „Második kiadás”: Beszélgetés Kosztolányi Ádámról –, apropója pedig Kosztolányi Dezső fiának hagyatéki anyaga, illetve annak folyamatban lévő tudományos feldolgozása.

Harmadszorra a Csáth-hagyatékhoz kapcsolódtunk, amikor rendhagyó est keretében társművészeti kitekintésre vállalkoztunk. „Áthallások”, …avagy gondolatok a zeneszerző, zenekritikus és zenei nyelven író Csáth Gézáról címmel ugyanis részben irodalmi, részben zenei estet rendeztünk, ahol „színpadiasabb formában” (afféle kamaradarabként, de tudományos megalapozottsággal) esett szó Csáth zenei munkásságáról. Vendégünk Gulyás Dénes nemzetközi hírű, Kossuth-díjas operaénekes (aki akkor még a Pécsi Nemzeti Színház operaigazgatójaként is tevékenykedett) volt, zongorán pedig közreműködött Nyőgér József veszprémi zongorista és tanár. A helyszínt ezúttal is a Pannon Egyetem Könyvtár és Tudásközpont biztosította, az est folytatásaként pedig kisebb kiállítással vártuk az érdeklődőket: különböző kapcsolódó tárgyakat (Csáth életrajzát idézendő), fényképfelvételeket, valamint Csáth cikkeinek első megjelenéseiről szkennelt anyagokat tártunk a közönség elé. Terveztük ennek a kiállításnak a továbbfejlesztését, gazdagabb vándorkiállítássá bővítését, hogy a Balaton-felvidék településein is bemutatkozhassunk, azonban mindez egyrészt a fényképész kolléga kényszerű távozása, másrészt a támogatás hiánya miatt meghiúsult. 

A sorozat zárásaként, 2023 decemberében könyvbemutatót tartottunk Mesék, amelyek „még rosszabbul” végződnek… Újdonságok a Csáth-kutatásban címmel, amelyre Szajbély Mihály irodalomtörténészt hívtuk, hogy a Magvető Kiadónál akkor frissen napvilágot látott novellagyűjteményről (a korábban ismert összeállítás harmadik javított és bővített kiadásáról) beszélgessünk (Csáth Géza: Mesék, amelyek rosszul végződnek. Összegyűjtött novellák. Szöveggond., jegyz.: Molnár Eszter Edina – Szajbély Mihály. A Pannon Egyetem Könyvtár és Tudásközpont Muzeális Különgyűjteményében őrzött novellatöredékeket gondozta: Arany Zsuzsanna. Budapest, 2023, Magvető.). Mindemellett szó esett a kéziratban addigra már rendelkezésre álló, ám még a kiadói munkálatokat megelőző fázisban lévő tudományos eredményünkről is, nevezetesen a Csáth-hagyatékot feltáró, filológiai adalékokat is közlő katalógusról. (Utóbbi kötet kiadástörténete három küzdelmes évet vett igénybe, minek eredményeként sajnos csak részben sikerült megvalósítanom az eredeti elképzelésemet.)

2024 márciusában, az eredetileg EKF-projektként induló Pannon KultúrKlub keretében (mely programsorozatnak Ladányi István, a PE HTK docense jelenleg is szervezője) a Sziveri Intézet is lehetőséget kapott a bemutatkozásra. A kerekasztal-beszélgetés témáját a Kosztolányi-regények filmes adaptációinak elemzése adta. A meghívott vendégek közt köszönthettük Korda Eszter irodalomtörténészt és médiatanárt, a Veres Pálné Gimnázium kutatótanárát, aki film és irodalom kapcsolatával foglalkozik, disszertációját pedig Ottlik Géza munkásságáról írta; valamint Muszatics Péter filmtörténészt és fesztiválkurátort, aki olyan neves események életre hívásában vállal vezető szerepet, mint a CineFest, a Budapest Filmmaraton vagy a Balaton FilmPiknik. Az est folyamán Kosztolányi regényeinek klasszikus és modern adaptációiról egyaránt megosztottuk a gondolatainkat, de filmrészletek is színesítették a programot, sőt bemutattuk azokat a fényképfelvételeket is, amelyek a Kosztolányi irodalmi hagyaték Pannon Egyetemen őrzött részét képezik, és az író özvegyét ábrázolják a releváns filmforgatásokon rendezők és korabeli neves színészek (Latinovits Zoltán, Törőcsik Mari stb.) társaságában. A fényképek korábban nem voltak ismertek, publikálásukra azóta sem kerülhetett sor. Az esten készült felvétel itt megtekinthető.

A Sziveri Intézet 2024-es őszi szemeszterének nyitó eseményén Boka László József Attila-díjas irodalomtörténésszel, az ELTE HTK Irodalomtudományi Intézetének tudományos főmunkatársával, valamint a Partiumi Keresztény Egyetem docensével beszélgetettem a 20. század eleji irodalmi fórumokról, illetve a kulturális intézményrendszerről, történelmi kontextusban, Vidék–főváros viszony az irodalmi modernségben címmel.

Nem sokkal ezután, 2024. október 24-25-én országos tudományos konferenciát szerveztünk „Praesente medico” – orvostudomány és irodalom címmel, összesen 27 előadó részvételével. A rendezvény két napon keresztül zajlott a Pannon KözTér előadótermében, élő online közvetítéssel, a felvételeket pedig később szerkesztett változatban a YouTube felületén is közzétettük. Az előadók szerte az országból érkeztek, s olyan intézmények képviseltették magukat, mint a Debreceni Egyetem, az ELTE, a(z akkor éppen) HUN–REN BTK Művészettörténeti Intézete, a Károli Gáspár Református Egyetem, az MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum, a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem, a Szegedi Tudományegyetem és a Színház- és Filmművészeti Egyetem. Az előadók között köszönthettünk addiktológus főorvost, egyetemi tanárokat, doktoranduszokat, hallgatókat, valamint neves közgyűjtemények muzeológusait, tudományos titkárait. Az előadások szerkesztett változatait tanulmánykötetben szerettem volna közreadni, végül azonban nem kaptam meg az intézményi jóváhagyást, dacára annak, hogy a konferenciát saját költségemre szerveztem (mindössze kávépénzt kaptunk, a süteményeket pedig a diákjaim sütötték).

2025-ben Anniversarium címmel indítottunk újabb programsorozatot, ugyancsak „üres zsebbel”, ám lelkes, saját költségen utazó résztvevőkkel. A latin megnevezéshez illeszkedve az évfordulók adták a tematikus alapot, így tavasszal az épp abban az évben 140 esztendeje megszületett Kosztolányi volt az egyik főszereplő. Ha nyertünk volna az MMA-tól támogatást, akkor pedig több évfordulósról is megemlékeztünk volna, úgymint Márai Sándorról és Kemény Zsigmondról. Márciusban végül „Párizs ege alatt”: a francia kultúra szerepe Kosztolányi Dezső és Kosztolányi Ádám művészetében címmel rendeztünk sikeres kerekasztal-beszélgetést, melyen Bíró-Balogh Tamás (SZTE JGYPK), Bónus Tibor (ELTE BTK) és Józan Ildikó (ELTE BTK) irodalomtörténészek, Kosztolányi-kutatók voltak vendégeink. Májusban szintén Kosztolányit „ragoztuk”: ezúttal iskola tematikájú műveiről, valamint a magát a Nyugat örököseként is aposztrofáló Ottlik Géza Iskola a határon című regényéről beszélgettem Korda Eszterrel a Veres Pálné Gimnáziumból.

Az év további részében egy ideig magam próbáltam helytállni saját önálló előadásaimmal, melyeket országszerte tartottam különböző programok (pl. Kutatók Éjszakája, MTA Alumni) keretében. Őszre azonban sikerült újra „beférnünk” a Pannon KultúrKlub sorozatába is, egy eredetileg áprilisra tervezett esttel, mely akkor egy külsős videós kolléga elfoglaltsága miatt maradt el. A „Mérgek litániája”: Csáth, a morfinista – Kosztolányi, a kokainista című kerekasztal-beszélgetésen vendégeim dr. Németh Attila, a Nyírő Gyula Kórház addiktológus főorvosa és Szajbély Mihály, a Szegedi Tudományegyetem professor emeritusa voltak, akikkel olyan kérdésekre kerestünk választ, mint például: „Mennyiben határozza meg egy alkotó kreativitását a droghasználat? Blokkolja-e vagy inkább inspirálja? Állíthatjuk-e, hogy Csáth Géza karrierjét a morfin tette tönkre? Mennyiben rettenthette el Kosztolányi Dezsőt a szerhasználattól unokatestvére tragédiája?

Végül decemberben a Sziveri Intézet képviseletében vettem részt az „Akarsz-e játszani mindent, mi élet…?” című verses-zenés összeállításban, amelyet az akkor pedig 90 éve elhunyt Kosztolányira emlékezvén rendezett a veszprémi székhelyű TIT Váci Mihály Irodalmi Színpad. A műsor a Pannon Egyetem költészet napi programsorozatában is helyet kapott; a Felföldi Gábor rendezésében megvalósuló produkciónak pedig a bevezető konferanszát volt szerencsém elmondani.

2026 májusában Bókay Antal, a Pécsi Tudományegyetem nyugalmazott egyetemi tanára, egyik alapítója – aki jelenleg is oktatója az egyetem Irodalom- és Kultúratudományi Doktori Iskolájának, valamint az egyetem Pszichológia Intézetében működő Elméleti Pszichoanalízis doktori programnak – Oidipusz: a belső emlékezet története Szophoklésztől Freudon át Robert Wilson színpadáig címmel tartott vendégelőadást, a színházi felvételekből vett izgalmas részletekkel tarkítva a délutánt.

A legutolsó rendezvényt a felmondási időmnek arra a napjára időzítettük, amikor utoljára kellett bemennem a Pannon Egyetemre. A vendég ezúttal Győrei Zsolt dramaturg és drámaíró, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára volt, akivel Kosztolányi mágiája címen beszélgettünk a Kosztolányi Kritikai Kiadás 2025-ben megjelent darabjáról. A beszélgetés sorra vette a Mágia című verseskötet szerepét Kosztolányi költészetében, keletkezésének történetét annak előzményeitől az Összegyűjtött költeményekben található cikluskompozíció átalakulásáig, s a kiadvány recepciójának tanulságait, valamint a kritikai kiadás munkálatai során megfogalmazott értékelés új fordulatait.

Kutatómunka

2022-ben a Pannon Egyetemért Alapítvány egy magánszemélytől megvásárolta Csáth és a Kosztolányi család irodalmi hagyatékának egy részét, mely a Sziveri Intézet szakmai felügyelete alá került. 2023-ban ezt követte a Faludy-hagyaték bizonyos hányadának megvásárlása, ugyanazon magánszemélytől. A magam részéről nemcsak szakmai, hanem erkölcsi kötelességemnek is éreztem ezen dokumentumok alapos irodalomtörténeti (filológiai) feldolgozását, valamint a Pannon Egyetem Könyvtár és Tudásközpont munkatársaival való közös katalogizálást, sőt, a hagyatéki anyagok tudományos és tudománypolitikai hasznosulásának biztosítását is.

A nevezett hagyatéki dokumentumegyüttesek tartalmaznak kéziratos és gépiratos naplójegyzeteket, személyes feljegyzéseket, irodalmi tárgyú vázlatokat, leveleket, gépiratokat, novellákat, kéziratokat, műfordításokat, visszaemlékezéseket, irodalmi és zenei kritikákat, családi feljegyzéseket és számos fotográfiát. A Csáth- és a Kosztolányi-anyag szakértőjének engem kért fel az Alapítvány, míg a Faludy-hagyaték esetében Fekete Richárdot jelölte ki a Kar akkori vezetősége.

Első körben a Csáth-hagyaték feltárásához fogtunk hozzá: tételesen végignéztem és dokumentáltam a kézirategyüttest. A munka során nemcsak az egyes kéziratokat azonosítottam, hanem egyből filológiai kutatásokat is végeztem, irodalomtörténeti jegyzetekkel ellátva az egyes tételeket. Lektorként-segítőként Csáth monográfusa, Szajbély Mihály működött közre. A Faludy György-hagyaték darabjainak feldolgozása pedig ki fog terjedni mind a 20. századi európai és magyar kulturális kapcsolatokra, mind a Kádár-korszak és a rendszerváltás politikatörténetének vizsgálatára, illetve azon poétikai kérdéskörök újragondolására, amelyek Faludy munkásságával kapcsolatban relevánsak lehetnek. Csak egyetlen példa: a Faludy-anyagban olyan megosztó jellegű kéziratok is szerepelnek, mint például az Eric Johnsonhoz írt szerelmes (néhol már pornográf) költeményfüzér.

A hagyatéki anyagok Pannon Egyetemre érkezése apropóján, kellő anyagi és helyi közösségi támogatással nem pusztán az „élő irodalom” pezsdülhetett volna fel még inkább, hanem a 20. századdal kapcsolatos filológiai alapkutatások is új lendületet kaphattak volna. A kéziratos és gépiratos forrásanyagok a fotókkal együtt jelenleg a Pannon Egyetem Könyvtár és Tudásközpont épületében lévő Különgyűjteményi Kutatóteremben (I/120) találhatók, a Sziveri Intézet közreműködésével pedig többé-kevésbé bekerültek a hazai tudományos köztudatba, hiszen megjelent a Csáth Géza hagyatéka című online kötet is (https://mersz.hu/arany-csath-geza-hagyateka/). A hagyatéki gyűjtemény jelenleg kizárólag helyben kutatható, a kutatási engedélyeket a Pannon Egyetem Humántudományi Karának mindenkori dékánja adja ki. További információk a kutatási lehetőségekkel és a könyvtári katalógussal kapcsolatban a Pannon Egyetem Könyvtár és Tudásközpont weboldalán érhetők el. Ebben a pillanatban a Csáth-hagyaték darabjaival kapcsolatban lehet csak tájékozódni az online katalógusban, a Kosztolányi- és a Faludy-anyag feldolgozása pedig már nem az én közreműködésemmel fog megvalósulni.

Idegen nyelvű tanulmányok és cikkek megjelentetését egyébként szintén megpendítettem, hiszen fontosnak tartom kulturális örökségünk, irodalmi hagyományaink, valamint klasszikusaink munkásságának külföldön történő bemutatását. A Sziveri Intézetben egyébként több esetben részletes koncepciót is kidolgoztam azzal kapcsolatban, hogy hogyan érhetjük el céljainkat mint kutatóműhely. Zárásként ezeket a javaslatokat sorolnám fel, jelezvén azt is, hogy mi mindent sikerült belőlük megvalósítani:

1. Tételes katalógusok készítése (önkéntes segítségnyújtás a könyvtár munkatársainak, akik a saját ALEPH-rendszerükben rögzítették az adatokat; a Sziveri Intézet részéről a segítséget az alábbiak jelentik: az egyes dokumentumok esetében felmerülő filológiai háttér megadása, az egyes – főleg cím nélküli és/vagy töredékes – kéziratok azonosítása, levelek esetén a címzett és a levélíró azonosítása, hiányzó dátum esetén annak lehetőség szerinti felderítése; jelentősebb filológiai eredmények esetén felmerülhet a katalógus önálló kötetként való megjelentetése a megfelelő kiadói háttérrel (lásd mintaként az MTA és a PIM sorozatait: https://library.hungaricana.hu/hu/view/MTAKonyvtarKiadvanyai_KEZIRATKAT_11/?pg=0&layout=s). A Csáth-katalógus el is készült, és meg is jelent a Csáth Géza hagyatéka című kötet fejezeteként, az adatok pedig elérhetőek a könyvtár Aleph-katalógusában is. A Kosztolányi-katalógus elkészítését 2026 nyarára terveztem, és csak azért késlekedtem, mert néhány korábbi félreértés tisztázását vártam a vezetőségtől.

2. Tudományos publikációk írása és közlése folyóiratokban, konferenciakötetekben, önálló tanulmánykötetekben, valamint az eredmények monografikus összefoglalásokba való beépítése. A Csáth Géza hagyatéka című kötetünk ennek fényében meg is jelent az Akadémiai Kiadó és a Pannon Egyetemi Kiadó közös gondozásában, ám kizárólag online, miután a Pannon Egyetem – mely intézmény még halálom után is rendelkezik a felhasználói jogokkal – az online forma mellett határozott.

3. Publikálatlan dokumentumok esetén szövegkiadások (elsősorban folyóiratbeli közlések, valamint ezt követően tanulmánykötetekben való újraközlések). Miután a Pannon Egyetem mint jogtulajdonos nemrégiben az Akadémiai Kiadón és a Pannon Egyetemi Kiadón keresztüli közlés mellett döntött, az ezzel páruzamos, folyóiratokban történő publikáláshoz nem járult hozzá.

4. Tudománynépszerűsítő programok szervezése (irodalmi estek; vendégelőadások; konferenciák; kiállítások; társművészeti projektekbe való bekapcsolódás). A kerekasztal-beszélgetések és vendégelőadások megvalósultak, a kiállítások azonban nem, miután állagvédelmi okokból az eredeti kéziratokat nem állíthattuk volna ki, csak fényképfelvételeket róluk. A fotókkal kapcsolatos tárgyalásaink félbeszakadtak, mert a professzionális múlttal rendelkező fényképész kolléga időközben távozott az Egyetemről. A társművészeti projektek részben megvalósultak, nevezetesen a már említett zenei est Gulyás Dénessel és Nyőgér Józseffel, valamint az ugyancsak említett közös produkció a TIT Váci Mihály Irodalmi Színpaddal.

5. Marketingmunka (Facebook – https://www.facebook.com/sziveriintezetpannon; saját költségemen működtetett honlap, amely elérhető a PE HTK oldaláról is, valamint tartalmazza a megfelelő hivatkozásokat az Egyetemre – https://www.sziveriintezet.com/; tudománynépszerűsítő blogbejegyzések, ajánló rövidfilmek, valamint az összes program élő közvetítése Facebookon, illetve a videó szerkesztett változatának közzététele YouTube-on és a Sziveri Intézet honlapjának videótárában – https://www.sziveriintezet.com/vide%C3%B3t%C3%A1r). Miután nem tudtam tovább finanszírozni a Sziveri Intézet honlapját, így ez az internetes oldal megszűnt, 35 oldalnyi anyaga pedig nem került fel egyetlen, az egyetemhez köthető oldalra sem. Ajánló rövidfilmek készítésére pályáztam még 2026 elején is (Mecenatúra), az ún. „open science” szellemében, de sajnos nem sikerült támogatást nyerni.

6. Hosszabb távon a kéziratos hagyatékok teljes digitalizálása lenne a cél, ez azonban már egy az egyben a Pannon Egyetem Könyvtár és Tudásközpont felelőssége és feladatköre. A projekt legjobb tudomásom szerint folyamatban van.

Együttműködési megállapodás a budapesti Veres Pálné Gimnáziummal

A budapesti Veres Pálné Gimnáziummal kötött együttműködési megállapodásunk Korda Eszter kutatótanári működésének támogatását célozta. A Sziveri Intézet a maga részéről azt vállalta, hogy folyó kutatásairól és az általa szervezett irodalmi-művészeti eseményekről rendre tájékoztatja a partnerintézményt; ott középiskolások számára előadásokat szervez, valamint az együttműködésben résztvevő pedagógust vendégül látja, biztosítva számára a Pannon Egyetem HTK-n vendégelőadások és -szemináriumok tartásának lehetőségét.

2024. május 8-án Korda Eszter a fentiekkel összhangban tartott vendégszemináriumot A Nyugat és az Újhold esszéírói című kurzusom keretében. A szemináriumon Ottlik Géza esszéista működéséről esett szó, valamint a Nyugat folyóirat szerzőihez fűződő kapcsolatáról és az író néhány izgalmas életrajzi mozzanatáról, mint például a bridzs kártyajátékhoz fűződő szenvedélyéről vagy épp a Lukács Gyógyfürdő teraszán történt legendás beszélgetésekről a korabeli irodalmi-kulturális élet jeles képviselőivel. Az elemzés kitért az Esterházy Péterrel való kapcsolódásra is, említve az Iskola a határon című regény sajátos „átiratát”, melyet az akkor fiatal író készített Ottlik tiszteletére. Ezenkívül Korda előadóként részt vett a „Praesente medico” – Orvostudomány és irodalom címmel megrendezett konferenciánkon is.

2024. december 5-én pedig én tartottam a Veres Pálné Gimnázium diákjai számára megrendezett Olvasókör című programsorozaton egy foglalkozást. A téma Kosztolányi Dezső munkássága volt, különös tekintettel az iskolai, valamint a közoktatási tematikát feldolgozó művekre, köztük az Aranysárkány című regényre. Szó esett az életrajzi vetületekről is, valamint a kamaszkori antiszemitizmus kérdésköréről. Utóbbinak nyomát mind Kosztolányi iskolaéveinek, mind Csáth Géza naplóinak tanulmányozásakor felfedezhetjük, s a probléma szociológiai vetülettel egyaránt bír.

Epilóg

Hogy mi mindent szerettem volna még megvalósítani? Sok mindent, mert mindig hajlamos vagyok tovább nyújtózkodni, mint ameddig a takaróm ér. A reálisabb, ám meghiúsult célkitűzéseim között szerepelt például egy nagyobb Kosztolányi-konferencia megrendezése Bónus Tiborral közösen, vagy a külföldön élő Kosztolányi-fordítók és könyvkiadók vendégül látása (Japánból és Franciaországból), vagy az emlegetett fotókiállítás, vagy – ne adj’Isten – mégiscsak az eredeti kéziratok felhasználásával létrehozandó nagyszabású, kreatív, társművészetekkel is operáló kiállítás a PIM közreműködésével…

S most mi jön? Ha már Csokonaival nyitottam, hadd szóljak zárásként Villonnal: „Várom a pályabéremet, mert befogad s kitaszít a világ.”

A szerző fotóival, a Csáth-hagyaték néhány darabjáról

[1] A videóknál megadott linkek a cikk írásának időpontjában még elérhetőek, ám a közeljövőben ez változhat – a hosszabb távú megőrzésről a Pannon Egyetem HTK csatornáján egyelőre nincs bővebb információm. (A. Zs.)