Az emlékévek legtöbbször a múltba révednek. Keveset mondanak a jelenről, a jövőről még kevesebbet. Nem szabadítják föl a képzeletünket, csak áhítatosan önismételnek, aztán minden marad a régiben: vitrin alatt. De mi látszik 1956-ból, ha túllépünk az iskolai ünnepségek kötelező kliséin? Egy bemagolt memoriter, egy golyónyom a falon, vagy egy néma műemlék?

Az emlékezés valójában folyamatos jelen idő: olyan képesség, amely a múlt által kínált hagyományt kortárs tapasztalattá formálja. De valóban a hagyományunk-e 1956? Az volt-e valaha? Az lehet-e újra? „Düh, káprázat, országos vakremény”, írta Petri György a Nagy Imréről című versében a forradalomról – de mit jelentenek itt és most ezek a szavak? Képesek-e ma – a pandémia, a háború, a mesterséges intelligencia és a klímaválság korszakában – inspirációként szolgálni? A pályázat erre keresi a választ.

A jelentkezők három, 1956-hoz kapcsolódó idézet közül választhatnak. A szervezők nem újramesélésre bíztatnak, hanem mottókat kínálnak, hogy ezekből kiindulva legyenek elbeszélhetők a mai Magyarországgal, a holnapi Európával és a holnaputáni világgal kapcsolatos közös dilemmáink, félelmeink, reményeink.

A három idézet:

• „Mert ez az ország a mi országunk, az éhezőké, a rongyosoké, a hajléktalanoké, akiknek önmaguknak kell élelmet, ruhát és hajlékot teremteniük.” (Kéthly Anna, Népszava, 1956. november 1.)

• „nem a bosszú órája ütött, hanem az igazságtevésé. Aki bűnös volt, azt bíróság elé kell állítani. De a tévedőket ne kínozzátok, mert ne feledjük el, hogy százezren tévedtek, mert megtévesztették őket.” (Déry Tibor, Irodalmi Újság, 1956. november 2.)

• „Nagy rusztikus kő legyen a névtelen csőcselék emléke, amelyből lettünk, amellyel egyek voltunk és akikkel együtt térünk meg.” (idézet Angyal István búcsúleveléből)

A magyar nyelven írt, minimum 8.000, maximum 10.000 karakteres, a szerző nevével és születési dátumával ellátott esszéket elektronikus formában, legkésőbb 2026. szeptember 21-ig várják a jozsefattilaemlekhely@gmail.com e-mail címre. (A pályázó teljes felelősséget vállal a benyújtott tartalom eredetiségéért és szakmai hitelességéért. Az esszének minden esetben a pályázó saját véleményét, értelmezéseit és nyelvi teljesítményét kell tükröznie.) A Tárgy mezőben szerepeljen: 1956, esszépályázat.

A zsűri tagjai: Pető Péter hírlapíró, a 24.hu főszerkesztője, Pottyondy Edina youtuber, közéleti influenszer és Fehér Renátó író, a József Attila Emlékhely vezetője.

A pályázat díjazottjai pénzjutalomban részesülnek, az első helyezett írása pedig a 24.hu-n kap megjelenési lehetőséget.

Az ünnepélyes díjátadóra 2026. november 4-én kerül sor.