„Viszonzásként L. Simon Lászlónak azt üzenem, hogy már egy ideje fontolgatom kilépésemet a Magyar Művészeti Akadémiából, mivel én egy vagabund poéta vagyok, és kényelmetlenül érzem magam az akadémikusi gúnyában, az én világom a kávéházaké. De most már biztosan meg is teszem, mert

nem óhajtok egy levegőt szívni egy olyan alakkal, aki bárkin keresztültapos, amennyiben gátlástalan ambíciói úgy diktálják.

Azt üzenem továbbá, hogy

pénzügyekről és etikáról inkább mélyen hallgasson, és ne tetszelegjen az igazságosztó szerepében, mert hiteltelen és nevetséges.

Volt államtitkárként nagyon is jól tudja, hogy a minisztériumi rendszerben az ilyen volumenű szerződések a felsővezetés, nem pedig az ügyvezetés hatáskörébe tartoznak, és az összeférhetetlenség szabályait is ismeri. Nyilatkozhatott volna szakmai szempontból, de ön inkább feljelentésízű textussal csatlakozott egykori bajtársa verbális meglincseléséhez. Azt is üzenem, hogy

maga is fontolja meg az MMA-ból való kilépést: súlytalan életműve és a hozzá fűződő barackmag- és egyéb típusú ügyletei ugyanis nem teszik méltóvá az akadémiai tagságra.”

A továbbiakban Orbán János Dénesnek az Opera főigazgatójához is volt pár keresetlen szava, melyekből az derült ki, hogy szemben Krasznahorkai László és Eötvös Péter Valuska című operájával, az ő Az Orfeum mágusa című operettjét mennyivel többen nézték meg.

A Magyar Művészeti Akadémia valódi logója