Kifejtette, hogy a Budaörsi Latinovits Színház dramaturgjával, az adaptáció ötletgazdájával és színpadra alkalmazójával, Németh Nikolettel a regénynek azt a rétegét keresték, amelyből egy felnövés-történet és egy korszak lenyomata egyszerre rajzolódhat ki.

"Az előadás nem követi végig a regény történetét, a színpadi változat nem jut el a főhős 18 éves koráig. Ott ér véget, amikor kiteszik a Cukor utcai iskolából, a történet folytatására pedig egy epilógus utal" - mondta Máté Gábor.

Máté Gábor szerint a történet egy ország története is, és különösen erős párhuzam fedezhető fel Bereményi Géza név- és identitásváltásai, valamint Magyarország 20. századi sorsa között.

"Bereményi Gézának három neve volt az élete során: Vetró Géza, Rózner Géza, majd végül Bereményi Géza. Ez önmagában olyan identitásproblémát okoz egy gyermeknél, amilyet Magyarország is megélt." - fogalmazott Máté Gábor.

A rendező azt is megosztotta, hogy Bereményi Géza nagy kíváncsisággal követte az adaptáció készítését. Az engedély megadása után hónapokig nem szólt bele a munkába, később azonban kijelölt egy fejezetet, a pápai kollégium jelenetsorát, amely szerinte működhetne a színpadon.

Addigra Németh Nikolett dramaturg már kialakította saját koncepcióját, amelyet Bereményi Géza végül elfogadott.

A kész szövegkönyvet elolvasta, a rendezővel személyesen egyszer, telefonon többször egyeztetett, a dramaturggal pedig napi kapcsolatban állt.

Máté Gábor szerint a szerző számára különösen nagy tétje van az előadásnak, hiszen "a saját életének bemutatására adott engedélyt, ami emberileg óriási súly".

A próbafolyamatba egyelőre nem kapcsolódott be, mert az alkotók nem akarták olyan fázisokkal terhelni, amelyekben az előadás még csak jelzett díszletek között készül, de a tervek szerint a főpróbákra már az író is ellátogat.

Fotó: Wikipédia