A naiaszok a görög mitológia édesvizekhez kötődő nimfái: források, patakok és folyók lakói, akik nem csupán őrzik a vizet, hanem annak természetéhez tartoznak. A kiállítás ezt a mitológiai alakot Esztergom és a Duna kapcsolatának metaforájaként használja. A folyó itt nem háttér vagy táji elem, hanem folyamatosan jelen lévő közeg, amely alakítja a várost, annak történetét, hangjait és emlékeit.

A galéria három termét három vízi jelenség nevezi meg – Örvény, Visszhang, Sodrás –, amelyek egyben három érzékelési és emlékezési állapotot jelölnek. Az installációk a látogató érintésére változnak: aki belép, maga is naiasszá válik, és részese lesz annak a rendszernek, amelyben mozdulat, hang és kép kapcsolatba kerül egymással.

A NAIASZ Esztergomot folyamatosan alakuló tájként mutatja be, amelyben természet, város, ember és emlékezet egymásba áramlik.