Három kortárs festőművész - Kondor Attila, Cseke Szilárd és Péterfy Ábel - most e szent tér épségben maradt Magdolna-tornyának az ihletésében alkotott. Közös a természet felé fordulásukban a transzcendens jelenlétének megélése, a teremtő erő nagyságának érzete és a testvérközösség, amelyben átszellemülve Assisi Szent Ferenc háladalt írt a teremtésért, benne a Napért és a Holdért.

Kondor Attila természeti környezet ihlette alkotásainak meghatározója a láthatón túli erő a természetfeletti ragyogás, az időtlenség. A táj végtelenségébe és megfejthetetlen titkaiba való belefeledkezés nála meditatív folyamat, istenkeresés.

Cseke Szilárd erdőképei a teremtett természet és az emberi civilizáció feszültséggel teli kapcsolatát vizsgálják. Festményei közelről nézve sűrű, absztrakt informel struktúrák, ahol a felületeken megjelenő, takaró monokróm fények, foltok és sávok markáns módon vágják át és fedik le az alatta lévő rétegeket. Ezek a posztdigitális logikával felépített, égnek törő erdőstruktúrák egyszerre sugároznak életerőt és kiszolgáltatottságot, megmutatva, hogyan írja felül a technológiai civilizáció nyomása a természet eredendő rendjét.

A teremtés ősrendjét a túlcivilizált világ rég megtörte, ez a mozzanat Péterfy Ábel képeinek is része, aki újabb sorozatain visszatérően az eget szemléli. A megkérdőjelezhetetlen tisztaságot kiterjeszti monumentális panorámáin, az elidegenedett világban hitet tesz a csapatban repülés csodája mellett. Végsősoron a fensőbb gondviselésben, és a közös alkotás erejében.