A szonáta 1849 és 1853 között Weimarban készült, és 1854-ben jelent meg nyomtatásban, Robert Schumann-nak ajánlva. Liszt tanítványa, Hans von Bülow 1857. január 22-én mutatta be Berlinben. Az egyetlen tételbe sűrített, mintegy félórás kompozíció kezdetben értetlenséget és heves vitákat váltott ki, mára azonban a romantikus zongorairodalom egyik csúcsaként tartják számon. A 2027. november 12-ig látogatható kiállítás végigköveti a mű keletkezését és az ősbemutató körülményeit, bemutatja legfontosabb kiadásait, valamint hatását Liszt tanítványainak műveire. Külön tárló foglalkozik előadói hagyományával, a kiállítást pedig híres kortársak és utódok gondolatai zárják Wagnertől Bartókon át Alfred Brendelig.

A megnyitón Farkas Gábor zongoraművész, a Zeneakadémia rektora mond köszöntőt, Kenneth Hamilton zongoraművész, a kiállítás egyik kurátora pedig előadja a h-moll szonátát. November 11–13. között a nagyközönség előtt is nyitott, angol nyelvű nemzetközi konferenciát rendeznek a múzeumban Budapest, Róma és Weimar között: forrástranszfer, hálózatok és munkamódszerek Liszt kései éveiben címmel.

A tárlat kurátorai Kenneth Hamilton, Monika Hennemann és Cselényi Máté. A kiállítást Bokor Lilla, Éry Botond és Pászthory Blanka készítette.

Kép forrása: Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont