Európa-szerte megtalálhatók a bronzkori sziklavésetek. A Cambridge-i Egyetem és a St. Pölten-i Alkalmazott Tudományok Egyetemének kutatóinak meggyőződése szerint a petroglifák nagy számából kiindulva, valamint azt a tényt figyelembe véve, hogy jutott belőlük a kontinens legeldugottabb csücskeibe is, ezek az alkotások lényegesen többet jelentettek puszta ábrázolásoknál.

"Véleményünk szerint a sziklavésetek nem csupán képek, hanem valamiféle audiovizuális előadások részei" - hangsúlyozta Frederick Baker, a Cambridge-i Egyetem régészeti és antropológiai múzeumának kutatója.

Mint kifejtette, természetesen szó sem volt a szó szoros értelmében vett "mozgóképről", ám a rajzok egyfajta animációként követték egymást. Az előadás nem csupán a szemnek, hanem a fülnek is kínált szórakozást, a sziklavésetek ugyanis általában olyan helyeken találhatók, ahol kiváló az akusztika.

"Ebben az értelemben a sziklarajzok nem egyszerűen statikus ábrák, hanem olyan képek, amelyek a nézők képzeletében valamilyen történetet keltenek életre, akárcsak a moziban" - magyarázta a brit kutató.

Ennek fényében a Cambridge-i Egyetem és a St. Pölten-i Alkalmazott Tudományok Egyeteme a weimari Bauhaus Egyetemmel közösen elindították a "prehistorikus képprojektet", hogy újraalkossák az őskori "filmeket". A kutatók komputertechnológia segítségével állapítják meg az ábrák egymásutániságát, rajzfilmszerűen animálva a rajzokat.

A "filmek", amelyek a Kr.e. 4000 és a Kr.e. 1000 közötti időszakból származnak, gyakran ábrázolják a küzdelmet, a táncot vagy a vadászatot, ám érdekes módon sohasem választják témául a halált, és nagyon ritkán kapnak szerepet nők a "cselekményben".

A programot Olaszországban, a lombardiai Valcamonicában valósítják meg, ahol a petroglifák legnagyobb gyűjteménye található: közel százezer sziklarajz közül válogathatnak a kutatók.