A náci korszakban homoszexualitásuk miatt elítéltek, illetve koncentrációs táborba hurcoltak számát nehéz megbecsülni. Történészek az elítéltekét 60 ezerre, a közülük táborokba hurcoltakét több mint 15 ezerre teszik.

Bernd Neumann kulturális államminiszter az avatás alkalmából elhangzott beszédében kijelentette: a különleges szoborral az áldozatok azon csoportjának állítanak emléket, amely hosszú időn keresztül kevés figyelmet kapott. A konzervatív politikus elismerte, hogy az emlékművet megkésve állították fel, hangsúlyozta ugyanakkor: annak nem csupán a múlt borzalmaira kell emlékeztetnie, hanem arra is fel kell hívnia a figyelmet, hogy Németországban a homoszexuálisok diszkriminálásának immár semmi helye nincs.

Klaus Wowereit, Berlin kormányzó polgármestere - aki a német politikusok közül elsőként vállalta nyíltan homoszexualitását - arra emlékeztetett, hogy a háború utáni Németországban hosszú időn keresztül elhallgatták a homoszexuálisok elleni bűncselekményeket. A polgármester szerint a magát toleránsnak tekintő Berlinben még mindig napirenden van a melegek zaklatása.

A 600 ezer euróba került emlékmű egy dán-norvég művészpár - Michael Elmgren és Ingar Dragset - terve alapján készült.

Az avatáson parlamenti képviselők mellett részt vettek a Németországi Zsidók Központi Tanácsának, valamint a németországi szintik és romák szervezetének vezetői. A szinti és roma áldozatok emlékművét a tervek szerint a parlament közvetlen közelében állítják majd fel.