Japánban már 10 ezer nyomtatott példány megjelenése óriási sikernek számít, így nem csoda, hogy a matuzsálemi korú nagymama a 2010-es év egyik legnagyobb irodalmi szenzációja lett.

Sibata Tojo 92 évesen ragadott tollat. "A családom, a gondozók és az orvosok támogatásának köszönhetően éltem meg ezt a szép kort. Hálámat versekké formálom, hogy így mondjak köszönetet nekik. Nagyon boldog vagyok" - mondta az idős asszony, aki júniusban tölti be századik életévét.

Az írásba azért vágott bele, mert hátfájdalmai miatt fel kellett hagynia addig kedves időtöltésével, a klasszikus japán tánccal. Fia, a most már hatvanas éveiben járó Kenicsi javasolta neki, hogy kóstoljon bele a költészet világába. "Amikor első versem megjelent egy újságban, nagyon-nagyon örültem. Küldtem nekik egy másikat is, azt is közölték. Így hát tovább írtam" - mondta.

Az idős asszony azon nyomban papírra veti költői gondolatait, ágyban fekve vagy éppen tokiói lakásában üldögélve. Verseit általában éjjel írja, amikor ápolója már elment.