A cikk beszámol a Rákosrendező Mesterterv Urbanisztikai és Közterület-fejlesztési Tervpályázat eredményhirdetéséről, majd több kritikai felvetéssel él. Ugyan Maxi-Dubaj nem épül a területen, a főváros kommunikációja alapján pedig a projekt a 21. század európai városfejlesztésének csúcsteljesítményei között tartható számon, mégis érdemes nagyító alatt vizsgálni a történéseket. Mindezt egy boldogabb, igazságosabb városért, a projekt jobbítása érdekében, és a tanulságok levonása miatt. Fontos, hogy az érdeklődő közönség is széleskörű elemzés nyomán alakíthassa ki álláspontját és képet kapjon a jelenkor urbanisztikai kihívásairól.

A háromrészes esszésorozat a lakhatási és lakozási válság kérdéseit helyezi új megvilágításba egy konkrét építkezés példáján keresztül. A második részben a szerző kibontja a különbséget a lakhatás és a lakozás fogalma között. Tárgyalja az építész és a várostervezésben közreműködők szerepét a lakhatási körülmények alakításában, és megmutatja, hogy az ingatlanfejlesztői gondolkodás hogyan hat a végfelhasználók (a későbbi lakók) életére. Az első rész itt olvasható.

A regény ultrarövid szövegegységekből áll össze. Történetszilánkok, amelyekből össze kell raknunk a teljes képet, ám gyakran ezek a szilánkok maguk is töröttek. A szövegdarabok nem is nevezhetők fejezeteknek, inkább élőképeknek. Folyamatosan „epizódban vagyunk”. Ezekből az epizódokból lassan, de nem túl lassan bontakoznak ki a fő történetszálak. Mint egy csigalépcsőn, úgy haladunk előre. Körkörösen, szűk szövegtérben.

Hogyan tekint a regény az építészre, hogyan tekint rá a társadalom? Azt sejtem, hogy 2025 Magyarországán is valamiféle misztikum leng körbe bennünket. Kézzelfogható szakmának tűnik, de valójában kívülről nem látszik, hogy mit is csinálunk. Macuie Maszasi építészei műveltek, komolyzenét hallgatnak, remekül főznek, kertészkednek perfektül hegyeznek ceruzát, termelékenyek, tettrekészek. Fizikumuk kifogástalan. Majdnemhogy polihisztorok.

A mű legizgalmasabb, legmeglepőbb sajátosságának azt tartom, hogy mindenestül átjárja az igazságosságba vetett hit. Ha megnézzük a kappanföldi milliővel rokon Bodor vagy Nádas (Krasznahorkait is ebbe a sorba illeszteném) univerzumokat, mindkettő profetikusan, ijesztően, pontosan jelzi vagy modellezi jelenünk borzalmait. Ezzel szemben Vass regényében a rossz elnyeri méltó büntetését, a problémák megoldhatóak, közel van a segítség, az igaz szerelem még a sánta hazudós nőt és a pénztelen öregembert is megtalálja. - Borsai Szandra kritikája Vass Norbert Kappanfölde című kötetéről.

A regény alapján úgy látszik, hogy az elbeszélő Kemény Lili nem meggyőződésből nihilista, hanem mert Kemény Lili nem is létezik - önmaga felszámolása vagy fel nem építettsége rántja magával az egész hóbelevancot. A főszereplőnek nincsen személyisége, egyénisége, önállósága, mindig másokhoz képest határozza meg magát, másokat utánoz, másokra támaszkodik az élete minden területén. - Borsai Szandra kritikája.