bezár
 

film

2017. 11. 07.
Félelem és reszketés Magyarországon
Kortárs magyar bűnügyi filmek – 1. rész
Magyarországon az évtizedek során a vígjáték mellett a bűnügyi film bizonyult a legéletképesebb műfajnak, melynek legújabb darabja a Budapest Noir. Cikkünkben annak járunk utána, hogy miért szaporodtak el és milyen jellegzetességekkel bírnak a kortárs magyar neo-noirok. 

November másodikától tekinthető meg a magyar mozikban Gárdos Éva Budapest Noir című filmje, és a hónap végén érkezik a szűk 15 év után újra magyar filmet rendező Antal Nimród A Viszkis című kvázi gengszterfilmje. A Budapest Noir Kondor Vilmos hazai és nemzetközi szinten is kirobbanóan népszerű regényének adaptációja, mely a harmincas évek Magyarországának hiteles korrajza mellett egy érdekes tisztelgés a negyvenes-ötvenes évek amerikai hard-boiled krimijei (főleg A máltai sólyom) előtt. A Viszkis pedig Ambrus Attila életútját kívánja bemutatni zsánerfilmes keretek között, és bár a teljes filmet még nem láthattuk, az előzetesek alapján arra lehet következtetni, hogy ez is egy éjsötét, fekete humorral átszőtt, társadalomkritikus műfajfilm lesz, akár Antall kultikus Kontrollja, vagy a Budapest Noir. És bár Gárdos Éva műve semmiképp sem a legjobb magyar filmek egyike (sőt, éjsötét noir helyett inkább szürke kriminek nevezhetnénk), de erős képi világa és cinikus-melankolikus korrajza emlékezetes. Ezzel pedig a Budapest Noir nincs egyedül, A Viszkissel együtt Gárdos Éva kemény krimije egy legalább négy éve tartó trendbe illeszkedik, melynek természetesen megvannak az előzményei.

A magyar tömegfilm a második világháborút követően gyakorlatilag megszűnt létezni, és nagyjából a rendszerváltást után kezdett feltámadni hamvaiból. Ennek a feltámadásnak egyfelől a remake-ek és nosztalgiafilmek (Meseautó, Egy bolond százat csinál, Csinibaba, Made in Hungária), másfelől a külföldi mintákat utánozni próbáló alkotások (Európa expressz, Argo, Kútfejek) váltak a szimbólumaivá, de egyik sem tekinthető sikeres kísérletnek. Az olyan filmek, mint az említett Kontroll, a vígjátéki elemekkel bíró Kaméleon, A nyomozó vagy a mostani bűnügyi filmes trend előfutára, A vizsga korukban zárványszerű képződmények voltak. Fehér György zseniális Szürkületje és Szenvedélye, Janisch Attila Árnyék a havon című filmje vagy Tarr Bélától A londoni férfi pedig inkább szerzői bűnfilmeknek, semmint bűnügyi filmeknek tekinthetők, melyekben a műfaj csupán kiindulási alap volt egy elvont filozófiai téma kifejtéséhez. Így a vígjáték szinte egyeduralkodó volt a magyar populáris filmkultúrában.

Gárdos Éva: Budapest noir - Forrás: Big Bang Media Kft.

Gárdos Éva: Budapest Noir (Forrás: Big Bang Media Kft.)

A vígjátékok hegemóniája továbbra is érzékelhető a magyar mozilátogatási statisztikákat elnézve, minthogy a hazai nézők többsége inkább kíváncsi egy romantikus komédiára, mint a komolyabb és komorabb hangvételű akár magyar, akár külföldi filmekre. A nagyfater elszabadul és a nemrég bemutatott Pappa pia egyaránt elképesztő nézettségi adatokat produkáltak az első hétvégéken. A Pappa pia több, mint hetvenezer nézőt mozgatott meg, de kiemelkedően népszerű volt a korábban bemutatott Coming out (első hétvége: 22661 néző) és a Megdönteni Hajnal Tímeát (első hétvége: 34361 néző) is, melyek szintén a romantikus komédia műfajába tartoznak. Ennek ellenére a Magyar Nemzeti Filmalap létrejötte óta az MNF által támogatott alkotások között diverzitás figyelhető meg. Azaz a vígjátékok mellett a filmtámogató szervezet öt év alatt teret engedett szerzői filmeknek (Viharsarok, Délibáb, Saul fia, Az állampolgár, Testről és lélekről, 1945), Magyarországon ritkább műfajoknak (Mundruczó Kornél kvázi szuperhősfilmjei: Fehér isten, Jupiter holdja, történelmi kosztümös film: Kincsem) és jó néhány bűnügyi filmnek, melyekkel cikkünkben is foglalkozunk.

Az Isteni műszak, a Víkend, a Tiszta szívvel, a Hurok, A martfűi rém, a Kút, vagy A tökéletes gyilkos pedig ösztönzőleg hatott. A vizsga sikere után Köbli Norbert forgatókönyvíró egy egész sorozatot elindított, és a magyar közelmúlt jelentős eseményeit használta fel profi thrillerekhez (Szabadság – Különjárat, A berni követ, Félvilág, Szürke senkik). Az Aranyélet című HBO-sorozat pedig egy gengszterfilmes sémát használ fel ahhoz, hogy szembesítse a magyar társadalmat a rendszerváltás hátulütőivel és a jelen betegeskedő Magyarországával. De érdekes kísérlet volt az aprópénzből készült gengsztervígjáték, a Fekete leves, a webes chatfelületek veszélyeire figyelmeztető paranoid thriller, a LogIn, valamint Az éjszakám a nappalod című neo-noir is. Ezekben a bűnügyi filmekben közös, hogy kevés kivételtől eltekintve attitűdjük komor vagy cinikus-melankolikus (az Isteni műszakot és Az éjszakám a nappalodat is fekete komédiaként reklámozták), főhőseik jellemzően személyes traumákkal küzdenek, illetve mind életüket, mind a film cselekményvilágát áthatja a szorongás és a paranoia. Mindez természetesen jellemző az ötvenes évek klasszikus film noirjaira vagy a kortárs bűnügyi filmekre (lásd akár a Barry Sealt vagy a nemrég bemutatott Hóembert) is, így a továbbiakban annak járunk utána, mi a sajátosan magyar a közelmúltban készült neo-noir krimikben és thrillerekben.

Gárdos Éva: Budapest noir - Forrás: Big Bang Media Kft.

Gárdos Éva: Budapest Noir (Forrás: Big Bang Media Kft.)

 

A szorongás örök: bűnügyi filmek akkor és most

A magyar műfajfilm aranykora a harmincas-negyvenes évekre, a második világháború előtti szűk 15 évre tehető, ám a műfajtérképet több okból (a Hyppolit sikere, a kabarémúltú színészek jelenléte, a rövid forgatási idő és viszonylag olcsó költségvetés stb.) is a vígjátékok uralták. A komédiák mellett természetesen megjelentek más műfajkísérletek is, ám csak a szerelmi konfliktusokat bemutató melodrámák bizonyultak életképesnek. E komorabb és drámaibb műfajjal jól rokonítható volt a bűnügyi film is, melyekben kisebb vagy nagyobb mértékben a bűnfelderítés vagy a bűnelkövetés vált fontossá a szerelmi háromszögek mellett. A Horthy-korszakban a cenzúra nem szerette a klasszikus bűnügyi filmek visszatérő műfajjegyeinek jelentős részét: a bűnelkövetés technikáinak bemutatását, a thrillerekben és film noirokban népszerű ártatlanul megvádolt karaktereket, vagy a rendőri szervek és az igazságszolgáltatás kétértelmű, esetleg negatív ábrázolását (erről lásd bővebben Lakatos Gabriella tanulmányát). A háború környékén még így is szép számmal készültek bűnmelodrámák (Halálos tavasz, Kísértés, Külvárosi őrszoba) vagy krimi-, thriller- és gengszterfilmkísérletek (az Amerikában André de Tothként befutott Tóth Endre kémfilmje, a Toprini nász és krimije, az 5 óra 40 kiemelkedő alkotások).

Ennek oka Király Jenő szerint a háború környékén uralkodó korhangulat, a fatalizmus és az egzisztenciális szorongás, így a konfliktusokat a vígjátékokban sem volt többé könnyű feloldani. „A moziban a film noir fedezte fel a 20. századot. A megelőző kor »fehér telefonos« filmjeivel szemben a film noir fő újdonsága egy rossz közérzet megfogalmazása: a vágyak, a remények helyett a félelmeket, szorongásokat állítja világképe középpontjába” – írja Király, majd így folytatja: „A magyar film noir fő témája az idegesség és idegenség, az érzelmek zavara és a viszonyok zűrzavara, a szenvedélyek kapkodó tanácstalansága és a kalandor indulatok vak próbálkozása”. (Bővebben: Király Jenő: Karády mítosza és mágiája, 8. oldal.) A Karády-filmeket (többek között az emblematikus Halálos tavaszt és a Külvárosi őrszobát) elemző szerző a noir fogalmát sokkal tágabb értelemben használja, mint a filmtípust sajátos stílusként vagy műfajként értelmező angolszász teoretikusok. Mint a fenti idézet is érzékelteti, illetve Pápai Zsolt is kimutatja, Király Jenő a korhangulattal hozza összefüggésbe a noirt, ezért a fogalomkörbe egyaránt beletartozhatnak krimikísérletek és bűnmelodrámák. Az amerikai film noirhoz legközelebb például a Külvárosi őrszoba került, melyben a bűnfelderítéssel foglalkozó fiatal rendőrnyomozó a bűn hálójába kerül egy szerelmi konfliktuson keresztül. A megszállott szerelem megélése a korszak filmjeiben a bűnnel kapcsolódik össze úgy, ahogyan A postás mindig kétszer csenget-történetben, és nem ritka, hogy a főhőst szinte megőrjíti a csillapíthatatlan szerelem (Halálos tavasz) vagy a féltékenység (A zárt tárgyalás, Egy szív megáll). Ezért is nevezem a kortárs magyar bűnügyi filmeket is neo-noiroknak, mert ez a noirszenzibilitás a mai magyar filmekre is jellemző.

Bergendy Péter: A vizsga - Forrás: Vertigo Media Kft.

Bergendy Péter: A vizsga (Forrás: Vertigo Media Kft.)

A cenzúra és a háborús katasztrófa (a filmgyártás kvázi megszűnése és lassú újjáéledése) miatt azonban a magyar bűnügyi film nem tudott kialakulni, megmaradt kísérleti szinten, illetve a melodrámák farvizén. A sztálinista szellemben újjászervezett állami filmgyártás pedig a Horthy-korszak cenzúrájához hasonló okokból nem engedte élni a krimit vagy a thrillert: a hatósági figurákat nem szabadott negatív fényben feltüntetni, és mint például a tavaly bemutatott A martfűi rémből is megtudhatjuk, a bűncselekményekkel is igyekezett óvatosan bánni a rendszer (legyen szó kemény vagy a puha diktatúráról). Az ötvenes évek termelési filmjeiben a bűnelkövető legfeljebb külföldi lehetett (Teljes gőzzel, Gyarmat a föld alatt, Nyugati övezet), de igazi bűnfelderítésre sem volt túl sok lehetőség, mivel a sematikus filmgyártás előírásai szerint már kezdettől egyértelműnek kellett lennie a termelést szabotáló tettes kilétének.

Az 1956 környéki enyhülés eredményeként újra adott volt a lehetőség a magyar műfajfilm kibontakozására. Fel is tűntek friss bűnügyi filmes kísérletek mint Gertler Viktortól a háború alatti noir-melodrámákat folytató Gázolás vagy Várkonyi Zoltántól A martfűi rémhez hasonló, a biatorbágyi robbantás valós történetét kvázi politikai thrillerként feldolgozó Merénylet. Ez utóbbi mű különösen érdekes, hiszen az egy őrült bűncselekményét politikai okokból a kommunistákra hárító Horthy-rezsim bemutatása a bűnbakkeresésből jelesre vizsgázó szocialista rendszer indirekt kritikájaként értelmezhető.

Azonban a magyar újhullám mintegy közbeszólt, és a kádári kultúrpolitika sem a műfajfilmeket, hanem Jancsó Miklós, Szabó István, Sára Sándor, Gaál István, Kovács András, Fábri Zoltán vagy Kósa Ferenc társadalom- és közelmúltelemző szerzői filmjeit kezdte el támogatni. A műfajfilm a rendszerváltás előtt a „támogatott” és a „tiltott” között elhelyezkedő „tűrt” kategóriába tartozott, és jellemzően a tévéképernyőkre szorult vissza. Ettől persze számos emblematikus bűnügyi filmes kísérlet készült a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években is. A „szocialista krimik” kétes értékű műfajcsoportjába sorolják az olyan filmeket, mint Várkonyi Zoltán Fotó Háberje és Bácskai-Lauró István A Hamis Izabellája, melyekben már van igazi bűncselekmény és nyomozás, de bennük burkoltan még jelen van a hivatalos ideológia (Az oroszlán ugrani készül című James Bond-paródiában például a negatív hős egy volt nyilas tiszt). A hetvenes-nyolcvanas években népszerű bűnügyi vígjátékok, mint az Ötvös Csöpi-sorozat tagjai vagy a Kojak Budapesten folytatták ezt a trendet, viszont megjelentek kifejezetten érdekes alkotások, melyek a Kádár-korszak társadalmi problémáit kommentálták. Az Emberrablás magyar módra és az Illatos út a semmibe keserű bűnügyi szatírák a kádári reformkísérletek csődjéről, melyekben a rosszul működő állami vállalatok visszásságai vagy a létbizonytalanság miatt sodródnak átlagemberek a bűn útjára. Kifejezetten noirhangulatú a bűnbe eső átlagemberekről szóló Nyom nélkül, a Vérszerződés vagy András Ferenc kultikus Dögkeselyűje. Ez utóbbi feszült thriller a társadalmi lecsúszásról, a második gazdaság mellett kibontakozó illegális ügyletekről vagy a rendőri hatalom problémáiról. Zárványszerű képződmény a két nyomasztó pszichothriller, az 1977-es Defekt és az 1980-as Az áldozat, melyek ugyan feszes bűnügyi filmek, azonban nem találnak követőre többek között azért sem, mert mint Király Jenő is megfogalmazza, Magyarországon a rendőrnyomozó a rendőrség rendszerváltás előtti karhatalmi szerepvállalása miatt nem tudott pozitív hősfigurává válni (az Ötvös Csöpi-sorozatban vagy a Linda című tévésorozatban is hangsúlyos, hogy a főhős valamilyen módon kívülálló, és a bűnözők mellett a hivatalos szervekkel is szembekerül).

Sopsits Árpád: A martfűi rém - Forrás: Big Bang Media Kft.

Sopsits Árpád: A martfűi rém (Forrás: Big Bang Media Kft.)

A rendszerváltás utáni bűnügyi filmekhez kiváló támpontot adott Tímár Péter Mielőtt befejezi röptét a denevér című thrillerje, mely egy családi házba helyezi a paranoid thrillercselekményt. Azonban a kilencvenes éveket inkább a bűnfilmek és a gyengébb bűnügyi filmes kísérletek jellemezték. A főleg szerzői filmekből álló fekete széria már említett darabjai, az Árnyék a havon vagy a Szürkület kiváló film noirok, a Szenvedély pedig egyenesen A postás mindig kétszer csenget feldolgozása, de ezek az alkotások inkább dekonstruálják, semmint működtetik a krimit és a thrillert. A Halál a sekély vízben, A rózsa vére vagy a Vörös kolibri már műfajfilmes (politikai thriller, gengszterfilm) eszközökkel próbálták megragadni a rendszerváltás környéki Magyarország társadalmi és gazdasági problémáit, azonban az 1989-et követően piaci alapon újraszerveződő magyar filmiparban ismét a vígjátéké lett a főszerep. Másfelől pedig az olyan rendszerváltás előtti, pazar módon megrendezett filmek, mint a Dögkeselyű vagy a Mielőtt befejezi röptét a denevér inkább a kivételt képviselték, az 1989 utáni bűnügyi filmes kísérletek forgatókönyveivel és megvalósításával komoly gondok akadtak, így nem tudtak trendteremtő alkotásokká válni.

 

Nyomozás, de ki után?

Kétségtelen, hogy ez a regény [A postás mindig kétszer csenget] bizonyos értelemben erőteljesen utal a jelenre. Olvasása közben magam is erős szorongást éreztem. Ez a lelkiállapot nagyon általános ma Közép-Európában. A szorongásunk és az elveszettség érzete valószínűleg abból adódik, hogy elvesztettük a felettünk uralkodó apát: a Szovjetuniót. Egyébként lassanként azt is kezdjük megérteni, hogy a sztálinizmustól így vagy úgy, de meg lehet szabadulni, a pénz hatalmától azonban nem” – nyilatkozta Fehér György, a Szürkület és a Szenvedély rendezője egy interjúban. A bizonytalanság természetesen a háború alatti bűnmelodrámák mintájaként szolgáló francia bűnfilmekben (Állat az emberben, Mire megvirrad) és egyes amerikai film noirokban (Futóhomok, Holtan érkezett) is uralkodó közérzetek, azonban a magyar bűnügyi filmekben ez nem csupán átmeneti konfliktusként, hanem egzisztenciális bizonytalanságként jelenik meg, mely a hős kiszolgáltatottságából fakad. A magyar bűnügyi filmes hős, legyen bár a törvény képviselője vagy törvényen kívüli bűnöző, általában nem az amerikai hard-boiled film noirokból megismert cinikus figura, hanem kifejezetten neurotikus, szorongásban élő karakter (ezalól kivétel természetesen Ötvös Csöpi vagy a Budapest Noir bogartosan laza Gordon Zsigmondja). A hős pedig valamilyen felette álló hatalomnak kiszolgáltatott, mely a harmincas-negyvenes években jellemzően a bűnbe csábító szerelmen keresztül, a Kádár-korszak filmjeiben és a rendszerváltás után viszont már nem metaforákban, hanem egyre konkrétabb módon jelenik meg reprezentáns karakterekben vagy társadalmi jelenségekben.

A kortárs bűnügyi filmek közvetlen előzményei a Kontroll, A nyomozó és A vizsga, több szempontból is. Gigor Attila, A nyomozó rendezőjének tavaly mutatták be Kút című gengszterdrámáját, Antall Nimród A Viszkise november végén kerül a hazai mozikba, Bergendy Péter, illetve Köbli Norbert forgatókönyvíró A vizsga című filmje számos történelmi thrillert ihletett (az Árulókat nemrég vetítették a tévében, míg az Örök tél jövőre készül el). Mindhárom alkotás hőse traumatizált figura: A vizsgában Markó Pált inkább erkölcsi dilemmák gyötrik, Bulcsú (Kontroll) és Malkáv Tibor (A nyomozó) viszont lelkileg is sérült, kiégett, kapcsolatteremtésre és megállapodásra képtelen karakterek, létük szerves része a válság. És mindhárom film főhőse felett áll valamilyen fegyelmező hatalom, mely folyamatosan szemmel tartja „alattvalóit”. Ez a hatalom pedig foucault-i értelemben véve fegyelmező, hiszen konkrét megfigyelő apparátust tart fenn, melynek segítségével kontrollálhatja a megfigyelteket, és elszigetelheti az egyéneket egymástól. Ez a motívum A nyomozóban a legkevésbé erős (de Gigor művében is jelen van, minthogy Malkávot szemmel tartják az antagonisták), a Kontrollban és A vizsgában viszont hangsúlyos az ellenőrzésre alkalmas technikai eszközök (kamerák, lehallgató berendezések) állandó jelenléte.

Antal Nimród: A Viszkis - Forrás: InterCom

Antal Nimród: A Viszkis (Forrás: InterCom)

Ez a három film (illetve ezekhez hozzávehetjük még Novák Erik Zuhanórepülését, Dettre Gábor Tablóját vagy Dyga Zsombor Utolérjét) és a klasszikus történetmesélést népszerűsítő Magyar Nemzeti Filmalap működése óta készült bűnügyi témájú mozi- és tévéfilmek egyaránt a húsz-harminc éve zajlott rendszerváltás eredményeit értékelik. A kortárs bűnfilmek többségében Magyarország sötét, szorongással és félelmekkel teli hely, a rendszerváltás kudarcának szimptómája.

A kortárs bűnügyi filmekben tehát közös, hogy Magyarország nem éppen egy élhető és demokratikus helyként jelenik meg, és a hősök jellemzően egyáltalán nem kiegyensúlyozott emberek, sőt bizonyos esetekben inkább rossz oldalon álló antihősök (Isteni műszak, Víkend, Kút, A martfűi rém, és státuszából fakadóan ilyen lesz A Viszkis címszereplője is). Mint már említettük, a kortárs bűnfilmekben a mindenható hatalom, a szorongó, félelemben élő, éppen ezért korrumpálható egyén, az egzisztenciális bizonytalanság és a múlt visszatérő traumái a jellemző motívumok. Az új időszámítás az egyik első Filmalap által támogatott Isteni műszakkal kezdődött, mely valós történeten alapul, és a kilencvenes években működő korrupt magyar mentősöket mutat be, akik jó pénzért hagyják meghalni a még megmenthető betegeket is. A Víkendben vállalkozók, ügyvédek és ügyeskedő vidéki vadászok zsarolják egymást, a főszereplő számító ügyvédnő Mártát még szexuálisan is kihasználja védence, az építészvállalkozó István. De zsarolás a témája Madarász Isti sci-fi beütésű thrillerjének, a Huroknak is, melyben egy fiatal házaspárt kényszerít drogcsempészetre az Anger Zsolt által játszott gengszterfigura (egyébként A nyomozóból is megismert Anger Zsolt visszatérő színésze a kortárs bűnügyi filmeknek, a Budapest Noirban is szerepel). Gigor Attila Kútjában egy lepukkant határmenti benzinkút a cselekmény fő helyszíne, ahol a fiatal, lézengő Laci és édesapja kerülnek egy piti, majd egy nagyobb hatalmú gengszter-strici harapófogójába természetesen piszkos pénzügyek miatt. És az anyagi függőség sodorja a bűn útjára Az éjszakám a nappalod, a Vakfolt vagy a Halj már meg! főszereplőit is. Az HBO-sorozat, az Aranyélet pedig azt mutatja be, hogy egy egész újgazdag magyar család hogyan válik maffiafamíliává, minthogy a tisztességes munka ebben a világban nem kifizetődő.

Gigor Attila: Kút - Forrás: Vertigo Media Kft.

Gigor Attila: Kút (Forrás: Vertigo Media Kft.)

Persze az Aranyéletben sem kizárólag a korrupció és a pénz teszik Miklósiékat bűnözőkké, mivel mind a családfő, Attila, mind pedig a tinédzserlány, Mira ki akarnak szakadni a piszkos pénz és a keresztapa Hollósi bűvköréből. Azonban az Aranyéletben úgy, ahogy Till Attila Tiszta szívvel című filmjében, A tökéletes gyilkosban, A martfűi rémben, a Jupiter holdjában vagy az easternnek is nevezett, méltatlan módon mellőzött, remek Kojotban a hatalom, a törvény és rend képviselői is tesznek arról, hogy az egyén ne tudjon tisztességes és békés életet élni. De a hatalom taszítja a bűn útjára az egyént az olyan tágabb értelemben vett bűnfilmekben is, mint Nemes László Saul fia, Szász Attila Félvilág vagy Török Ferenc 1945 című történelmi drámái.

Az Aranyéletben a nyomozónő Lídia öngyilkosságba hajszolja az egyik szereplőt, míg Mirát megzsarolja, hogy segítsen neki családja leleplezésében, és a sorozat nagy összeesküvésének szálai egészen a Parlamentig vezetnek. A tökéletes gyilkosban és a Jupiter holdjában szintén negatív szereplők a rendőrök, akik egy korrupt és elnyomó hatalmat szolgálnak az erkölcsi jó helyett (az erkölcsi jótól pedig maguk a főhősök is igen távol állnak, legalábbis a cselekmény végéig). A martfűi rémben és a Budapest Noirban ugyan két különböző tekintélyelvű rendszer (a Horthy- és a Kádár-rezsim) jelenik meg, azonban módszereik nagyon hasonlók: a főhős nyomozókat nemcsak irányítják, de akadályozzák is az igazságért folytatott küzdelmükben, ha éppen fáj a hatalmasoknak az a bizonyos igazság. A Kojotban és az 1945-ben pedig a vidéki neofeudalizmus oligarcháinak paternalista diktatúrája jelenik meg, az ő verőlegényeik fenyegetik az egyszerű, csak békét akaró emberek életét.

(Folytatjuk.)

 

A cikk a Budapest Noir és A Viszkis kapcsán készült. A Budapest Noirt november 2-án mutatták be a hazai mozik (forgalmazó: Big Bang Media), A Viszkist november 23-tól láthatják a magyar nézők.

A cikkben szereplő képek az InterComtól, a Big Bang Mediától és a Vertigo Mediától származnak. Lead- és borítókép: Budapest Noir, Big Bang Media Kft.

 

Budapest Noir

Színes, magyar krimi, film noir, 95 perc, 2017.

Rendező: Gárdos Éva

Író: Kondor Vilmos

Forgatókönyv: Kondor Vilmos, Szekér András

Operatőr: Ragályi Elemér, Ragályi Márton

Zene: Pacsay Attila

Producer: Kemény Ildikó

Szereplők: Kolvartnik Krisztián (Gordon Zsigmond), Tenki Réka (Eckhardt Krisztina), Kulka János (Vitéz Szöllösy András), Farkas Franciska (a rejtélyes lány), Anger Zsolt (Gellért Vladimir), Dobó Kata (Vörös Margó), Kováts Adél (Szöllösyné)

Forgalmazó: Big Bang Media Kft.

Bemutató: 2017. november 2.

Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!

nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés