Az animációs fórumon a meghívott szakemberek meglehetősen borúlátóan tekintettek a jövőbe, ahogyan a lehetőségeket latolgatták a várható változásokat követően. Az animáció besorolása a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság alá érzékenyen érinti az egész szakmát. Patrovits Tamás rendező elmondta, hogy a magyar animáció a nemzetközi színvonal alatt van, s mindenki egyetért abban, hogy egy fiatalok hozta megújulásra lenne szükség, amely új lökést adhatna a szakma vérkeringésének.

A dokumentumfilmes előzsűri – Medgyesi Gabriella filmrendező, Gelléri-Varga Zsuzsa dramaturg és Zalán Vince filmtörténész – nyomatékosította, hogy idén igen nehéz dolguk volt, amikor ki kellett választani a nevezett alkotások közül azt a huszonnégyet, amelyek a Szemlére kerülhetnek. A változó színvonal ellenére több olyan munkát említettek, amelyeket érdemesnek tartottak volna a megmérettetésre, s kiemelték, hogy a dokumentumfilmes szakmának szüksége lenne egy saját fesztiválra. Egy specializált, csak erre a filmtípusra koncentráló eseményen elinduló párbeszéd adhatná a legnagyobb lehetőséget a változásra, fejlődésre.


Utolér

 

A nap végén, a hivatalos vetítési program befejeztével az Uránia Dísztermében elkezdődött az ünnepélyes díjátadó, ahol szokás szerint felvonult a hazai filmszakma színe-java. Összességében elmondható, hogy idén is a papírforma érvényesült, nincsenek váratlan fordulatok, a díjazottak listája nem szolgál különösebb meglepetéssel. A délután folyamán már lezárult a közönségszavazás, az eredmény pedig azonnal nyilvánosságra került: az idei Szemlén a közönség a Pál Adriennt szerette a legjobban. A hagyománnyá vált Filmplakát Díjat Zash és Dömsödi Zsombor vihette haza a Kolorádó Kid plakátjáért, míg az Országos Diákzsűri Dyga Zsombor Utolér című munkáját értékelte a legtöbbre a nagyjátékfilmek között. A Diákzsűri díjazottjainak teljes listája még nem került nyilvánosságra, a hivatalos díjátadójukra május 14-én, szombaton ejtenek sort - a díjnyertes filmek vetítésével és mulatsággal körítve az Odeon Lloyd moziban és az Artkatakombában.


Simon vagyok

 

Az animációs film kategória díjazottjai sem voltak meglepőek, a zsűri szombati tanácskozásuk alkalmával a Villamost (Békés Rozi), az Orsolyát (Szederkényi Bella) és a Simon vagyokot (Molnár Tünde) emelte ki a mezőnyből – ezek közül Molnár Tünde animációja érdemelte ki kategóriája fődíját, míg a másik két darab elismerő oklevélben részesült.
     

A tudományos-ismeretterjesztő kategória legjobbját, Török Zoltán Vad Magyarország című természetfilmje egyaránt kivívta a szakma és a közönség elismerését (az Urániában április óta vetítik), immár nem csak külföldön, hanem nálunk is. A dokumentumfilmes Ember Judit-díjat idén Sós Ágnes vihette haza a Láthatatlan húrok – a tehetséges Pusker nővérek című alkotásáért, de a dokuk között díjazták az Örvényt (Szekeres Csaba) és a Varázslatos gladiátorokat (Varga-Kabarcz Zsófia) is.

A kisjátékfilmek között a Till Attila rendezte Csicska kapcsán korábban is elhangzott, hogy európai színvonalú produkció lévén ott a helye nemzetközi szinten a legjobbak között (több külföldi fesztivál érdeklődött már utána), így nem csoda, hogy a kategória Fődíját is neki osztották ki. A tévéfilm kategóriában két alkotást is díjaztak: a szocialista rendszerrel kapcsolatos traumák feldolgozását tematizáló, eredendően színházi projektként futó Apacsok Török Ferenc rendezésében, valamint Esztergályos Károly Szégyen című filmje osztozott az elismerésen.

A játékfilm kategórián belül díjat kapott Juhász Róbert hangmérnök (Pál Adrenn, Utolér), Czakó Judit vágó (Utolér), míg a legjobb színész alakításért idén László Zsolt (A halálba táncoltatott leány) és Bacskó Tünde (East Side Stories – The Wild Side) kapta meg a szakmai elismerést. A Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv fényképezéséért Erdély Mátyás kapta az Operatőri díjat, de a film egy másik nagy presztízsű díjat is haza vihetett az este, Mundruczó Kornélt ugyanis a rendezők között is a legjobbnak találták. A játékfilmes kategória nagydíját, valamint a produceri díjat a másik nagy esélyes, Kocsis Ágnes kapta Pál Adrienn című filmjéért.
     

Az idei Szemlén nagy meglepetéseknek nem voltunk tanúi, ennek ellenére a felhozatal hozott egy erős átlagszínvonalt és néhány kiemelkedő alkotást. Még hátra van a záróbuli, aztán bezárja kapuit a 42. Magyar Filmszemle. Bízzunk benne, hogy jövőre megkezdhetjük a negyvenharmadikat is.