„Mind meghaltunk kicsit abban a rohadt háborúban!” – mondja az 1976-os A törvényenkívüli Josey Wales-ben Clint Eatwood címszereplő karaktere, nem is annyira az 1860-as évekbeli amerikai polgárháborúra, mint inkább a hatvanas-hetvenes éveket átható, az USA számára katasztrofálisan végződő vietnámi konfliktusra utalva. A bevallottan pacifista, vagy legalábbis az Egyesült Államok katonai beavatkozásait ellenző, amúgy republikánus Eastwood mondhatni pálforduláson esett át. A 85-höz közelítő veterán színész-rendező legújabb filmjében, az Amerikai mesterlövészben ugyanis annak ellenére, hogy próbálja elítélni a háborút, a 2000-es évek közel-keleti intervencióit, változni képtelen, tipikus hazafi főhősének megdicsőülése révén mégis az agresszió és az arabgyűlölet mellett áll ki. Persze ettől még lehetne jó Eastwood filmje, hiszen Szergej Ejzenstejn örökzöldje, a Patyomkin páncélos is annak ellenére filmtörténeti klasszikus, hogy bolsevik propaganda, miként Leni Riefenstahltól Az akarat diadala című monumentális és formailag lenyűgöző dokumentumfilm pedig Hitler és a náci ideológia kultuszát erősíti. Az Amerikai mesterlövész pont azért félresikerült, skizoid alkotás, mert dramaturgiai, elbeszélés-technikai fogásai miatt következetlen és bátortalan. Clint Eastwood művében a háborúpárti és a háború-ellenes ideológia küzdenek egymással, harcuk pedig csak a stáblista alatt, a „Vége” felirat után dől el.

Többek között az Elah völgyében, a Bombák földjén vagy a Zero Dark Thirty próbáltak meg számot vetni a közelmúlt afganisztáni, illetve iraki háborúival, a terrorizmus elleni küzdelemmel – több-kevesebb sikerrel. Legtöbbjük problémája a fősodorbeli amerikai háborús filmek tipikus gyerekbetegsége, azaz, hogy egyoldalúan mutatják be a konfliktust. Persze a fanatikus, ártatlan embereket sem kímélő terroristákat megérteni nem lehet (nem szabad), viszont minden igyekezetük ellenére a közel-keleti népeket sztereotípiák mentén ábrázolják, melynek révén a néző nem tud empátiát érezni az elnyomott, kiszolgáltatott civil lakossággal sem. A közel-keleti konfliktusokkal foglalkozó háborús filmekben az arabok olyanok, akár a tradicionális westernekben az indiánok, vagy az erős vadnyugati szimbolikával dolgozó John Wayne-féle A zöldsapkásokban a vietnámiak. Mintegy kolonialista, gyarmatosító szemszög érvényesül ezekben a filmekben, melyekben a „demokrácia képviselőiként" aposztrofált, civilizált amerikai hadsereg és a „barbár”, önmagukat felszabadítani képtelen, antagonisztikus vagy áldozati szerepkörben reprezentált arab országok állnak szemben egymással. Harcuk, találkozásuk végeredménye pedig általában a korántsem problémamentes „felszabadulás”.

Az Amerikai mesterlövész mindkét zsánerhez (háborús film és western) erős szálakkal kapcsolódik. Egyfelől Chris Kyle (Bradley Cooper), a valóságban is működő, legendás mesterlövész-specialista tíz éves munkássága áll a centrumban. Clint Eastwood Kyle élettörténetét gyerekkorától a 2001-es terrortámadáson, afganisztáni és iraki agresszión, illetve nehézkes családalapításán át 2013-as leszereléséig követi. Így kvázi háborús filmről van szó, minthogy Eastwood művében a hátországi és a háborús jelenetsorok váltogatják egymást. Másfelől viszont a veterán rendező művén westernfilmes múltjának (Dollár-trilógia, Fennsíkok csavargója, Fakó lovas, Nincs bocsánat) hatása érezhető, az Amerikai mesterlövészt áthatják a vadnyugati motívumok. Chris egy tipikus texasi macsó, az erélyesebb fajtából. Már szigorú, vallásos és keménykezű apja vadászatra (lőni) tanítja, s a férfi felnőtt korában is hódol az amerikai tradícióknak. Rodeózik, nőzik, éli a „vadak” szertelen, szabad életét. Ám a 2001-es World Trade Center (és Pentagon) elleni terrorista támadások felbőszítik a texasi bikát, aki ennek hatására belép a hadseregbe, hogy megvédje hazáját. A Közel-Keletet „új határvidéknek”, „új Vadnyugatnak" nevezik bajtársaival, és egy idő után megelégelve a „sunyi” mesterlövészetet, a támogató szerepet, Chris támadó alakulatokhoz csatlakozik. Igazi amerikai harcos, akire John Wayne is büszke lenne, s aki még a családját, szerető feleségét, gyermekeit is hajlandó fontossági listáján hátrébb tessékelni, ha a Hazáról, Amerikáról van szó.

Ami miatt első körben ellenszenvessé válhat sokak számára Clint Eastwood filmje, az a közel-keleti konfliktusok időbeli közelsége. Túl friss emlék még a Bush-éra kétes értékű, a mából nézve közel sem demokratikus változást hozó (sőt, inkább az Amerika-ellenességet erősítő), elhúzódó, túlkapásokkal teli háborúja, Guantanamo és a többi titkos, Európában is működő vallatótábor. Illetve a mából visszatekintve korántsem tűnik egyértelműen pozitív változást eredményező, szükséges, eredményes háborúnak az afganisztáni és az iraki intervenció, gondoljunk csak a Közel-Keleten tomboló Iszlám Államra vagy az afganisztáni áldatlan állapotokra (az országot csupán tavaly novemberben tudta elhagyni az Egyesült Államok a folyamatos konfliktusok miatt).

Ennek ellenére az Amerikai mesterlövész tulajdonképpen Michael Cimino 1978-as A szarvasvadászának antitézise. Cimino művének főszereplői olyan bevándorlók, akik amerikai patriótává akarnak válni többek között azáltal, hogy családjukat hátrahagyva Vietnámba mennek harcolni a hazáért. Ám a háborúban megtapasztalják, hogy életet kioltani borzalmas dolog, semmilyen pátosz vagy dicsőség nincs az emberölésben. Az indokínai Poklot megjáró, félőrült hősök hazatérve nem találják helyüket, egyikőjük, Mike pedig többé képtelen vadászni: az egyik utolsó jelenetben szarvasra céloz, azonban a film kezdő képsoraival ellentétben futni hagyja a jószágot, csupán a levegőbe lő.

Az Amerikai mesterlövész mintegy direkten megidézi A szarvasvadászt. A 8-10 éves Chris a film bevezető jelenetében apjával ugyanúgy szarvasokra lövöldöz, mint Cimino művének szerencsétlenjei. Ám Chris cseppet sem rendül meg a háború Poklában. Mint kifejti pszichiáterének, nem az nyomasztja, hogy életeket oltott ki (sőt, a valódi Chris kifejezetten lenézte, ágyútölteléknek tartotta az irakiakat – az iraki mesterlövész nevét például ezért nem is említi könyvében), hanem, hogy halott/rokkant bajtársait nem tudta megmenteni. Így a texasi bika a film utolsó jeleneteiben tovább viszi szigorú apja örökségét, és amellett, hogy szerencsétlen, megrokkant, megcsonkított veteránokat tanít célba lőni, fiával ugyanúgy szarvasokra vadásznak, mint ahogy azt Chris gyermekkorában tette. Sőt, A szarvasvadásszal ellentétben itt kifejezetten az ölés folytatása mellett teszi le a voksát a főhős, minthogy a következő generációra is átruházza a gyilkolás rítusának mozzanatait (Chris azt magyarázza fiának, hogyan kell szakszerűen lelőni a szerencsétlen állatot). Vagyis Clint Eastwood Amerikai mesterlövésze mintegy Cimino művének antitézise, a vérontást (Chris Kyle nemcsak felnőtt terroristákat, de naiv, manipulált gyerekeket is kilőtt) nem borzalmasnak, hanem szükséges eszköznek tartja a haza védelméhez, a háború megnyeréséhez és a bajtársak megmentéséhez.

Tehát Chris Kyle szinte semmit nem változik a cselekmény folyamán. Legfeljebb kinövi ifjúkori forrófejűségét, és valamivel higgadtabb lesz (már, ha lehet higgadtságnak nevezni azt, hogy mesterlövészként a támadó alakulatok élére áll, és egy idő után maga vezeti az utcai akciókat). Ugyan vannak momentumai, mikor talán némi megrendülés, megbánás látszik arcán, de utóbb kiderül, kifejti, hogy ezt rosszul látja a pszichológus és rosszul láttuk mi, nézők is. Például kínos jelenetnek tűnik, mikor egy autószerelő műhelyben Chris és fia összefutnak egy veteránnal, akit állítólag a „Legendának" becézett mesterlövész mentett meg a fronton. Az egykori katona csodálja, isteníti a férfit, boldogan mutatja műlábát, és rokkantak estjére invitálja a teljesen ép és egészséges Christ. A Legenda zavartan viselkedik, türelmetlenül akar odébb állni, szűkszavúan, szinte elutasítóan bánik a férfivel. Mintha az nyomasztaná, hogy ő egy olyan háborúban harcolt a hazáért, melyben a kisebbik Kyle, Chris öccse szerint sincs semmi magasztos, sőt, „maga a Pokol”, ahogy egyik rövid találkozásuk alkalmával említi a testvér bátyja megrökönyödésére. Viszont minden kételyt eloszlat a Legenda pszichiáternél tett patrióta és meglehetősen háborúpárti vallomása. Azaz főszereplőnk legfeljebb felnőtté válik, háborúellenessé semmiképp.

Így tulajdonképpen Chris személyisége miatt válik következetlen és erőtlen művé az Amerikai mesterlövész. Minthogy köré csoportosul minden történés, a háború borzalmai jelentéktelenné válnak. A Legenda lő, teszi a dolgát, próbál jó apa és férj lenni a háromhetes kimenők alatt, heroikus küzdelme maga alá gyűri az értelmetlen vérontás tényét (minthogy minden épeszű ember számára a háború, a tömeges emberölés, az élet kioltásának minden formája visszataszító és értelmetlen). Vannak persze olyan „szükséges áldozatok", mint jó pár bajtársának elhullása (sőt, egyikőjük háborúba vetett hite is meginog), vagy az egyik, terroristák által kivégzett arab gyermek. Christ azonban legfeljebb honfitársainak halála bőszíti fel (illetve az egyik arab gyermek halála is talán megrendíti – nem időzik túl sokat a film ennél a jelenetnél), melyre természetesen tetterővel és ólommal válaszol a texasi katona. Ezért Clint Eastwood hiába sulykolja, hogy vannak ártatlan áldozatai a háborúnak, Chris rendíthetetlen nézetei miatt a háború mint szükséges ellencsapás jelenik meg. Mely borzalmas és igazságtalan, de kit érdekel, szét kell lőni mindenkit, aki aktívan vagy passzívan a terroristák mellé áll. Akkor is fel kell szabadítani az irakiakat, ha azok lázongnak a Legenda ellen, aki agyonlövi honfitársaikat, legyen szó gyerekekről vagy családapákról – állítja esetlenül a háborúellenes Clint Eastwood háborúpárti filmje.

Itt a tipikus hollywoodi „cselekvéselvű ideológia” érvényesül, azaz Chris Kyle mint aktív, cselekvő hős hasznos tetteket visz véghez, melyek elősegítik az elkerülhetetlen és jogos amerikai győzelmet. Ha Eastwood igazán háborúellenes akart volna lenni, akkor vagy azt mutatja meg, hogy a főhős cselekvése eredménytelen vagy destruktív, vagy azt, hogy Chris összeomlik és nem tud tovább harcolni. Így azonban végső soron Chris személyisége és Eastwood cselekménye feszülnek egymásnak, és természetesen az Amerikai mesterlövész kezdeti munkálataiban aktívan részt vevő, nemrég elhunyt Chris Kyle kerül ki győztesen.

Mindennek tetejébe az Amerikai mesterlövész meglehetősen sztereotip és sablonos. Sztereotip, mert bár Eastwood enerváltan próbálkozik árnyaltabbá tenni az arabokat, ám összességében ugyanazokat a frázisokat puffogtatja, mint például A zöldsapkások a vietnámiakkal vagy a Rambo 2-3 a szovjetekkel kapcsolatban. Feltűnik ugyan egy sejk és családja, akiket a Hentes nevű fanatikus terrorista áldozataként mutat be a film, ám e kivételtől eltekintve a közel-keletieket aktív vagy passzív terroristapárti egyéneknek mutatja be. Ahogy Chris, úgy az Amerikai mesterlövész is bizalmatlan minden, a megtámadott országban élő lakossal szemben. Jogosan vagy jogtalanul – nem tisztünk eldönteni, mindenesetre a Legenda számára jó ürügy ez az állandó kétely a fejszétloccsantások igazolására, és arra, hogy a texasi baka csak társait vegye emberszámba. (Érdekes azt is megemlíteni, hogy a Legendának nyugodt, emberi dialógusa kizárólag amerikai katonákkal és civilekkel van, az irakiakkal viszont ordibál.)

Emellett az Amerikai mesterlövész sablonos iparosmunka is. Szembeszökő, hogy Eastwood lineárisan dobálja egymás mellé a gépiesen váltakozó hátországi és háborús jeleneteket (kivétel a film felütése, mely hatásvadász flashforwarddal, azaz egy in medias res drámai harccal rántja be nézőjét). Éppen ezért már a struktúra miatt is halálosan unalmassá válik az Amerikai mesterlövész. Melynek sztorija ugyebár tipikus amerikai patrióta történet, kiszámítható fordulatokkal és csúcsjelenetekkel, élen a rivális mesterlövész, Musztafa és Chris közti kiszámítható végkimenetelű párbajjal. Persze ezt még inkább elnézzük a filmnek, minthogy valós személy valós életútját dolgozza fel. Ám Clint Eastwood sajnos mindezt mindenféle eredetiséget nélkülöző módon, teljesen konvencionálisan vitte vászonra. Chris karaktere például végtelenségig sablonos: macsó militarista, akinek agresszivitását és bunkóságát nemhogy nem ítéli el a film, de még erényként is állítja be. Társa, Taya (Sienna Miller) pedig tipikus háziasszony, akinek nincs más dolga, csak a háztartást fenntartani és a gyerekeket nevelni, míg a férfiember a háborúban a hazát védi. Már megismerkedésük is megmosolyogtatóan klisés és suta, didaktikus és röhejes sablonok mentén történik. Taya-t egy kocsmában megostromolja az egyik katona kimenője alatt, ám annak alacsony termete, kinézete miatt a nő elküldi melegebb éghajlatra a zöldfülű bakát. Ezzel szemben a Legenda már megjelenésével leveszi lábáról a meglehetősen butácska Taya-t, akit pár elhasznált frázissal, és persze egy ivós játék keretében történő leitatással könnyen elcsábít. „Ilyenek ezek a nők” – állítja a macsó militarista Amerikai mesterlövész, és láthatjuk Chris arckifejezésén is, miközben hajánál fogva hánytatja leendő feleségét a kocsma udvarában.

Clint Eastwood a 2008-as Gran Torinót színészi pályájának lezárásaként készítette, és egyúttal elbúcsúzott szerzői kézjegyétől, a „Névtelen embertől", a hallgatag, cinikus westernhős karakterétől. A Gran Torino Eastwood elégiája, ugyanakkor egy szép, remekművekkel teli karrier méltó lezárásaként vonult be a filmtörténetbe. Nagy kár, hogy a fáradhatatlan munkája és kitartása miatt mindenképp dicsérendő rendező nem tudott visszavonulni, mert 2008-as műve óta lassú lejtmenetbe kapcsolt. Ennek egyik állomása a John Wayne legbuzgóbb műfajfilmnek álcázott nemzeti érzületű propagandafilmjeit idéző Amerikai mesterlövész, mely bár a felszínen nem rossz film, sőt, tisztességesen elkészített, látványos, de realista harcokkal teli iparosmunka (leszámítva pár amatőr kameramozgást, speciális effektust, és az egyik drámai jelenetet „mesterien” tönkrevágó, azóta az interneten körberöhögött műbabát). Eastwood műve azonban mélyrétegeiben, következetlensége és sztereotipikussága miatt válik rendkívül ellenszenvessé. Különösen kínos és szembeszökő a film skizoid jellege annak fényében, hogy a rendező minap azt nyilatkozta, hogy szerinte az Amerikai mesterlövész az egyik legnagyobb háborúellenes film. Megdöbbentő. Ahogy sokkoló a stáblista alatt futó képsor, mely nyilvánvalóan rengeteg amerikai patrióta szívét dobogtatta meg, hiszen, nem meglepő módon Clint Eastwood filmje eddig hatalmas pénzügyi siker és Oscar-jelölt is egyben. Más kérdés, hogy kell-e nekünk egy ilyen film a mostani, közel hidegháborús helyzetben, mikor Amerikában tombol az arabgyűlölet?

Amerikai mesterlövész (American Sniper)

Színes, amerikai háborús filmdráma, 134 perc, 2014

Rendező: Clint Eastwood

Író: Chris Kyle

Forgatókönyvíró: Jason Dean Hall

Operatőr: Tom Stern

Producer: Bradley Cooper, Clint Eastwood, Andrew Lazar, Robert Lorenz, Peter Morgan

Vágó: Joel Cox, Gary Roach

Szereplők: Bradley Cooper (Chris Kyle), Sienna Miller (Taya Renae Kyle), Jake McDorman (Ryan Job), Brian Hallisay (Gillespie kapitány), Kyle Gallner (Winston), Luke Grimes (Marc Lee), Sam Jaeger (Martens kapitány), Keir O'Donnell (Jeff Kyle)
Bemutató dátuma: 2015. február 19. 

Forgalmazó: InterCom

Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!