bezár
 

film

2017. 06. 19.
A szenvedély természetrajza
Gabe Klinger: Porto 35 mm
A Porto 35 mm nem árul zsákbamacskát, legnagyobb vonzerejét nyíltan hirdeti már a címben is. Kétségkívül a celluloid varázsa és a film nyersanyag szinte mágikus erőteréhez tökéletesen illeszkedő, erőteljes atmoszféra a titok, amely miatt ez a film rabul ejti a nézőjét.

Az amerikai független filmes szcéna meghatározó rendezője, a művészi koncepcióját hosszú ideje stabil kézzel alakító Jim Jarmusch produceri minőségben karolta fel az elsőfilmes Gabe Kinlger projektjét. Ez a tény már önmagában felfokozta az elvárásokat, az ifjú Kingler azonban, olybá tűnik, hogy megugorja a lécet. Ezt az alkotást nézni kifejezetten nosztalgikus élmény, egy igazi cinefilnek pedig folyton-folyvást mosolyra húzódik közben a szája. A celluloidra forgatott film valóban „él”, a materiális hordozótól lehengerlő erejű aurát kap. Klinger alighanem ennek a varázslatnak, a szó leghagyományosabb értelmében vett filmnek a megszállottja, szenvedélye pedig az alkotáson keresztül átragad a nézőre. A fiatal, ám biztos kezű rendező pedig szemlátomást mindent tud erről a világról: a felhasznált technológia, a kézikamerás követések, de még a képkivágatok is pontosan idézik a modernizmus filmművészetét. Mintha csak egy francia újhullámos filmet látnánk, s annak tipikus hőseivel bolyonganánk, Párizs helyett ezúttal Porto utcáin.

Porto 35 mm

A téma tökéletesen illeszkedik ehhez a hangulathoz, forma és tartalom oda-visszaható dinamikája mindvégig játékban tartja a filmet és az arra fogékony nézőt is. A Porto 35 mm a szerelem és a szenvedély természetrajza, két ember váratlan, mégis elementáris erejű összecsillanását mutatja be. A történet voltaképpen nagyon egyszerű: Mati és Jake, két idegen váratlanul egymásba botlanak Portóban. Egy megismételhetetlen éjszakára magányos útjaik keresztezik egymást, hogy azután az élet hétköznapi törvényeinek engedelmeskedve ismét elváljanak. A szereplők utóéletét azonban éppen csak jól elhelyezett felvillanásokban látjuk, hiszen ez a film nem bír a tablószerű mindent tudni akarás igényével, kizárólag az emberi találkozások nagy pillanata érdekli. Ezt a végtelenül intim, mégis univerzális momentumot tágítja ki és helyezi elénk a Porto 35 mm Mati és Jake történetén keresztül. Ez az örökérvényű emberi mese pedig éppen attól hiteles – és mentes a hollywoodias „és aztán boldogan éltek”-giccstől –, hogy őszintén felvillantja a tényt: a nagy egész másról szól, Mati és Jake a maga valóságában éppúgy hétköznapi kihívásokkal és kínzó szerepmegfelelésekkel küzdenek, ahogyan mi mindannyian.

A cselekmény nemlineáris időstruktúrája nem csupán a hatvanas évek európai filmművészetéből újrahasznosított, modernista póz, hanem húsbavágóan pontosan és nagyon láttatóan használt eszköz: mindkét főszereplő kap egy-egy saját fejezetet a cselekményben, amelynek éppúgy kizárólagos hősei, ahogyan mi is azok vagyunk a magunk életének. Jake és Mati saját fejezeteiben mindketten egy-egy epizódot jelentenek egymás sorsának alakulásában, ahogyan egy ponton váratlanul, előzmény nélkül felbukkannak, majd mindörökre eltűnnek az események sodrásában. A lényeg, a film középpontja azonban a közös fejezet, ez a mindössze néhány órát felölelő szakasz, amelyet a Porto univerzálisra tágít és kiemel. Tulajdonképpen ezek a nagy egészhez képest csupán törékeny pillanatokig tartó találkozások, a másik emberrel való legmélyebb és legintenzívebb kapcsolódás az életünk valódi lényege.

Porto 35 mm

Ennek kihangosítása érdekében építkezik a film asszociatívan, helyenként ismétlésekkel és előre-, illetve visszautalásokkal. S legfőképpen ezért ér véget ott, ahol, annak ellenére, hogy a nemlineáris történetvezetésnek köszönhetően korábban már láttuk, hogy milyen irányban folytatódik majd tovább hőseink élete.

A Porto 35 mm Malle Szeretőkjével és Truffaut Jules és Jimjével rokon. Egyfelől a forma játéka a legmeghatározóbb benne, s nem utolsó sorban a filmnek mint anyagnak és művészetnek az önfeledt ünneplése, amelyet egyszerűen csak öröm néznünk. Nagy francia elődjeihez hasonlóan azonban a témaválasztás sem véletlenszerű – bár az emberi életet nem alapjaiban meghatározó, mi több, kimondottan csekély számú, de kitüntetett és mágikus hatású találkozásokat emel piedesztálra, nem kevesebbet állítva, mint hogy egyedül ezek miatt érdemes élnünk.

Porto 35mm 

Színes, portugál-francia-amerikai-lengyel film

Rendezte: Gabe Klinger

Forgatókönyv: Larry Gross, Gabe Klinger

Fényképezte: Wyatt Garfield

Producer: Jim Jarmusch, Stephen T. Skoly

Vágó: Gabe Klinger, Géraldine Mangenot

Főszereplők: Anton Yelchin, Lucie Lucas

16 éven aluliak számára nem ajánlott!

Országos bemutató: 2017. június 8.

Magyarországon forgalmazza a Mozinet.

nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés