bezár
 

film

2017. 07. 23.
Galaktikus szemfényvesztés
Luc Besson: Valerian és az ezer bolygó városa
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Luc Besson, az európai filmgyártás és Hollywood között egyensúlyozó francia rendező álomprojektje volt a Valerian és az ezer bolygó városa, ám a végeredmény sajnos sokkal inkább egy forgatókönyvírói rémálomra hasonlít.

Luc Besson azon európai rendezők (Leos Carax, Jean-Jacques Beineix) közé tartozott, akik a nyolcvanas években megpróbálták összeházasítani az európai művészfilmet és a közönségfilmet a cinéma du look vagy francia újromantikának is nevezett posztmodern irányzatban. Így Bessonra már pályája kezdetétől jellemző volt az érzékiség és a vizuális stíluseklektika. A Nagy kékség és a Metró is tele vannak filmidézetekkel, popkulturális utalásokkal, és mindkettő olyan, mint egy játékfilmmé duzzasztott videoklip. S a francia rendező posztmodern stíluseklektika iránti vonzalma későbbi alkotásaiban is megmaradt, mely klasszikusaiban, a Luc Besson számára nemzetközi hírnevet hozó Nikitában vagy a Léon, a profiban is tetten érhető, de a leginkább szembetűnő a felemásra sikeredett nagyköltségvetésű, Hollywood felé törekvő Az ötödik elem című sci-fiben.

Az ötödik elemet azért is fontos megemlíteni, mert már ez a grandiózus cyberpunk disztópia is híven tükrözi az alkotó rajongását Pierre Christin és Jean-Claude Mézières Valérian és Laureline című kultikus képregénysorozatáért. Az 1967 és 2010 között megjelenő Valérian-történetek több korabeli és kortárs science-fantasy univerzumra is nagy hatást gyakoroltak, beleértve az 1977-es Csillagok háborúját, az 1969-ben startoló, majd 2014-ben filmre vitt A galaxis őrzői-képregényeket és James Cameron Avatarját is. Sőt, Mézières az eredeti Csillagok háborúja megtekintése után állítólag felháborodott hangvételű leveleket küldött George Lucasnak, amiért szerinte Lucas több motívumot átemelt a Valérianból. Jóllehet, Luc Besson végre elkészíthette a Valérian és Laureline laza adaptációját a Valerian és az ezer bolygó városa címmel, melyben vizuális szinten éppen ő emel át sok motívumot az említett klasszikusokból. Azonban az alkotó a kilencvenes évek eleje óta dédelgetett álma, melyet akkor még nem tartott megvalósíthatónak a technikai korlátok miatt, most teljes valójában sajnos egy tanulságos példa lett arra, hogyan nem szabad filmet készíteni, illetve forgatókönyvet írni.

Luc Besson: Valerian és az ezer bolygó városa (2017) - Forrás: BigBang Media

A Valerian és az ezer bolygó városa (továbbiakban Valerian) címével ellentétben nem az 1971-es, azonos című füzet filmes változata, hanem több képregényből építkezik, tehát végső soron az egész mitológiát alapul vette Besson a forgatókönyv megírásához. Valószínűleg többek között ezért is lett a film túlbonyolított és szétfutó története egy kész dramaturgiai katasztrófa. Már az alapokat is nehéz elmesélni, jóllehet, a főszereplők személye még tisztázható: Valerian és Laureline, a két intergalaktikus kormányügynök, akiket Galaxis békéjét megőrzendő különböző bevetésekre küldenek el feletteseik. Ezúttal az lesz a feladatuk, hogy egy titokzatos ellenség nyomára bukkanjanak, mely az Alpha nevű mesterséges bolygókomplexumot fenyegeti, és később elrabolja a galaktikus föderáció parancsnokát. Ám Valerian és Laureline kalandjai során kiderül, hogy a páros ezúttal nem feltétlenül a jó oldalon áll, mivel a rejtélyes idegenek nem másért, mint elpusztított anyabolygójuk újraélesztéséért küzdenek.

A Valerian, bár több sebből vérzik, azonban azt el kell ismerni, hogy két pozitívuma mindenképp akad. Az egyik a látványvilág, mely bár alapvetően ismerős CGI-panelekből tevődik össze, és így nyilvánvalóan hasonlít A galaxis őrzői és az Avatar vizuális stílusára (Luc Bessont bevallottan a 2010-ben bemutatott James Cameron-film inspirálta, hogy újra elővegye húsz éve fiókban tartott álomprojektjét), azonban mégis pazar és elképesztő, amit a francia rendező e téren megvalósított. Érezhető, hogy Luc Bessonnak szívügye volt a film elkészítése, mivel nyüzsgő, életteli teli univerzumot sikerült mozivászonra varázsolnia. Az egyik sivatagos planéta a Star Warsok Tatooine-ját idézi, míg a másik dimenzióban bejárható metropolisz A klónok támadása című Csillagok háborúja-epizód szédítő, több utcaszintből álló Coruscant-ját juttathatja eszünkbe (és természetesen Az ötödik elemet is).

De nagyon érdekesek a kitalált lények is, és rengeteg ötlet, kreativitás szorult a történetet felvezető közel félórás akciószekvenciába. Ebben Valerian és Laureline az említett bolygóra utaznak, hogy betörjenek egy, a Star Wars Jabbájára emlékeztető gengsztervezérhez, akinél először találkoznak az Avatar navijainak szakasztott másaival, a sztori antagonistáival. Mivel a bandavezér rejtekhelye a bolygó alternatív dimenziójában található, így a hősöknek együttműködve kell a két valóságban akciózniuk a siker érdekében. Ezek a jelenetek alaposan megdolgoztatják a néző agyát, mivel nem három, hanem négy dimenzióban zajlanak az események. Így tényleg elképesztően látványos és kreatív akciójelenetsorba rántja be Luc Besson a mozilátogatót, melyet nem nagyon láttunk korábbi filmekben. Avagy a Valerian ebben mindenképp sokkal jobb, mint például Christopher Nolan elvileg szintén több dimenzióban játszódó, valójából unalmasan egyszerű Eredet című sci-fije.

Nagy kár, hogy ez az epikus és szédítő üldözési szekvencia a Valerian csúcspontja, és a cselekmény további részében a film minősége meredeken zuhanni kezd. A látványt az első fél óra után meg lehet szokni, és már nincsenek is olyan kreatív megoldások a Valerianban (leszámítva a Rihanna nevű popsztár által megformált alakváltó zseniális táncelőadását), mint korábban. Így feltűnő lesz, hogy Luc Besson, akinek a remek Léon, a profit is köszönhetjük, mennyire nem tudott sem karaktereket alkotni, sem forgatókönyvet írni. Az még hagyján, hogy Valerian és Laureline igencsak sótlan és sablonos hősök, akik úgy puffogtatják a lazának szánt bárgyú poénokat, mint az infantilis Marvel-figurák korunk mérhetetlenül unalmas szuperhősfilmjeiben. Viszont Besson a színészeket is rosszul választotta ki. Az amúgy gyönyörű Cara Delevingne még elmegy a meglehetősen idegesítő, hol kemény amazonként, hol damsel in distressként ábrázolt Laureline-nek, de a kisfiús arcú Dane DeHaanról egyszerűen nem lehet elhinni, hogy sokat látott profi kormányügynök és macsó. Pedig képregénybeli megfelelőjét egyenesen Han Solo elődjeként emlegetik.

Luc Besson: Valerian és az ezer bolygó városa (2017) - Forrás: BigBang Media

Amiben viszont a hollywoodi szuperhősfilmek meglepő módon még jobbak is, mint a Valerian, az a cselekményszövés. Jóllehet, sem az Amerika Kapitány-filmek, sem a Bosszúállók-sorozat tagjai nem páratlanul kreatív sztorijaikról híresek, de legalább nem kuszák, nem futnak szét szó szerint, és nem a lehető legsutább módon adják elő sematikus történetüket. A Valerian viszont csapong, néha elveszik a részletekben, máskor pánikszerűen siet, és elnagyol cselekményszálakat. Nagyon érződik Besson sci-fijén, hogy több képregényből is táplálkozott, mert a cselekmény közepén érthetetlen módon elkalandozik a fő száltól, és egy ahhoz nem kapcsolódó, igencsak hosszú epizóddal kezd el foglalkozni (ebben tűnik fel Rihanna, kinek karakterét szintén nagyon elrontotta a rendező). A véletlendramaturgia persze kedvelt fogása volt a realizmusra és a valóság kiismerhetetlenségének bemutatására törekvő európai művészfilmeknek a hatvanas-hetvenes években, ám míg Antonioni és társainak művészetében ennek fontos szerepe volt, Bessonnál egyszerűen csak dezorientálja az egész cselekményt.

Minderre valószínűleg maga a francia rendező is rájött, és úgy próbálta kompenzálni a hatalmas és értelmetlen kitérőt, hogy egyfelől párhuzamos vágással, néhány másodpercre behozta a fő szál történéseit, másfelől mikor visszatér a sztorihoz, sietni kezd, és szereplőivel szájbarágósan gyorsan összefoglaltatja az addig történteket, illetve azokat az akciókat, melyeket eredetileg látnunk kellett volna, csak éppen Luc Besson inkább az említett felesleges mellékszállal foglalkozott. Besson elnagyol és ki is hagy a történet szempontjából fontos mozzanatokat, melyek miatt a néző könnyen elveszítheti a fonalat, és a szűk két és fél órás játékidő kínszenvedéssé alakulhat számára.

A Valerian így olyan, mintha Luc Besson tényleg szerelmes lett volna a film készítésekor a képregényébe, és a szerelem elvakította, elbutította volna. Olyan tipikus és profik számára már megengedhetetlen történetvezetési hibákat vét, melyek a pazar látvány ellenére nézhetetlenné teszik a Valeriant. Így hiába érdemelne meg a vizuális stílus miatt egy gyenge közepest Besson műve, ezúttal erősebb volt a rendező lelkesedése szakmai hozzáértésénél, és a nagy izgalomban alaposan elrontotta hőn áhított sci-fijét. Jóllehet, az egykor sikeres rendező-producer az utóbbi két évtizedben egyébként sem túl sok értékelhető mozifilmet adott ki a kezei közül.

 

A cikkben szereplő képek a BigBang Media weboldaláról származnak.

 

Valerian és az ezer bolygó városa (Valerian and the City of a Thousand Planets)

Színes, szinkronizált francia akciófilm, sci-fi, 129 perc, 2017.

Rendező: Luc Besson

Író: Pierre Chrispin, Jean-Claude Mézières

Forgatókönyv: Luc Besson

Operatőr: Thierry Arbogast

Producer: Luc Besson

Szereplők: Dane DeHaan (Valerian), Cara Delevingne (Laureline), Clive Owen (Parancsnok), Rihanna (Bubble), Herbie Hancock (védelmi miniszter),

Bemutató dátuma: 2017. július 20.

Forgalmazó: Big Bang Media

Korhatár: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott

nyomtat

Szerzők

-- Benke Attila --

Benke Attila az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett 2012-ben filmtudomány mesterszakon, ugyanitt 2016-ig a Filozófiatudományi Doktori Iskola Film-, média- és kultúraelmélet programjának hallgatója volt. Jelenleg filmkritikusként, újságíróként, szerkesztőként tevékenykedik számos kulturális folyóiratnál és portálnál, valamint filmes műfajelméleti kutatást végez, és magyar filmtörténettel is foglalkozik.


További írások a rovatból

Denis Villeneuve: Dűne – Második rész
Interjú Vermes Dorkával az Árni című első nagyjátékfilmjéről
Az Arcok visszapillantóban és a Kiáltvány a gyerekekért a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon

Más művészeti ágakról

gyerek

Nagyívű nemzetközi kiállítás nyílik a Deák17 Galériában
színház

A Vígszínház Ármány és szerelem bemutatójáról
irodalom

Fehér Enikő Az analóg ember című könyvének bemutatója


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés