bezár
 

zene

2018. 03. 07.
Rejtő Jenő esete a rákenrollal
Lévai Balázs: Beállás. Athenaeum Kiadó 2017.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Lévai Balázs alighanem a magyar mainstream könnyűzene egyik legjelentősebb bennfentes ismerője, aki sok minden más mellett csinált már tv-sorozatot dalok születéséről (Dob+basszus), forgatott filmet WellHello számokhoz (#Sohavégetnemérős) és írt életrajzot alternatív-rocksztárnak is (Lovasi: Idáig tudom a történetet) - többek között. Ezúttal pedig egy regényre, pontosabban egy „rákenrol ponyvaregényre” vállalkozva egy fiktív hazai zenekar hullámhegyeken és -völgyeken át vezető kalandos útját írta meg a Beállással.

A könyv alaptörténete tulajdonképpen követi a sok helyről már jól ismert sablon-sztorit a visszatéréstől a csavarokon és duplacsavarokon át az előre sejthető pozitív végkifejletig. Ezzel most amellett, hogy nem lőttem le a Beállás történetét, még csak nem is bíráltam a regényt igazán, mivel a könyv nem is kíván ilyen téren újat alkotni, a hangsúly teljes mértékben annak a magyar könnyűzenei világnak és miliőnek bemutatásán van, aminek vicces és vad háttérsztorijaiból a Beállás maga összeállt. A backstage-sztorik és a karakterek egy részét is Lévai autentikus forrásból, zenész ismerőseitől kölcsönözte, így a regény tulajdonképpen tekinthető a hazai zenésztársadalom egyfajta anekdotagyűjteményének is akár.

Klasszikus kedvencek 2018.

A Beállás cselekménye igen egyszerű: adott egy fiatal, menő rockzenekar, akik énekesük egyéves kihagyása-felépülése után visszatérnek, mégpedig azzal a céllal, hogy a következő nyárra meghódítsák a Sziget nagyszínpadát is. A dolgok mennek is a maguk útján, koncertről koncertre, a cél pedig egyre közelebb kerül, amikor egy nem várt fordulat következtében az egész eddig felépített terv dugába dől... A történet középpontjában a zenekar mellett a banda menedzsere, Puska áll, akit erősen érzékelhetően Lévai saját magáról formázott meg. Az ő narrációjában követjük végig az eseményeket, és az ő szemüvegén át látunk rá a többi szereplőre is, akik önmagukban ugyan nem kifejezetten sokdimenziósak, ellenben nagyon jól eltalált, jellegzetes és néhol kifejezetten ismerős karakterek.

A regény pozitívumai közé tartozik, hogy rendkívül olvasmányos és szórakoztató, stílusában és történetvezetésében, és úgy egyáltalán, szinte minden elemében leginkább a Rejtő-könyvek világához áll közel. A magas fordulatszámon pörgő cselekmény mellett a Beállás ráadásul tele van jobbnál jobb szállóigékkel is (csak két kedvenc: "Mit mond a punk szépségkirálynő? Éljen a világvége!" Illetve pár sorral arrébb: "Madarat Tolnáról, embert Baranyáról"). A könyvben az ilyen szövegek mellett az alapvetően eltúlzott figurák, és a sokszor hihetetlen, néhol már Háry Jánost idéző történetek egy olyan rejtői világot mutatnak meg, ahol a cselekmény központját az alacsonyan szálló pofonok és a sokszoros átverések helyett a különböző tudatmódosító szerek fogyasztása, az egyéjszakás kalandok és a slágerírás adják, ahogy azt egy rákenrol regénytől el is várhatjuk.

A Beállás egyértelmű pozitívumait jelentő lendületesség és szórakoztató olvasmányosság mellett meg kell említenünk néhány hibáját is, igaz, ezek teljesen marginálisak a regény szempontjából. Az egyik ilyen hiba pont az egyik régi vesszőparipámat jelentő zenekarnevek kérdése. Aki követi a hazai zenei életet, az pontosan tudja, hogy jól eltalált zenekarnevek - különösen angol nevek esetén - szinte fehér holló-számba mennek itthon. Lévai pedig mintha a legrosszabb, sehol nem jegyzett tribute-zenekaroknak akarna emléket állítani a könyvben, amikor olyan bandaneveket talál ki, mint például: Daddy Cool, Mennydörgés & Robaj, Kegyetlen Bartók, Superlativus és még sorolhatnám. Nyilván ez semmit nem von le a regény értékéből, de egy olyan tehetséges írótól, mint Lévai, ennél jóval kreatívabb megoldásokra számítottam volna ilyen téren is. A másik, szintén zárójeles problémám a könyvben Mira, a zenei blogger lány karaktere, akinek fontos szerep jut a történet alakulásában. Mira a könyv szerint egymagában ír egy olyan zenei blogot, amit 200.000-en (!) követnek itthon, kritikáival pedig szinte önkényesen felemelhet vagy porig süllyeszthet zenekarokat is akár. Ehhez legyen elég annyi, hogy a magam részéről már nagyon várom azt az időt, amikor tömegek olvasnak majd zenei blogokat hazánkban, addig viszont egy ilyen karakter finoman szólva is az erős túlzás - persze a Beállás nem dokumentumregény, de emellett még így sem tudok elmenni említés nélkül.

Mindezekkel együtt is zenészeknek, zenerajongóknak és bárkinek, aki szeret könnyed, pörgős, jól megírt és kifejezetten vicces regényeket olvasni, a Beállást a legjobb szívvel ajánlom.

nyomtat

További írások a rovatból

Kirándulás a kintből a bentbe az Arcus Temporum Fesztiválon
Donizetti: Rita - A hagyományteremtő vacsoraopera

Más művészeti ágakról

gyerek

Életrevaló Képeink
Kiállítás a hátrányos helyzetű gyerekek önkifejezésének fejlesztése céljából
Goda Krisztina: BÚÉK
gyerek

Villu szerint a világ – egy „no problem novel” Villu szerint a világ – egy „no problem novel”
Anti Saar: Így mennek nálunk a dolgok. Cser Kiadó, 2018.
irodalom

Paródiaíró, költő, publicista? Avagy ne címkézzük Karinthyt Paródiaíró, költő, publicista? Avagy ne címkézzük Karinthyt
Balogh Gergő Karinthy nyelvet ölt című kötetének budapesti bemutatója


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés