Nehéz ügy klasszikusok női felállásra átírt verzióról bármit is állítani. Van egy igen jelentős közönségréteg, mely már az alapgondolatot is szentségtörésnek tartja, ennélfogva nettó elutasítással fogadja az ötletet, s vajmi kevéssé érdekli, hogy az elkészült alkotás esetleg bír-e önjogán bármilyen esztétikai értékkel. Az új Szellemirtók bemutatását soha nem látott felháborodás övezte: a női szereplőket mint kizárólag a férfi főhősnek szekundáló, névtelen, ám dögös „eye-candy” karaktert elképzelő, látens nőgyűlölet megdöbbentő fellobbanásának lehettünk tanúi. A filmgyár azonban futószalagon ontja az újabb és újabb, szigorú szabályok és kipróbált sémák mentén levezényelt kasszasiker-várományosokat, úgyhogy nem kellett sok idő, hogy a kortárs heist filmek alaptételének számító Ocean’s Eleven is bekerüljön az algoritmusba, amely átszereli a tartópilléreket a női nem tagjaira, lehetőleg oly módon, hogy a sikerfaktor intakt maradjon.

Annak érdekében, hogy az új film címében is egyértelműen utalhasson a lassan klasszikussá avanzsáló elődre, Danny Oceannek egy kishúgot kreál. Ha már a névadásban sem rugaszkodik messze a férfi elődtől, Debbie-t (Sandra Bullock) ugyanabba a kiindulóhelyzetbe állítja, amelybe a klasszikus első részben a nagytestvért, feltételes szabadlábra helyezése első napján a ravasz és csodaszép Debbie visszatér a régi életéhez: kisstílű lopásokkal biztosítja a börtönnel elvesztett státuszát, majd felveszi a kapcsolatot jobbkezével, Lou-val (Cate Blanchett), hogy megcsinálja az évszázad „buliját”. Ezen a ponton mindenképpen értékelnünk kell az innovatív ötletet, mely elszakad a Soderbergh-széria Szent Grálként dédelgetett kaszinóitól, s egyenesen a kortárs popkultúra és sztárkultusz fellegvárába, a New York-i Met évente megrendezett gálájára repít bennünket, hogy egy csillagászati értékű Cartier nyakék lenyúlásával párhuzamosan, az előzményfilmekben megszokott módon, a személyes bosszút is beteljesítse.

Az Ocean’s-filmekben kötelező módon ezúttal is nagy hangsúlyt fektettek a megfelelő sztárgárda összeállítására, így került bele a „nagy nyolcasba” Bullock és Blanchett mellé Rihanna, Helena Bonham Carter, Mindy Kaling, Awkwafina, Sarah Paulson és Anne Hathaway. A már-már kínosan különböző női karaktereket ugyan laza mozdulattal skiccelték fel a vászonra, a jól megválasztott színésznők rutinjának köszönhetően a sematikus figurákba is jutott némi árnyalat, ami legalább annyira hihetővé tette őket, hogy minimálisan működni tudjanak a sztoriban. Sokféle nőtípus, s ennek megfelelően megannyi különféle élethelyzet és motiváció vonul fel előttünk Tammy karrierjében parkolópályára tett anyakarakterétől Lou kisstílű, de vagány, bőrdzsekis szélhámosáig, Nine Ball laza hackeréig, sőt a mindenki által buta libának tartott, s ezt okosan kiaknázó sztárszínésznő Daphne Klugerig. 

Ezeket a nagyon különböző nőket egyetlen dolog fogja össze elemi erővel: mindannyian a kezükbe veszik a saját sorsukat, egytől egyig aktív, a boldogulásukért tenni akaró hősök. Innentől viszont minden működik az Ocean’s-filmek által kiépített, üzembiztos mederben: az igazi truváj a fifikás trükkben elrejtett másik trükk, amelyről még a beépített emberek közül sem tud mindenki, viszont szándék szerint meglepi és lenyűgözi a nézőt, dacára a logikai szempontból lépten-nyomon kisikló történetnek.

A sablonos forgatókönyvért már csak a humor kárpótolhatna, érezhető az erős izzadtságszag ezen a téren, a korábbi Ocean’s-filmek viszonylag jól sikerült egysorosait viszont csak csekély mértékben sikerült átmenteni. Jár a plusz pont James Corden amerikai komikus szerepeltetéséért, aki nyúlfarknyi szerepében mint nagy értékű biztosításokkal foglalkozó nyomozó meglepően nagyot emel a film humorszázalékán. A másik nagy meglepetés egyébként maga Rihanna, akinek sem a szerepe nem rugaszkodott el az ócska sablonoktól, sem kivételes színészi képességeiről nem tett korábban tanúbizonyságot, ám most nem csupán állta a sarat A-listás kolléganői között, sőt, helyett, de érthetetlen módon frissebb, ütősebb és szórakoztatóbb volt, mint a kortárs internetsztár Awkwafina, akitől határozottan többet reméltünk. 

Értékeljük a szándékot, hogy Hollywood szeretné felmutatni: a nők is lehetnek önmagukban izgalmas, érdeklődésre számot tartó, árnyalt, esendő, sőt, akár szélhámos karakterek – még akkor is, ha jól tudjuk, mindez nem szól másról, mint arról, hogy nem szeretnének lemaradni a világszerte robogó női öntudat vonatról. Kár azonban minden olyan filmre kritikátlanul „feminizmust” kiáltani, amely XX-kromoszómájú szereplőkkel játszatja el a maga konzervsztoriját. Az Ocean’s 8 esetében legalábbis a legnagyobb jóindulattal sem állíthatunk ennél többet.

Ocean's 8 – Az évszázad átverése (Ocean's 8), magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 90 perc, 2018. Rendező: Gary Ross. Forgatókönyv: Gary Ross. Operatőr: Eigil Bryld. Producer: George Clooney, Steven Soderbergh. Színészek: Sandra Bullock, Cate Blanchett, Helena Bonham Carter, Anne Hathaway, Rihanna, Mindy Kaling, Sarah Paulson, Awkwafina, Katie Holmes. Bemutató: 2018. június 21. Forgalmazza az InterCom. Képek forrása: InterCom. Korhatár: Tizenkét éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott!