bezár
 

gyerek

2018. 07. 17.
A cserebogár elrepült
Elhunyt Christine Nöstlinger
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A cserebogár elrepült Tisztán emlékszem Konzerv Konrád arcára, ahogy kibújt a konzervdobozból és az arcomba bámult, pontosan azzal a mit sem értő arckifejezéssel, amivel én magam bámultam a „Maikäfer, flieg!” után a moziszékbe dermedve. Meg ahogy most vasárnap este. Elhunyt Christine Nöstlinger, Németh Eszter emlékezik.

Elment valaki, aki úgy volt fontos, hogy csak messziről láttam egyszer, mégis minden egyes leírt szavamnál gúnyos, kölykös mosolyfélére húzott szájszéllel néz rám. Onnan, ahonnan Astrid és Éva (Astrid Lindgren és Janikovszky Éva - a szerk.) ugyanezzel az arckifejezéssel. Kortársak is voltak ők hárman. Tisztelői is voltak egymásnak ők hárman. Azt hiszem, ismerték is egymás személyesen. Ők, hárman.

Astrid és Christine biztosan. Ott a naplójuk a polcomon. Telefonáltak is sokat egymással. Christine volt az első, aki megkapta az Astridról elnevezett legmagasabb gyerekirodalmi kitüntetést. (2003, Astrid Lindgren-díj). 

De majd húsz évvel korábban (1984) már Andersen-díjas.

Azt hiszem, a legmagasabb tisztelet jele, hogy csak két héttel a halála után, a temetés után közölték a hírt. Békében ment el, felhajtás nélkül, ahogy szerette. Ahogy élt, ahogy írt.

Ott áll a naplója Astridé mellett a polcon. Sokszor leveszem.

Sokan leveszik, sokszor. Személyes barátunk lett, a tartása, a bátorsága erőt adott.

Generációk nőttek fel és fognak ezután is felnőni vele. Életében vált klasszikussá...

És efféle banális dolgok nem sokat érdekelték. Nincs kedvem felsorolni a könyveit és a díjait.

Visszaemlékezések

Olvastam, olvasom a naplóját, mindig is olyan volt, mintha Astrid naplójának a folytatása lenne. Mindig is olyan volt, mintha ők ketten egyek lennének. Számomra sosem volt egyik a másik nélkül. Ha Pippire gondolok, akkor a Tűzvörös Friderike is eszembe jut. Nincs bátor, vagány gyerekkönyv kettejük nélkül.

És remélem, nem lesz 2019-től év Nöstlinger-díj nélkül.

„Csak a teste.” – áll egy egri síron. Állhatna egy bécsin is.

Velem, velünk maradsz, Christine.

Nem marad vagány hősök nélkül a következő nemzedék sem, ígérem.

Köszönjük!

Isten veled, találkozunk még!

Christine Nöstlinger Wikipédia oldala.
Az egyik utolsó interjú vele, fotó Katarina Šoškić

Címlapfotó:imago/epd

Négyzetes fotó a leadben: Katarina Šoškić, vice.com

nyomtat

További írások a rovatból

Csapody Kinga adventi mesekönyvről, régi-új kedvencekről és nagy meglepetésekről
Illés Andrea kamaszkori szerelemről, Ferenc pápa könyvéről és rajzolófalról
gyerek

Karácsonyi leányálom Karácsonyi leányálom
Hallström: A diótörő és a négy birodalom

Más művészeti ágakról

színház

A színtelen és szívtelen Don Juan A színtelen és szívtelen Don Juan
Ödön von Horváth darabja a Jurányi Házban
A zenészgörcs, avagy fokális disztónia kezelése
irodalom

huszonegyedik #1 huszonegyedik #1
Mire jó a történetmondás? Katasztrófafilmek, iPhuck és az irodalom
art&design

Kelet kávézó, hétfő este Kelet kávézó, hétfő este
Kurátori tevékenység: elmélet és gyakorlat határán?


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés