A balatonföldvári löszfalon fekvő étkezde idén harmadszor ad otthont a Szöveghullám turné utolsó állomásának. Ide pontosan érkezett a FISZ csapata, amely – mint André bevallja – az előző napi szárszói buliról is csak azért késett, mert Kolozsvárról indultak, és nem számoltak a sűrű forgalommal. A vakondtúrás már e messzi települést idézi meg, és a Szép város Kolozsvár ellentétpárjaként arról beszél, hogy „hó helyett hullanak a házakról a régi homlokzatok” és az alkoholisták éjszakánként „háromkor lesegítik Mátyást a lováról / és elviszik a templom mellé vizelni”.

Távozáskor André udvariasan felhívja a figyelmet Horváth Veronika „konferátor-költőnőre”, aki Górász Péterrel együtt vezényli a programot. Horváth cserébe azonosítja az elhangzott műveket rejtő kiadványt, a szótagadót, majd a szintén kolozsvári, még kötet előtti György Alidát invitálja a színpad-székre. György egy novellával (Madárijesztő) készült, a helyi dolmányos varjak pedig az első mondattól („Mama napok óta csak a varjakról beszélt.”) az utolsóig bele-belekárognak groteszk szárnyas Krisztussá váló fajtársuk történetébe. Miközben hallgatjuk, hogy Tata – afféle erdélyi Matula bácsi – hogyan szegezi fára a többiek elriasztására szánt egyedet, örülhetünk, hogy e madarak bár roppant intelligensek, mindezt nem érthetik.

Az aláfestésért felelős Seldon a természetes kórus mellett rövid ideig elnyomva érezhette magát, de a György Alidát váltó Horváth Benji zenével együtt élő produkciója visszaadja létjogosultságát. A szerző, ”akinek irodalmi performanszaitól lüktet a kultúra határon innen és túl”, marketingből sem utolsó. Rögtön kiegészíti Górászt, aki csak a Beatcore-t említi, holott a legfrissebb kötete, A Dicsőséges Európa szintén megvásárolható a helyszínen. Mellette további FISZ-könyvek sorakoznak a narancssárga strandkendőn.

Horváth a Messiás témájával még a Madárijesztőre is rímelő Amit a gyomorral kezd („a hangoskodó megváltóknak / mindig hátsó szándékai vannak”). Érdekes, hogy a keresztrefeszítés motívuma a később fellépőknél is kísértetiesen gyakran kerül elő. Szavalva, slammeresen, énekléssel (Fall Through) tarkítva nyomja, minderre Seldon is rátesz egy lapáttal, amikor éppen a Sonic Reducer szexualitással átfűtött sorai alatt gyújt rá. „Na látod, ezeket hívjuk hegyeknek”, mutat a tájra a  költő a Trainy days közben (a poént a közönség is értékeli), majd elköszön ő is. („Az a feles jól ott hagyott Volt egy álmom / tegnap éjjel a pályaudvaron Ma bejelölt Facebookon / Tegnap éjjel Holnapra már / Itt se vagyok / Begyulladok / Az alkonyatban hátrafelé járok / Elmém sötét kertjeiben / Majdnem-híresen / a pályaudvaron”)

Az Ópia írója, Kali Ágnes szép naplementét kíván, utalva arra, hogy mögötte már egy másik műsor zajlik. Olyan drámai darabokat mutat be, mint a Möbius, Földszint („Enyhíts a körülményeken: / adj nevet a pincébe, a savanyúságok mellé kölykező / kóbor macskáknak.”), Vágyidomítás vagy a Beszűkül („valahol nagyon messze gyönyörű barna lovak nyelik a havat / valahol nagyon messze a fiúkat keresztre feszítik”), de oldja a hangulatot felszabadult, büszke mosolya, amellyel elhagyja a „színpadot”. Érkezik a filozofikus humorral megáldott Szabó R. Ádám, aki azt a részletet olvassa a Rozsé kalandjaiból, amelyben hőse a láthatatlanná válás gondolatával játszik. Nem véletlen, hogy éppen egy pillanattal azelőtt ugrik be nekem a Galaxis útikalauz stopposoknak repüléselmélete, hogy azt az elbeszélő is szóba hozza.

Az estet és a Szöveghullámot a „turnébusz alapítója”, Szőllőssy Balázs zárja, aki a tudatos politoxikomán után a Viszlát és kösszel szintén a Galaxis útikalauzra utal. De jóval sötétebb tónusban, hiszen olyasmikért „ad hálát”, mint a „hullaszag”, az "eldugott ívekben, hajlatokban megbúvó döglött rovarok végtagjai”, a hatvan fős vonatkupék légkondi nélkül”, a „megégetett sejtek”.

A nap a búcsúhoz igazodva, bár még nem megy le teljesen, eltűnik a felhők mögött. A rendezvényen visszatérő A Kilátó presszóban című verset Szőllőssy az „újszülött” André Ferenc kedvéért olvassa fel, az utolsó pedig az Én és a harminc csatorna lenne részéről, de ekkor a műsorvezetők meglepetést jelentenek be. Az Irodalom és tengerszem I.  részletét Górász Péter rappeli el mókásan, a jelenlévők pedig bizonyára nem bánják, hogy mindezt – André szavaival – „kénytelenek voltak meghallgatni, miközben vacsoráznak”.

Fotó: FISZ