Utólagos normakontrollra küldte az Alkotmánybírósághoz 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémiát létrehozó törvényt az alapvető jogok biztosa, és 2014 májusában született határozat a tárgyban. Ebben a határozatban az AB kimondja: „a köztestületi formában működő MMA-nak az Alaptörvény értékrendjét meg nem sértve, a művészeti alkotás szabadságát, sokszínűségét, irányzatait, áramlatait egyaránt védelemben kell részesítenie. Ezt a követelményt a törvényhozónak is – mind az MMA tagsági összetételére, mind pedig a tevékenységére vonatkozó szabályok kialakítása során – tiszteletben kell tartania, maga a köztestület pedig szervezeti felépítése és működése során a művészeti tevékenyég pluralizmusát kell hogy tükrözze, illetve elősegítse” (16). A (17) bekezdés szerint pedig az „alaptörvényi szintre emelt köztestület ezeknek a szabadságjogoknak a kiteljesítését hivatott szolgálni, és közfeladatainak gyakorlása során – az állam művészeti kérdésekben tanúsítandó semlegességének követelményét szem előtt tartva – éppen a művészeti élet pluralitását, sokszínűségét kell elősegítenie.”

Érdemes ezt a határozatot részleteiben tovább ízlelgetni: „a művészeti alkotás szabadságát, sokszínűségét, irányzatait, áramlatait egyaránt védelemben kell részesítenie”, „szolgálni”, „a művészeti élet pluralitását, sokszínűségét kell elősegítenie”. Szolgálni, védelemben részesíteni és elősegíteni.

Az MMA nem babbal gurigázik, köztestületként a 2026-os költségvetése 13.993 Mrd Ft, azaz csaknem 14 milliárd forint (ennél várhatóan kicsit lesz csak több az idei teljes NKA-keret). Eközben más, nem állami, azaz civil művészeti szervezetek tömege került kifejezetten súlyos anyagi helyzetbe. Kíváncsi lettem, hogy miképp részesítette védelemben a művészeti élet pluralitását, hogyan segítette elő a sokszínűséget a köztestület.

A Pesti Vigadó – fotó: vigado.hu

Én elsősorban az irodalmi életet követem nyomon, most is az MMA Irodalmi Tagozatának tagságát, valamint az irodalommal kapcsolatos kuratóriumi munkáját tekintettem át. Előljáróban el kell mondani, hogy az írótársadalmat hagyományosan két szervezethez, a Magyar Írószövetséghez vagy a Szépírók Társaságához szokták sorolni, előbbiről sok szó esik még e cikkben, utóbbiról csak annyit, hogy olyan nevek tudhatták magukat a Szépírók Társasága tagjai között, mint Esterházy Péter, Kertész Imre, Nádas Péter, Petri György, valamint jelenleg Bodor Ádám, Gergely Ágnes, Kornis Mihály, Ladik Katalin, Marék Veronika, Takács Zsuzsa vagy Visky András. Nem minősítem ezzel az Írószövetséget, de jelzem, hogy a Szépírók esetében nem éppen gittegyletről van szó.

Mindent és semmit

Az MMA nem csak a mindenkori saját költségvetésével (2026-ban 13.993 milliárd forinttal) képes befolyásolni a művészeti életet, hiszen közpénzből felújított vagy jó állapotban megkapott ingatlanjaival is jelen van: ilyen a Műcsarnok, a Pesti Vigadó, a Hild-villa, a volt BM-kórház ingatlanegyüttese – benne a Walter Rózsi-villa, a volt Grünwald- és Herczel-szanatóriumok és további épületek –, vagy éppen a volt MÚOSZ-székház az Andrássyn. Emellett kurátorokat is delegál az irodalmi civil szervezetek és irodalmi kiadók működését segítő különböző művészetfinanszírozó testületekbe: cikkemben, az irodalmi életet tekintve, a Nemzeti Kulturális Alapot emelem ki. Az NKA kuratóriumai többségi döntéseket hoznak, az MMA a kurátorok számának egyharmadát delegálhatja, amire az NKA-törvény Balog Zoltán miniszter által 2015-ben benyújtott módosítása után nyílt lehetőség, módosítása most sem ördögtől való volna. (De már a 2011. végi NKA-átalakításoknál ehhez hasonló helyzetet alakított az akkori alelnök, L. Simon László.)

A Műcsarnok – fotó: mucsarnok.hu

Mivel a minisztérium is delegál, előfordult két alkalommal is, hogy az MMA irodalmi szakkollégiumokat érintő kurátorai az 50%-ot is elérték. Volt olyan szakkollégium, melyben 8-ból 4 MMA-tag volt (Vári Fábián László, Gróh Gáspár, Prof. Dr. Jánosi Zoltán és Takaró Mihály), és előtte ugyanez pepitában (Dr. Bertha Zoltán, Dr. Falusi Márton, Dr. Iancu Laura és Orbán János Dénes). 

Azaz megvalósíthatták volna az AB-határozatban foglaltakat: „a művészeti élet pluralitását, sokszínűségét kell elősegítenie”, „a művészeti alkotás szabadságát, sokszínűségét, irányzatait, áramlatait egyaránt védelemben kell részesítenie”. Hiszen NKA-ösztöndíjakról, folyóirat-támogatásokról, könyvkiadói támogatásokról, rendezvénytámogatásokról döntöttek éveken keresztül – volt kuratórium, ahol mellettük elfért Erős Kinga, az Írószövetség elnöke is. (Az MMA a közmédiára kis kihatással van – jó cél volna, hogy a jó művészet ott is megjelenjen –, nem véletlen, hogy Erős Kinga feltűnik a Közszolgálati Tanácsban is, az MMA közvetlen delegáltja, Győrffy Ákos mellett.)

A Walter Rózsi villa – fotó: Kovács Dániel

Sajnos az NKA-ban az MMA kurátorai nem a művészeti élet pluralitását segítették elő, hanem például azt, hogy az NKA-tól az utóbbi 5 évben a Magyar Írószövetség mintegy 12-szer több forráshoz jusson, mint a Szépírók Társasága (203.700.000 vs 16.500.000 Ft, azaz több mint kétszázmillió viszonyul a tizenhatmillióhoz).

A kurátorok tehát úgy tettek, mintha a sajátjukkal szórakoztak volna, holott közpénzről volt szó, és mindezt úgy tették, hogy előtte az Alkotmánybíróság határozatban kötelezte az MMA-t az egyenlő esélyek megteremtésére.

A fenti tények azt támasztják alá, hogy

igaza volt Bodor Ádámnak, amikor úgy látta: „az elmúlt évtized kulturális politikája mély sebeket ejtett az egész kulturális életen. Az elmúlt évtizedben a magyar szellemi élet majd egész területén méltánytalan állapotok uralkodtak, a művészi autonómia fogalma kiüresedett, a magyar kultúra felét kivéreztették, elvonták a forrásokat a Széchenyi Akadémiától, a Szépírók Társaságától és sok más irodalmi, művészeti szerveződéstől. A kultúrát illetően botrányosan megalázó állapottal szembesültünk, amelyre nem tudok példát a háború utáni Európában”.

A tagsági összetétel vizsgálata: nemek és szervezetek

A tagok listája azért érdekes, mert minden levelező tag 353.900, minden rendes tag pedig 455.000 forintot kap havonta, az AB-határozat szerint tehát a sokszínű, plurális tagság lenne az ideális. (Emellett a 65 éven felüliek művészjáradékot kaphatnak, ami havi rendszerességgel érkező, élethosszig nyújtott juttatás, amit kérelem alapján, hatósági eljárásban állapít meg és folyósít az MMA Titkársága, nem csak levelező vagy rendes tagoknak.) 

A Hild villa – fotó: oroksegnapok.hu

Az Irodalmi Tagozat jelenleg 37 főt számlál. Köztük 5 nő és 32 férfi található. Itt a pluralitásnak nem találni nyomát. Csak néhány megkérdőjelezhetetlenül hiányzó nőt említek, ABC-sorrendben: Gergely Ágnes, Ladik Katalin, Marék Veronika, Rakovszky Zsuzsa, Takács Zsuzsa – nos, az ő esetükben inkább tudom megtapasztalni a törvényben meghatározott kritériumokat: „a magyar művészeti életben kimagasló szellemi vagy alkotói teljesítményt felmutató művész”. (Férfiúról most nem szól nékem a múzsa.)

Megnéztem az egyes tagok szervezeti hovatartozását. A 37 tag négy kivételével mind az Írószövetségnek is tagja. Ezzel szemben ugyanitt mindösszesen 4 fő tag a Szépírók Társaságában. Pluralitásnak itt sincs nyoma. 

Az MMA-törvény szerint a taggá válás feltétele a következő: „Rendes taggá választható a magyar művészeti életben kimagasló szellemi vagy alkotói teljesítményt felmutató művész. A kimagasló szellemi vagy alkotói teljesítménynek minősül az adott művészeti ágban való széles körű társadalmi ismertség”.

Megvizsgáltam azt is, vajon a 2014-es AB-határozat után javult-e a helyzet. 2015-től kezdve az irodalmi tagozat tíz főt vett fel, köztük egyetlen nő sincs, azaz a pluralitás itt nem változott. A tízből nyolc a Magyar Írószövetségben is tag. Pluralitásnak itt sincs igazán nyoma. Viszont megtalálható köztük az Írószövetség akkori elnöke, Szentmártoni János (későbbi helyettes államtitkár), L. Simon László egykori államtitkár, valamint a közpénzek szakértője, Orbán János Dénes. (A kimagasló alkotói teljesítményt nem minősíteném esetükben.)

A Magyar Írószövetség székháza – fotó: MTI/Mónus Márton

Megtalálható tehát az MMA-ban a Magyar Írószövetség volt elnöke (Szentmártoni János), volt titkára (L. Simon László), több jelenlegi elnökségi (L. Simon László, Nagy Koppány Zsolt, Szentmártoni János), valamint választmányi tagja (Győrffy Ákos, Iancu Laura, L. Simon László, Lövétei Lázár László, Mezey Katalin, Nagy Koppány Zsolt, Orbán János Dénes, Száraz Miklós György, Szentmártoni János, Szörényi László, Temesi Ferenc). 

Az MMA-székház az Andrássyn – fotó: Jámbor Ivett, pestbuda.hu

Ha mindezeket összeadom, akkor a szervezeti összefonódás az MMA és a Magyar Írószövetség közt nagyon szoros, a Szépírók Társaságával pedig szinte nem létezik. Az MMA Irodalmi Tagozata leginkább a Magyar Írószövetség pénzügyi elitklubjának tekinthető, ami nem felel meg az „egyenlő esélyek” és a „pluralizmus” alkotmánybírósági határozata követelményeinek.

Lehet változtatni a fentieken, ha van rá szándék, egüttműködve például a Szépírók Társaságával: az írószövetségi tagok mellé ugyanolyan arányban szépírók is kerülhetnének. Ekkor történhetne meg, „hogy gyöngeségeinken felülemelkedve ez az áldatlan állapot megváltozik” – ahogy Krasznahorkai László írta nemrég.

Ám az „áldatlan állapot” megváltoztatása másképp is történhet. Az ingatlanokat, intézményeket visszakapja az állam (múzeumokat egyébként is működtet); a funkciókat elosztja a megfelelő szervezetek közt, és átgondolja az egyébként is felülvizsgálatra szoruló ösztöndíjakat, művészjáradékokat, akadémiai juttatásokat, melyeket egy, a „művészeti élet pluralitását, sokszínűségét” elősegítő szervezet oszt ki.

A Szépírók Társasága székháza – mivel ilyen nincs, elég egy fekete téglalapot mutatni