Amennyire rajongtunk tavaly a Cocóért a családi műfajban egészen szokatlan bátorságáért, invenciózus voltáért és nem utolsósorban szerethetőségéért, most annyira bizonyosak vagyunk benne, hogy egy mívesen kivitelezett biztonsági játékot kaptunk. A Diótörő-történetet Csajkovszkij balettje tette a kollektív tudattalan elidegeníthetetlen részévé és a karácsonyi ünnepkör kötelező programjává. E. T. A. Hoffmann történetének – és az azt színpadra állító Csajkovszkij-balettnek – csak a fő elemei maradtak meg a Disney élőszereplős szuperprodukciójában: a főszereplők, úgy mint Clara, a Diótörő, Egérfül és Drosselmeyer ismerősek lehetnek a számunkra, no meg a karácsony varázslatos pillanata, amely ha csak egy éjszakára is, a fantázia teremtményeivel tölti meg hétköznapi világunkat, s átjárást enged a mesék birodalmába.

Clara karácsony éjszakáján keresztapjától kapott ajándéka után kutatva egy különös mesevilágba kerül, ahol azonban már mindenki jól ismeri őt, hiszen ennek a varázslatos birodalomnak Clara elhunyt édesanyja volt egykor a királynője. Oldalán a Philip nevű diótörő-katonával elindul felfedezni ezt a különös világot, megismeri a birodalmak vezetőit, s egyből egy nagyszabású konfliktus közepében találja magát a száműzetésben élő Rőtanyóval szemben – aki mellett az Egérkirály csupán a másodhegedűs szerepét játssza. Mindenki Clarától várja a megoldást, akinek azonban ifjú kamaszlány lévén még a saját identitása is ingatag lábakon áll.

Az egy-egy taktusra felemlegetett Csajkovszkij-dallamok mégis csupán a háttérben színezik a filmet ismerősre, miközben – nem véletlen a címadás sem – a történet új fordulatokat vesz. Noha az eredeti anyag rémálomszerű pillanatoktól és – ha az Egérkirály és a Diótörő párharcát is számba vesszük –, izgalmas akcióktól sem mentes, ebben a filmben a színes-szélesvásznú, rendkívül gyors ütemben váltakozó különféle ingerekkel dúsított kortárs tömegfilmes műfaj esztétikája mutatkozik a legfontosabb szervezőelvnek. Már az első pillanattól a szemünk láttára megelevenedő, képeslapszerű, korabeli London lehengerlő CGI-mutatványaival akarnak a székbe szögezni, mindez pedig nyilvánvalóan tovább fokozódik a mesék birodalmába való átlépéssel, annak ellenére, hogy a feltaláló Drosselmeyer ízig-vérig steampunk kastélya is egészen elrugaszkodik a valóságtól.

Egy mindenféle elképzelhető cukorkaszínnel megrajzolt, különös mesevilágban járunk, ötletes és káprázatos jelmezekben tobzódhatunk, számos erős és határozott – sőt, ambivalens megítélésű – női karakterrel népesül be a A diótörő és a négy birodalom meséje, amely azonban nem lép túl a hagyományos Disney-esztétika jól ismert romantikus hercegnő-központúságán. Sok látvány és minimális történet jellemzi ezt a Mackenzie Foy (Alkonyat – Hajnalhasadás, Démonok között) főszereplésével és számos nagy nevű sztár szekundálásával (Helen Mirren, Keira Knightley, Morgan Freeman) előadott karácsonyi fantáziát.

A diótörő és a négy birodalom

színes, magyarul beszélő amerikai családi kalandfilm, 2018

Rendező: Lasse Hallström, Joe Johnston

Forgatókönyv: Ashleigh Powell

Operatőr: Linus Sandgren

Producer: Larry J. Franco

Szereplők: Mackenzie Foy, Morgan Freeman, Keira Knightley, Helen Mirren, Richard E. Grant

Bemutató: 2018. november 22.

Forgalmazza a Fórum Hungary.