bezár
 

gyerek

2018. 12. 03.
Remix, creepy és nosztalgiafaktor
Gyerekirodalmi konferencia 2018. november 24.
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
November 23-án és 24-én rendezték meg a Deák17 Galériában és a MOME Auditóriumában A Gyerekirodalom nagykorúsítása című konferenciát a MISZJE szervezésében.  A második nap előadásai az illusztráció témaköréhez kapcsolódtak.

Varga Emőke A vizualitás új platformjai című előadásában a kortárs magyar gyerekkönyv-illusztráció jellegzetességeit mutatta be. A jelenlegi, posztmodern kor jellegzetessége, hogy a kulturális szférák hierarchiája megszűnik, ezáltal keveredik egymással a magas- és a popművészet. Pillanatnyilag a remixeltség állapotában vagyunk, amit úgy képzelhetjük el, mint egy nagy kohót, melyben különféle vizuális műfajok egymással keveredve olyan megújult műfajokat hoznak létre, amelyeket korábban önazonosnak gondoltunk. A kortárs illusztrátorok gyakran jelenítenek meg "szétszerelt" észleleteket, például a hangi elemeket vizuális eszközökkel mutatják be. Megjelenhet még a „filmes” tér-idő szerkesztés, például ha az illusztráción ugyanannak a folyamatnak különböző stádiumai bukkannak fel. Ilyenkor lehetőség adódik az érzelmek kinagyítására a testarányok eltolódásával, ebben az esetben az arcot szűk secondban, míg a többi képelemet kistotálban látjuk. Hangsúlyozta, hogy a mai, mozgókép-orientált kultúrában azért fontos minőségi illusztrációkkal megismertetni az olvasókat, mert ha filmként próbálnánk értelmezni az állóképet, akkor óhatatlanul is a kommersz lenne a mérvadó. Ezért fontos a remixeltség és a technologizáltság lehetőségeinek a feltérképezése az oktatásban és a kutatásokban.

Varga Emőke

Révész Emese a Szörnyek, rémek, creepy a kortárs gyermekkönyv-illusztrációban címmel tartott művészettörténeti áttekintést a furcsa lényeken keresztül. Elmondása szerint azért látunk valamit rútnak, mert az a szépséggel szemben tűnik rémesnek, aránytalannak és diszharmonikusnak. Három csoportra bontja a szörnyeket: félelmetesekre, különösökre és viccesekre. Ezek a szörnyek szembesítik az olvasót a félelmeikkel, ezáltal segítik a felismerést és feldolgozást. A humoros lények inkább a mássággal szembesítik az olvasót. A műfaj megkerülhetetlen darabja Maurice Sendak: Ahol a vadak várnak című meséje, ami az emberi képzelet szörnyteremtő képességére helyezi a hangsúlyt. A továbbiakban Révész típusokat mutatott be (rengeteg művészettörténeti alkotásra utalva) mint például a hibridek: az emberarccal rendelkező szörnyszerű lények, vagy az állatfejű emberek. Alaptípusnak számítanak a sárkányok, amik a nyugati kultúrkörben inkább őrző, védelmező szerepet kapnak, de a megszelídítésük is gyakori motívum. Érdekes jelenség az alaktalan és arctalan szörny típusa, amely főleg a sötétség és a szorongás metaforájaként szokott megjelenni. Aztán ott van az interneten terjedő rém, például Slenderman, aki nem könyvekben és illusztrációkban létezik, hanem a világhálón terjedő mémekben és a köztudatban. Szóba került Lakatos István Lencsilány című antimeséje is, amely kapcsán Révész elmondta, hogy egy gyerek számára a megfelelően kezelt happy end nélküli mese is lehet katartikus és tanulságos.

Révész Emese

Az ifjúsági képregény hazai és Egyesült Államokbeli helyzetéről tartott előadást Szép Eszter. Először is a nosztalgiafaktorról beszélt, ami egyrészt életben tartja a mai képregényes piacot, másrészt felértékeli a régi kommersz vacakot. A műfaj eredendően a szórakoztatást szolgálta, emiatt negatív a megítélése, mivel sokan az alacsony irodalomhoz sorolják. Emellett a játékiparral is szoros kapcsolatban van, ugyanis a képregényszereplőkről készült figurák jelentős eszmei értékkel bírnak a rajongók számára. Ám amikor a képregények elkezdtek komoly és súlyos témákkal foglalkozni, mint a holokauszt, a diktatúrák vagy a szexualitás, akkor a kritikusok is elkezdték komolyan venni őket. Az igazán jó graphic novelnél a kép nem mankó, hanem önállóan is képes megállni a helyét. Mára már elterjedt az a vélemény, hogy a gyerekekkel azért érdemes képregényt olvastatni, mert később át lehet irányítani a könyvek felé a figyelmét. Szép egy ennél is előremutatóbb gondolattal zárta előadását, szerinte a képregények is képesek témájuk révén bekerülni a magas irodalomba, ezért az is örvendetes, ha egy gyerek a képregény-olvasást szereti meg.  

Fotók: Vörös Szilárd

nyomtat

További írások a rovatból

Illés Andrea kamaszkori szerelemről, Ferenc pápa könyvéről és rajzolófalról
gyerek

Karácsonyi leányálom Karácsonyi leányálom
Hallström: A diótörő és a négy birodalom
Rofusz Kinga Otthon című könyvéről és a könyvhöz kapcsolódó kiállításról

Más művészeti ágakról

Reisz Gábor: Rossz versek
irodalom

Mai szövegvalóságom - hiteles vagy realista? Mai szövegvalóságom - hiteles vagy realista?
A kortárs próza újabb fejleményei konferencia 2. napja
irodalom

Paródiaíró, költő, publicista? Avagy ne címkézzük Karinthyt Paródiaíró, költő, publicista? Avagy ne címkézzük Karinthyt
Balogh Gergő Karinthy nyelvet ölt című kötetének budapesti bemutatója


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés