bezár
 

film

2018. 12. 11.
Itthon is teljesen idegenek
Goda Krisztina: BÚÉK
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Még csak két évvel ezelőtt jött ki Paolo Genovese remek filmje, a Teljesen idegenek. Magyar feldolgozása, Goda Krisztina BÚÉK-ja látszólag felesleges remake-je, mégis közelebb hozza a magyar nézőkhöz a súlyos titkokról és hazugságokról szóló drámai vígjátékot.

Filmtörténeti hagyományunk predesztinál minket arra, hogy vígjátékos nemzetként tekintsünk magunkra. Tény, hogy a magyar műfaji film nagyobb részt komédiákat, legfeljebb melodrámákat jelentett, a bűnügyi filmek csupán kísérletszinten léteztek, és talán csak a mai thrillerek, krimik, noirok fogják megtörni ezt a trendet. Mindenesetre a nézettségi adatok is azt sugallják, hogy a magyarok leginkább a vígjátékokra szeretnek beülni, és az olyan filmeknek van kultusza, mint a Meseautó, A tizedes meg a többiek, az Indul a bakterház, a Megdönteni Hajnal Tímeát vagy a Pappa pia. És sajnos elmondhatjuk, hogy sok az olyan kifejezetten alpári komédia, mint az utóbbi két sikerfilm, melyek meg sem próbálnak épkézláb történetet vagy karaktereket bemutatni, slágerzene és helyzetkomikum szervezi epizódokra széteső cselekményüket. Még szerencse, hogy időnként hozzányúlnak a magyar rendezők a társadalomkritikus szatíra vagy a manapság divatos dramedy műfajához is. Ez utóbb zsánerbe sorolható Goda Krisztina (Csak szex és más semmi, Kaméleon, Veszettek) legújabb drámai vígjátéka, a BÚÉK, mely amellett, hogy szórakoztató komédia, szomorú kórkép is a mindenkori középkorú generációról.

A BÚÉK bevallottan Paolo Genovese 2 évvel ezelőtt bemutatott, hatalmas sikert aratott filmjének, a Teljesen idegenek feldolgozása. Mivel friss alkotásról van szó, kevésbé tűnik indokoltnak a remake elkészítése, főleg, hogy Goda Krisztina és állandó írótársa, Divinyi Réka nem sokat változtattak az eredeti történeten. Jobbára időpontokban (nyár helyett év vége), a humor mennyiségében (a Teljesen idegenek inkább drámai, a BÚÉK inkább komikus) és a végkifejletben (Paolo Genovese pesszimistább mint Goda Krisztina) tér el a két mű a történet szintjén. Goda és Divinyi inkább a karaktereket próbálták sajátosan magyarrá formálni, ami sikerült is nekik.

Goda Krisztina: BÚÉK

Akár a Teljesen idegenekben, úgy a BÚÉK-ban is a harmincas, negyvenes korosztály, illetve a felső középosztály képviselteti magát. Egyfelől azért fontos ez, mert ezek az emberek már befutottak, bizonyítottak az életben, van családjuk, párjuk, túl vannak szakításokon, sokat megtapasztaltak, és viszonylagos anyagi biztonságban élnek, így nem vezethető le társadalmi problémákból vagy megélhetési gondjaikból a párkapcsolatuk válsága. Másfelől, ezzel szoros összefüggésben a középkorú főszereplők lassan megérkeznek az időskor kapujába, ez tipikus életközépi válságot, kapuzárási pánikot, vagyis a „még élni kéne”-érzést váltja ki belőlük.

A történet szerint az éppen válófélben levő pszichológus, Aliz meghívja régi barátait szilveszter estéjére saját lakásába. A kamaszlányáért és az egészségéért betegesen aggódó nő szívét barátja, a lányával jól kijövő nőgyógyász Kristóf akarja megrohamozni az év utolsó napján, így segít neki a vacsora elkészítésében. A vendégek lassan meg is érkeznek: az önelégült fotós, Márk és fiatal gyógypedagógus barátnője, hovatovább menyasszonya, Fanni, a menő séf, Gábor és felesége, a menő ügyvéd, Saci, valamint Aliz testvére, az ex-kémiatanár, Döme. A feszültség már az első találkozáskor felizzik a negyvenes férfiak és nők, valamint az ügyetlenkedő, Saci által flegmán „lebölcsészezett”, húszas évei végén járó Fanni között. Azonban a pokol igazán csak azután szabadul el, hogy Aliz kitalálja: az este folyamán mindenki ossza meg a társasággal a saját mobiltelefonján fogadott üzeneteket és hívásokat. Ahogy a Teljesen idegenekben, úgy a BÚÉK-ban is kiderülnek a párkapcsolatokat felrobbantó csinos kis hazugságok.

Goda Krisztina: BÚÉK

Goda Krisztina és Divinyi Réka szándékuk szerint szerették volna megtartani nemcsak az alapvázat, de a történet univerzalitását is (lásd ezt az interjút). Ugyanakkor mégis az a bizonyos magyar íz adja az egyediségét a BÚÉK-nak. Magyar íze pedig a karaktereknek van, akik miatt Goda Krisztina filmje nemcsak a Teljesen idegenekhez, hanem egy korábbi, mára méltatlan módon elfeledett magyar groteszk drámához, Szörény Rezső 1979-es BUÉK! című filmjéhez is köthető. A Kádár-korszakban sajnálatos módon perifériára szorult tehetséges Szörény filmjében ugyan nincsenek mobiltelefonok, de történetében és szellemiségében párdarabja az új BÚÉK-nak. A BUÉK!-ban is befutott, középkorú, felső középosztálybeli férfiak és nők a főszereplők, akik szilveszter napján kirúgnak a hámból, és együtt partiznak barátaikkal. Azonban a nagy bulik közepette kipattannak a szőnyeg alá sepert ellentétek nemcsak a párok tagjai, hanem a barátok között is. Jóllehet, Szörény Rezső filmjében még az volt az egyik legfőbb konfliktusforrás, hogy ki, kit, miért súgott be, és ki, miért lépett be a Pártba. Illetve a „miért” nagyon is nyilvánvaló: előrejutás a ranglétrán, ami miatt az egyén még barátait is képes elárulni, és ami egy életre besározta, beszürkítette az illetőt. A film végén a Bujtor István által játszott cinikus mérnök kiköpése az ablakon egy egész életforma, egy egész rendszer ellen irányul.

Goda Krisztina BUÉK-jában a munkahelyeket is ellenőrző Párt már nem létezik (vagy legalábbis nem jelenik meg a filmben a politika), az embereket egymás ellen fordító hatalmasságok és ideológiák viszont nagyon is jelen vannak. Saci egykori szeretője a jelenlegi főnöke, akivel a nő valószínűleg intim kapcsolatot folytat, mert férje, Gábor nem tud teljesíteni az ágyban. Persze erre a férfinak is megvan az oka, mivel felesége magasabb pozíciója és fizetése miatt kvázi kasztráltnak érzi magát. De sötét titok lapul Döme magánéletében, illetve mobiltelefonján is, mert mint kiderül, a tanárként dolgozó férfi lelépett az iskolából az ellenséges hangulat miatt.

Goda Krisztina: BÚÉK

A történet kulcsa persze a modern technika, és ebből fakad a BUÉK szatirikus-ironikus vonása, mely miatt több ez egy poénbombát robbantó, pezsgődugót pukkantó marhaságnál, avagy „az év vége legjobb vígjátékánál” (ezzel a szlogennel hirdette a marketing a filmet). A mobiltelefon az eszköz, amit az emberek mindig maguknál hordanak, és végső soron ez is ugyanúgy kötöttségekkel jár, illetve egy vagy több ideológiát is képvisel, akár Szörény Rezső művében a Párt és a munkahely. A mobil a mindenütt jelenlevősége miatt nagy kötelezettséget ró tulajdonosára. Az eszköz elvileg megkönnyítené az ember életét, hiszen ő maga is bármit és bárkit elérhet általa, ugyanakkor a munka és egyéb nemkívánatos dolgok beférkőznek magán- és szabadidejébe az okostelefonokon keresztül. Éppen úgy, ahogy az államszocializmus idején a pártideológia áthatotta a barátságokat, napjainkban a szuperkapitalista infotársadalmat reprezentáló mobiltelefon ideológiája („mindig elérhetőnek kell lenned”) tolakodik be még a szilveszteri bulira is. A BÚÉK szereplői cinikusan jegyzik meg, hogy úgyis csak lelketlen „Boldog új évet"-üzeneteket fognak kapni, ezért bátran felajánlják, hogy bárki belenézhet telefonjukba. Gábor pedig, akinek nyilván vaj van a füle mögött, kikel magából, hogy valami jó ivós, önfeledt játék vagy tánc helyett még szilveszterkor is az állandóan magukkal hurcolt eszközzel kell tölteniük az estét Aliz „hülye ötlete” miatt.

Tehát a BÚÉK tökéletesen megragadja a történet alapját jelentő mobiltelefonokon keresztül az eszköz kétélűségének problémáját. A kettős csavar ráadásul az a dologban, hogy a privát szférát megsértő, viszont privát adatokat és kompromittáló titkokat tartalmazó privát mobilokat teljesen publikussá teszi a film, hogy ezzel az elvileg egymáshoz közel álló, ám a technikai eszközök miatt is elidegenedett emberek figyelmét újra egymásra irányítsa. 

Goda Krisztina: BÚÉK

És egyúttal, mint Szörény Rezső 1979-es műve, Goda Krisztina filmje is egy egész generáció nemzedéki közérzetét és válságát mutatja be. A BÚÉK-ban a telefon csak egy a sok egyéb, a szereplők társadalmi és anyagi státuszából fakadó probléma közül, melyek szétzilálják a kapcsolatokat. A munkahely, a kereset, a munkaverseny, az egymásra licitálás kényszere műmosolyossá teszik a házasságokat és a barátságokat is. A beképzelt Márk kezdettől disznó, hímsoviniszta viccekkel piszkálja a nőgyógyász Kristófot a munkája miatt, a séf Gábor gyakorlatilag megundorodik feleségétől, mert az nála többet keres és többre vitte, míg Gábor és Döme kapcsolatában érződik a befutott, piacképes férfi és a munkanélküli értelmiségi férfi fölé-alárendelt viszonya. Az egyik nagy veszekedés kapcsán ki is pattan Gáborból, hogy 20 évvel ezelőtt még őszinték voltak egymáshoz, és senkinek nem lett volna gondja azzal, hogy például egy homoszexuális is van a csapatban. Gábor rávilágít arra az univerzális problémára, ami az életkor előrehaladtával és a ranglétra megmászásával egyre inkább elhatalmasodik. Azaz a középkorú generáció tragédiája az, hogy csak rossz értelemben maradt infantilis, emellett felnőttesen képmutató, míg a gyermekkor pozitív oldalát, a naiv tisztaságot, őszinteséget már nem tudták megőrizni. Ami részben az elidegenítő modern technika, részben az elidegenítő kapitalista társadalmi rendszer hibája.

Emellett érdekes pluszt ad mind a BUÉK!, mind a Teljesen idegenek történetéhez a nő társadalmi megítélésének kidomborítása. Aliz, Saci és Fanni különböző nőtípusokat képviselnek: Aliz és Saci a független és/vagy erős nők (Aliz egyelőre független), míg Fanni a férfinak alárendelt, státuszszimbólumként kezelt naiva. Goda Krisztina és Divinyi Réka hangsúlyozzák, hogy a XXI. században továbbra is egyenlőtlen az erőviszony a nemek között. Fanni és a hímsoviniszta, homofób Márk kapcsolatában ez egyértelmű. De Aliztól és Sacitól is tartanak a társaság férfitagjai, akik a párkapcsolati, magánéleti béke érdekében elvárnák a nőktől, hogy ők változtassanak, süllyedjenek vissza alárendelt pozícióba. Ha direkt politikai utalás nincs is a BÚÉK-ban, a magyar nézőnek mindenképp eszébe juthat ezekről a kapcsolatokról, hogy a jelenlegi magyar kormánynak milyen cinikus véleménye van a nőkről, illetve a családon belüli erőszakról. Magyarországon a tradicionális patriarchális ideológia (a nő maradjon otthon, neveljen gyereket, felejtse el a karriert stb.) megerősödött az utóbbi 8 évben. A BÚÉK nyilvánvalóvá teszi, nem azzal van a baj, hogy Saci jobban keres mint a férje, vagy Aliz okosabb mint a nárcisztikus Márk. Hanem az a probléma, hogy a hatalom is azt sugallja: „csak akkor vagy férfi, ha jobb vagy a nőnél”. Így a párkapcsolatokat nemcsak az elidegenítő mobiltelefon-kultúra, nemcsak az őszintétlenség, hanem ez az elavult, kifejezetten káros, hagyományos genderszerepeket erőltető eszmerendszer is megmérgezi.

Goda Krisztina: BÚÉK

Mindez persze egyszerre humoros és kényelmetlen szituációkon keresztül bontakozik ki, Goda Krisztina és Divinyi Réka jól vegyítik a komédiát és a drámát. Minden poén mögött ott lapul a sötétség, és nem ritkák az olyan jelenetek, melyek miatt a néző arcára fagyhat a mosoly. Paolo Genovese filmjéhez képest kicsit több persze a sajátosan magyar, altesti humor is, azonban összességében a BÚÉK egy intelligens, jól összerakott drámai vígjáték. Ami viszont felróható Goda Krisztina művének, azok az egyes dialógusok. Nem a főszereplőkről van szó, a színészek elsőrangú munkát végeznek (a legjobbak Hevér Gábor, Szávai Viktória és Elek Ferenc). Gond a betelefonálókkal, illetve a szájukba adott szövegekkel van. Egyszerűen nem hihető, hogy ilyen beszélgetések zajlanak le két ember között mobiltelefonon, és a kagylókból hallatszó hangok is műviesek, valószerűtlenek, barátokköztösek. Kár, mert amúgy az „élő” dialógusok jól vannak nemcsak előadva, de megírva is.

Mindent összevetve most már kijelenthetjük, hogy két jó magyar szilveszteri film is létezik: Szörény Rezső 1979-es nemzedéki közérzetfilmje és Goda Krisztina 2018-as dramedyje.

 

BÚÉK, színes, magyar dráma, vígjáték, 114 perc, 2018. Rendező: Goda Krisztina. Forgatókönyv: Divinyi Réka. Producer: Geszti Péter, Zákonyi S. Tamás, Ditz Edit. Operatőr: Szecsanov Martin. Szereplők: Szávai Viktória (Alíz), Mészáros Béla (Kristóf), Bata Éva (Saci), Hevér Gábor (Gábor), Lengyel Tamás (Márk), Törőcsik Franciska (Fanni), Elek Ferenc (Döme). Forgalmazó: InterCom. Bemutató: 2018. december 6. Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!

A cikkben szereplő képek forrása: InterCom
 

nyomtat

Szerzők

-- Benke Attila --

Benke Attila az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett 2012-ben filmtudomány mesterszakon, ugyanitt 2016-ig a Filozófiatudományi Doktori Iskola Film-, média- és kultúraelmélet programjának hallgatója volt. Jelenleg filmkritikusként, újságíróként, szerkesztőként tevékenykedik számos kulturális folyóiratnál és portálnál, valamint filmes műfajelméleti kutatást végez, és magyar filmtörténettel is foglalkozik.


További írások a rovatból

Hajdu Szabolcs: Kálmán-nap
Mehran Tamadon: Ahol nincs isten & Legrosszabb ellenségem

Más művészeti ágakról

Szálinger Balázs volt a Költőim sorozat vendége
Határátkelés címen rendezték meg a Kis Présházban öt kortárs költő közös estjét
art&design

Múzeum készül Mexikóvárosban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés