bezár
 

színház

2018. 12. 30.
Szállj el, Pillangó!
A győri RÉV Színház előadása a Három Holló Kávézóban
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Először egy viharba került hajó fedélzete. Aztán egy szűk cella. Majd egy indián sátor, amely tengerré változik. Később dzsungel, azután egy lebuj belseje, végezetül egy magánzárka. Sokféleképpen jelenik meg előttünk a piros vasrácsszerkezet, amely a Három Holló Kávézó pincehelyiségében kialakított színházi térben, a Pillangó című előadáson fogad minket.

A győri RÉV Színház társulatvezetője és színésze egymaga meséli el Pillangó, az életfogytiglanra ítélt, francia fogoly sikeres és sikertelen szökési kísérletekkel, viszontagságokkal, bajtársakkal és kínokkal teli tíz évét. Az üres szobabelsőre is hasonlító díszlet – látvány: Kuti Letícia – ugyanakkor nem a háttérben elhelyezett tárgyaktól, hanem Balla Richie elképesztően gazdag, dinamikus és a fantáziánkat remekül irányító játékától lesz folyamatosan átalakuló „játszótér”.

Szkéné színház

Ballát nemcsak a piros-fehér csíkos rabruha és a gályarabokra jellemző tetoválások tömkelege teszi karakteres és impulzív Pillangóvá, hanem az energiamennyiség is, amellyel mindvégig jelen van. És amely a kilencven perc folyamán nemhogy csökken, inkább nő arcjátékában, a szöveg megformálásában és fizikalitásában egyaránt. Szivák-Tóth Viktor, a KB35 Inárcs vezetője remek és pontos dramaturgiai munkát végez Henri Charriére bestsellerré vált regényéből: a hatszáz oldalas műből egy, az eredeti művel azonos címet viselő, annak hangulatát izgalmasan sejtető és humoros nyelvi megoldásokkal teletűzdelt színpadi adaptációt hoz létre.

Tárnoki Márk – a FAQ művészeti vezetője, jelenleg ötödéves rendező hallgató a Film- és Színművészeti Egyetemen – pedig nagyon jól ráérez a Charriére írásában rejlő, hullámzó, feszültséget keltő, az izgatottságot és a kíváncsiságot magában rejtő atmoszférára, ily módon ötletesen és kreatívan fordítja le színházi nyelvre azt. A közönséget szinte azonnal bevonja a „fantáziabuborék”, amelyben helyszínek és emberek tűnnek fel és el Balla halk vagy hangos dialógusainak, a levegőben megbilincselt kezének, az indiánok előli futásának vagy a sziklaszirtről leugrást imitáló helyzetének köszönhetően.

No, és nem utolsósorban a misztikus, a Pillangó adott lelkiállapotát vagy helyzetét aláfestő és megerősítő zörejek, zajok és dallamok is a buborék kialakulásának segítségére vannak. A zene Bojkovszky Zsolt munkáját dicséri. Az élet hullámai által össze-vissza dobált, sodródó, a szökés reményének rabjaként is titulálható Pillangó hánykolódását hallhatjuk a zenében, láthatjuk a vertikálisan és horizontálisan folyamatosan mozgó Balla tornászi ügyességében, valamint a szöveg amplitúdójában. Az előadás ötletes mivoltát dicséri az is – túl azon, milyen sokoldalúan használja a koprodukció a ketrecszerű tér hátuljánál bekészített tárgyakat és bútorokat –, hogy Pillangó sok-sok története és kalandja közül az egyiket a padlót mintázó linóleumra, általa fehér festékkel pingált rajzokkal meséli el. A fantáziabuborék tágítása úgy látszik, végtelen.

De nem. Mégsem. Egyszer minden véget ér. Ahogyan a rács belső terét szépen lassan belakja Pillangó a lehajtható ággyal, a hordozható vécével, az asztali lámpával, a zsinóros telefonnal és a további berendezési tárgyakkal, úgy lassul egyre jobban a beszédtempó, és úgy lassul le a bármilyen fogságból és/vagy slamasztikából sikeres szökésbe vetett hitét soha fel nem adó elítélt maga is. Legutolsó cellatársának, a kolumbiainak nincs több szökési ötlete. Pillangót magáncellába zárják. A remény meghalt. Utoljára. Itt a vége.

Vagy mégsem. Lehet, hogy van jelentősége annak, hogy Pillangó összebeszél az egyik őrrel? Talán a szövetségese lesz. És nagyon is fontosak azok a kókuszhéjak, valamint az a bizonyos hetedik hullám a végső szökésnél. Ha pedig azt kéri az eddig mezítlábas szökevény, hogy kövessük, miközben épp lyukas cipőjét húzza fel ‒ nos, kövessük. Ezekre a kérdésekre csakis akkor kaphatunk választ, ha Tárnoki Márk rendezésében bízva beülünk a Pillangó című előadásra, és együtt szállunk a címszereplővel (legalább) másfél órán át.

 

Henri Charriére: PILLANGÓ

monodráma

Henri Charriére Pillangó című regénye alapján.

 

Játssza: Balla Richie

Hang és zörej: Bojkovszky Zsolt

Látvány: Kuti Letícia

Borítókép: Suhaj Miklós

Dramaturg: Szivák-Tóth Viktor

Rendezőasszisztens: Bálint Betty

 

Rendező: Tárnoki Márk

 

Három Holló Kávézó

Ősbemutató. 2018.12.16.

Győri RÉV Színház

 

Fotó: Mezősi Kristóf

nyomtat

További írások a rovatból

színház

A jóllakott olvasó A jóllakott olvasó
Pintér Béla Újabb drámák című kötetéről
színház

Shakespeare, színház, Közép-Európa Shakespeare, színház, Közép-Európa
Shakespeare in Changing Cultural Paradigms: kétnapos konferencia Pozsonyban
színház

Az artisztika fellegvára Az artisztika fellegvára
A Fővárosi Nagycirkusz története a kezdetektől napjainkig
színház

Nincs az a hatalom, ami nem torzít Nincs az a hatalom, ami nem torzít
Interjú Szikszai Rémusszal, a Macbeth rendezőjével

Más művészeti ágakról

irodalom

Mennyi minden Mennyi minden
Két lemezről (Szűcsinger: Ennyit tudtunk segíteni, Háy János–Beck Zoltán: Háy Come Beck)
art&design

A Nap művelete A Nap művelete
Gondolatok Bolygó Bálint Fényalkímia című kiállítása kapcsán


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés